Piros kosárgomba

Piros kosárgomba
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák;
Törzs:	Bazídiumos gombák;
Osztály:	Agaricomycetes;
Rend:	Phallales;
Család:	Phallaceae;
Nemzetség:	Clathrus;
Tudományos név
	Clathrus ruber; P.Micheli ex Pers. (1801)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Piros kosárgomba témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Piros kosárgomba témájú médiaállományokat és Piros kosárgomba témájú kategóriát.

A piros kosárgomba (Clathrus ruber) a szömörcsögfélék családjába tartozó, Európában őshonos, korhadó növényi maradványokon élő, jellegzetes külsejű, nem ehető gombafaj.

Megjelenése

A piros kosárgomba termőteste eleinte egy félig földben rejtőző 3-5 cm átmérőjű, fehér vagy kissé barnás, kerekded vagy tojásdad ún. "boszorkánytojás". Kettévágva egy kb. 3 mm vastag, barnás kocsonyás réteg alatt látható a narancsszínű vagy narancsvörös leendő termőtest. A kifejlett termőtest 5-18 cm magas és 4-10 cm széles, egymással rácsos labdaszerű szerkezetet alkotva összenőtt karokból áll. Idősebben a karok alja megnyúlik, szinte tartórudaknak tűnnek. Töve fehér gyökérszerű rizomorfokhoz kapcsolódik.

A karok max. 1 cm vastagok, puhák, szivacsosak, belül üregesek. oldalsó és belső oldalainak felszíne durvább, szemcsésebb. Színük vörös, narancsvörös, idővel rózsaszínes-narancsosra fakul. A karok belső oldala barna, nyálkás, igen kellemetlen, romlott húsra emlékeztető szagú spóratömeget termel.

A boszorkánytojás maradványaiból a tönköt körülvevő fehéres-halványbarnás bocskor alakul ki.

Spórája hengeres, sima, mérete 4–6 x 1,5–2 µm.

Hasonló fajok

Európában más fajjal nem téveszthető össze, a trópusokon élnek hasonló rokonai, illetve a mediterrán térségben előfordul a kissé hasonló Colus hirudinosus.

Elterjedése és termőhelye

Dél- és Közép-Európában őshonos, de exportált faanyaggal elkerült Észak-és Dél-Amerikába, Kelet-Ázsiába és Ausztráliába is.

Füves területeken, kertekben, parkokban fordul elő, ahol bomló növényi anyagokon (többek között mulcson) él. A termőtest igen gyorsan kifejlődik, a boszorkánytojásból néhány óra alatt kinőhet az érett termőtest, amely akár egy nap múlva már szétesik. Spóráját nem a szél terjeszti, hanem nyálkás spóratömege dögszagával legyeket vonz magához, és azok lábára tapad rá. Nyáron és ősszel terem.

Nem ehető.