[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Szakolca

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szakolca (Skalica)
Szent Mihály-templom
Szent Mihály-templom
Szakolca címere
Szakolca címere
Szakolca zászlaja
Szakolca zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásSzakolcai
Rangváros
Első írásos említés1217
PolgármesterĽudovít Barát
Irányítószám909 01
Körzethívószám00421 (0) 34
Forgalmi rendszámSI
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség15 471 fő (2023)[1]
Népsűrűség241 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság177 m
Terület60.01 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 50′ 37″, k. h. 17° 13′ 35″48.843611°N 17.226389°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 37″, k. h. 17° 13′ 35″48.843611°N 17.226389°E
Szakolca weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakolca témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szakolca (szlovákul: Skalica, németül: Skalitz, latinul: Sakolcium) város Szlovákiában. A Nagyszombati kerület Szakolcai járásának székhelye.

Fekvése

[szerkesztés]

A város a Morva folyó bal partján fekszik, a határtól 4 km-re délkeletre, ahol a Morva határfolyó lesz Csehország és Szlovákia között.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Először 1217-ben említik Zaculcha néven. Neve a szlovák skalica = sziklácska főnévből ered.

Története

[szerkesztés]

Területén már a kőkorszakban is éltek emberek, de a vidék nagyobb arányú benépesülése az i. e. 4000 körüli időre tehető.

A várost II. András oklevele említi először 1217-ben „Zakolcha” alakban. A halmon fekvő települést 1372. október 6-án emelte Nagy Lajos király szabad királyi várossá, falait megerősíttette. Kiváltságait Luxemburgi Zsigmond is megerősítette és a 15. század elején a város a környék gazdasági, vallási és kulturális központja lett. Megélénkült a vallási élet is, miután az 1430-as években ferences szerzetesek érkeztek ide és felépítették templomukat. A városnak fontos szerepe volt a Giskra ellenes harcokban, a Bocskai-szabadságharcban és a kuruc időkben. A 17. századra Szakolca a lakosság és a házak számát tekintve, de mindenekelőtt gazdasági értelemben Pozsony, Kassa, Nagyszombat, Eperjes és Bártfa mellett a Felvidék hat legjelentősebb városa közé emelkedett. A 17. században újabb szerzetesek, a karmeliták és jezsuiták telepedtek le a városban. 1662-ben megalapították gimnáziumukat. Később a pálosok és a 18. század végén az irgalmas rendiek is megérkeztek.

1686-ban virágvasárnap a helyi szokás szerint az istentisztelet alatt a városkapukat zárva tartották. Az itt állomásozó bajor gránátosok ezredese a kapukat erővel betörette, az őröket és ellenszegülőket megverette, az odasiető Bársony Zsigmond városkapitányt saját kezűleg lelőtte. A város lakossága emiatt ellenszegült és a felfordulásban az ezredest megölték.[2]

Jelentős volt a kézművesség, céhei egymás után alakultak, de különösen a posztógyártás volt az, ami a 18. század végére az egész országban híressé tette. Fejlett volt a mezőgazdaság és a szőlőtermesztés is, melynek különösen nagy hagyományai voltak olyannyira, hogy a város plébániatemplomában az egyik oltár is a szőlészet védőszentjének, Szent Orbánnak volt szentelve. Az ágostai hitvallású egyház könyvtárát 1854-ben, az Irgalmas-rend könyvtárát 1876-ban alapították.

A századfordulóig Nyitra vármegye Szakolcai járásának székhelye volt, majd a székhelyet áthelyezték Holicsra, ám a járás neve nem változott meg (továbbra is Szakolcai járás maradt).

Népessége

[szerkesztés]

1851 körül Fényes Elek szerint 6176 fő lakott a városban, ebből 5257 római katolikus, 841 evangélikus és 178 zsidó vallású volt. Főképp szlovákok és némi németség lakta.

1880-ban 5115 lakosából 83 magyar, 363 német és 4481 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 4050 római katolikus, 780 evangélikus és 280 izraelita vallású volt.

1890-ben 4926 lakosából 152 magyar és 4359 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 4932 lakosából 276 magyar és 4301 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 5018 lakosából 505 magyar, 259 német és 4155 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 4125 római katolikus, 712 evangélikus, 163 izraelita és 16 református vallású volt.

1921-ben 4835 lakosából 30 magyar, 38 német, 91 zsidó és 4627 csehszlovák volt.

1930-ban 5309 lakosából 24 magyar, 53 zsidó, 54 német és 5088 csehszlovák volt.

1990-ben lakosainak száma 14798 volt.[forrás?]

1991-ben 14748 lakosából 13 magyar és 13821 szlovák volt.

2001-ben 15013 lakosából 19 magyar és 14239 szlovák volt.

2011-ben 14441 lakosából 13735 szlovák, 313 cseh, 41 morva, 32 cigány és 19 magyar volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Legrégibb műemléke a 12. századi román stílusú Szent György-körtemplom.
  • Városfalai a 14. században épültek, részben ma is állnak. A Kálvária-hegyen őrtorony magasodik. Városkapui a négy világtáj felé nyílnak.
  • Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemploma gótikus eredetű, 1372 után kezdték építeni. A 15. században gótikus stílusban, később reneszánsz stílusban építették át. Története során többször leégett. Csontháza 14. századi. A templomhoz kapcsolódik a 14. századi, később barokk stílusban átépített Szent Anna-osszuárium.
  • A plébániatemplom melletti Mária-oszlop 1695-ben készült, a 19. században megújították.
  • Stibor-féle városi szegényházát még 1414 előtt Stiborici Stibor alapította, a 17. században átépítették. Az Erzsébet-kápolna is 17. századi.
  • Ferences temploma és kolostora gótikus eredetű, a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére van szentelve. 1467 és 1484 között épült.
  • A pálosok Remete Szent Pál tiszteletére szentelt temploma 1715 és 1725 között épült barokk stílusban.
  • A Szentháromság-templom 1645 és 1650 között épült, eredetileg az evangélikusoké, majd a jezsuitáké volt. A jezsuiták új templomuk megépítésekor átadták a templomot a karmelitáknak. A karmelitákat II. József feloszlatta, utána az irgalmas rendé lett. Mellette lorettói kápolna is épült, a benne levő kegyszobrot 1707-ben Kollonich Lipót bíboros ajándékozta. A kápolna a környék kedvelt búcsújáróhelye.
  • A Mittakovszky-házban van az Erdőháti Múzeum, mely a környék kulturális kincseinek tárháza.
  • I. (Nagy) Lajos király szobra a városközpontban. Vladislav Plekanec alkotását 2008-ban adták át.
  • Jezsuita templom és kollégium. A Xavéri Szent Ferenc tiszteletére szentelt templom a 18. század végén épült. A kollégium falán van Juhász Gyula 2008-ban leleplezett kétnyelvű emléktáblája és Csernoch János szlovák nyelvű emléktáblája.
  • A kollégiummal szemközt van a Gvadányi-kúria, ahol élete utolsó éveit töltötte Gvadányi József. Emléktáblája magyar nyelvű. Ma a városi könyvtár található benne.
  • Evangélikus temploma 1797-ben épült klasszicista stílusban, a templomban található Komenszky János emlékműve.
  • A kultúrpalota szecessziós épülete 1905-ben épült. Homlokzatát Mikoláš Aleš mozaikjai díszítik.
  • A Xavéri Szent Ferenc kápolna az 1710. évi pestis áldozatainak emlékére épült 1714-ben.
  • A szőlőhegyen található Szent Orbán kápolna 18. századi.
  • A városháza a 18. században épült barokk stílusban, a 19. században klasszicista stílusban építették át.
  • A város határában található klasszicista kálváriát Rudnay Sándor érsek építtette 1823-ban.
  • A Pilárik testvérek 20. század elején épített malma ma múzeum. Az egykori vízimalmot később korszerű, három szintes őrlőüzemmé építették át.

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://pop-stat.mashke.org/slovakia-cities.htm
  2. Óváry Lipót: A nyitrai központi bizottság jelentése, Századok 1875, 529.

Források

[szerkesztés]
  • Nedeštruktívny archeologický výskum včasnostredovekého mohylníka v Skalici. Monument revue 2/2019
  • Richard Drška 2016: Mestská správa Skalice do roku 1711
  • Zvara Edina 2010: Ferencesek Szakolcán a 16-17. században. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 22/ 3-4, 23-44.
  • 1992 Skalica. Skalica
  • 1966 Skalica v minulosti a dnes
  • Ľudmila Kraskovská 1962: Nálezy viedenských fenigov na Slovensku. Num. sborník 7, 143.
  • Ľudmila Kraskovská 1958: Nález fenigov v Skalici. Num. sborník V, 338.
  • J. Šátek 1946: Náboženske pomery v Skalici od reformácie do jozefinizmu
  • 1946 Historica Slovaca III-IV.
  • Ferdinand Dúbravský 1921: Slobodné mesto so sriadeným magistrátom Uhorská Skalica. Skalica
  • 1877 Cechovné artikule ševcov v Skalici r. 1615. Slovenský letopis II.

További információk

[szerkesztés]

Képgaléria

[szerkesztés]