Pijavičino
| Pijavičino | |
 | |
| Potomje és Pijavičino (távolabb) látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Orebić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20243 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 94 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 365 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 56′, k. h. 17° 21′42.933333°N 17.350000°EKoordináták: é. sz. 42° 56′, k. h. 17° 21′42.933333°N 17.350000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pijavičino témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pijavičino falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Orebićhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Makarskától légvonalban 48 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 67, közúton 92 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 16, közúton 18 km-re keletre, a Pelješac-félsziget közép-nyugati részén, Potomje és Janjina között fekszik.
Története
[szerkesztés]Az itt élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek. Településeik maradványai megtalálhatók a Pelješac-félsziget több pontján, így a Pijavičino határában található Gradacon is. Az illírek halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Három ilyen halomsír található a település határában is. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük.
A település a középkor óta folyamatosan lakott volt, 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. Egyházilag a pelješaci plébánia része lett, mely akkoriban a félsziget legnagyobb területű plébániája volt. Területe Trsteniktől Trpanjon át Orebićig húzódott. A 16. – 17. században több nemesi nyaraló és udvarház épült a településen a magasabban fekvő helyeken, melyekből egyedül az 1625-ben épített Zlatarić-torony maradt fenn. A tornyon ma is olvasható az építtető Cvijeto Zlatarić által oda helyezett felirat: „Emelte magának és utódainak a zöld ligetek iránti szeretetből.” 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 354, 1910-ben 328 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 2011-ben a településnek 113 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 354 | 336 | 349 | 368 | 384 | 328 | 205 | 290 | 188 | 187 | 213 | 233 | 226 | 166 | 143 | 113 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Mátyás apostol tiszteletére szentelt temploma a 17. században épült. Körülötte található a település temetője.
- Szintén a 17. században építették a Kármelhegyi boldogasszony és a hegyen álló Szent Anna kápolnát, ma mindkettő használaton kívül áll.
- A Zlatarić-tornyot[4] 1625-ben építtette a település egyik nemese Cvijeto Zlatarić. Az épületnek ma is tekintélyes maradványai állnak, bár megmaradt falait nagyrészt már benőtte a növényzet. A torony meghatározó helyen áll, ahonnan nyugatra széles kilátás nyílik a borvidékre, melynek szélén Pijavicino és Potomje települések találhatók. A torony kétszintes, négyzet alaprajzú épület. A bejárati homlokzat északi tájolású. A földszinti rész az elválasztó párkányra ferdén épült. A földszint keleti oldalára külső lépcső került, mára ez részben leomlott. Az első emeleti bejárathoz lépcső vezetett. Itt egy egyszerű formájú téglalap alakú ajtó volt, amely felett a második emelet zónájában egy konzolos masikula nyílása található. A homlokzat középső tengelyében az emeletet egy kis vízszintesen elhelyezett, téglalap alakú ablak, a második emeletet pedig egy magas téglalap alakú ablak tagolja. A nyugati homlokzaton az első és a második emelet ablakai között a Zlatarić család domborműves címere került elhelyezésre, amely alatt 1625-ből származó felirat található. A homlokzat a konzolokra helyezett felső koszorúval zárul. Ma a toronynak nincs magasföldszintje és nincs tetőzete.
Gazdaság
[szerkesztés]Kedvező fekvése és éghajlata miatt Pijavičino az egyik termőhelye a legjobb minőségű horvát vörösboroknak (Dingač, Postup, Plavac). A lakosság legnagyobb része szőlőtermesztéssel, a minőségi borok előállításával foglalkozik. A lakosság kisebb része mezőgazdasággal és turizmussal foglalkozik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7100.
Források
[szerkesztés]- Orebić község hivatalos oldala (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Kuna (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Orebić község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Orebić község információs portálja (horvátul) (angolul)
- Orebić község információs portálja (horvátul)(angolul)
