Scheibbs

Scheibbs
Scheibbs címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Scheibbs-i járás
Irányítószám	3270
Körzethívószám	07482
Forgalmi rendszám	SB
Népesség
Teljes népesség	4196 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	339 m
Terület	45,87 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 00′, k. h. 15° 10′48, 15.16666666666748.000000°N 15.166667°EKoordináták: é. sz. 48° 00′, k. h. 15° 10′48, 15.16666666666748.000000°N 15.166667°E
Scheibbs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Scheibbs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Scheibbs osztrák város, Alsó-Ausztria Scheibbsi járásának székhelye. 2022 januárjában 4130 lakosa volt.

Scheibbs a tartomány Mostviertel régiójában fekszik, az Eisenwurzen történelmi tájegységben, az Erlauf folyó mentén, az Ybbstali-Alpok és a Türnitzi-Alpok között. Területének 48,7%-a erdő, 43% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzathoz 2017-ig 14 település és településrész tartozott, azóta azonban valamennyit egyetlen településben egyesítették. Területe hat katasztrális községre oszlik: Brandstatt, Fürteben, Ginning, Neustift bei Scheibbs, Scheibbs és Scheibbsbach.

A környező önkormányzatok: északra Purgstall an der Erlauf, északkeletre Oberndorf an der Melk, keletre Sankt Georgen an der Leys, délkeletre Sankt Anton an der Jeßnitz, délre Gaming, nyugatra Reinsberg.

Scheibbs területe az újkőkorban is lakott volt. I. e 400 körül kelták települtek meg a régióban, ezt bizonyítja az i. e. 2-3 századból származó ún. "scheibbsi Diana" istenszobrocska, amely ma a bécsi Bécsi Szépművészeti Múzeumban látható. Egy kisebb római településről tanúskodik a 250 körül készült bronz Mercurius-szobor. A népvándorlás végén, a 6. században szlávok, a 11. század elejétől bajorok költöztek a térségbe, amelyek aztán asszimilálták a szlávokat.

Scheibbs először 1160-ban szerepel az írott forrásokban, egy bizonyos Otto de Schibis nevében, aki a Peilstein grófok csatlósa volt. A Peilsteinek 1120-ban az itteni várba költöztették át uradalmaik központját, Scibis az ispánjuk volt. 1218-ban a grófi nemzetség kihalt, a birtokot a Babenbergek örökölték, majd a többi hercegi tulajdonnal a Habsburgok szerezték meg. 1338-ban Scheibbset, 1349-ben pedig a várat is a gamingi kartauzi kolostornak adományozták. 1352-ben a település mezővárosi jogokat kapott. 1348 és 1732 között 20 alkalommal pusztított pestisjárvány Scheibbsben. 1148-ban a mezőváros nyolc (a szám a század végére 18-ra növekedett) másik alsó-ausztriai településsel kereskedelmi szövetségre lépett, amely a stájerországi vasérc szállítóit és feldolgozóit látta el élelmiszerrel és különböző árucikkekkel.

Bécs 1529-es ostroma idején a török portyázók Scheibbsig is eljutottak, de a polgárok visszaverték a támadásukat. Bátorságukért I. Ferdinánd 1537-ben címert adományozott a mezővárosnak. A 16. században a stájer vasérc-kereskedelemnek köszönhetően Scheibbs szépen prosperált és az Eisenwürzen régió legnagyobb városává fejlődött. 1544-ben a puskapor egyik korai polgári alkalmazásaként felrobbantották a Gaming és Scheibbs közötti szűk szurdok sziklafalait, jelentősen megnövelve ezzel a szállítási kapacitását.

1595-ben fellázadtak az alsó-ausztriai parasztok. A scheibbsi felkelők a várba szorították be a kolostor apátját, akinek azonban sikerült megszöknie és II. Rudolf császártól kért segítséget. A következő év tavaszán Wenzel Morakschi zu Litschau leverte a felkelést, a vezetőket pedig kivégeztette. 1645-ben egy tűzvész a mezőváros 71 házából 36-ot elpusztított, köztük a templomot, a városházát és az iskolát is. Bécs 1683-as ostromakor egy 200 fős török csapat ismét eljutott Scheibbsig és árulók segítségével éjszaka fel akarták gyújtani a települést; őket azonban felfedezték és azon nyomban kivégezték.

1782-ben II. József feloszlatta a gamingi kolostort, Scheibbs pedig szekuláris irányítás alá került. 1820-ban Andreas Töpper Scheibbs mellett alapította meg első acélgyárát. Az ő kezdeményezésére épült meg a vasút is az Erlauf völgyében, amely 1877-re készült el. A vasút az iparcikkek elszállítása mellett megnyitotta a környező hegyvidéket a turizmus számára. Az 1848-as forradalmat követően megalakultak az önkormányzatok és Schiebbset ekkor járási központtá emelték. 1866-ban az egész Monarchiában elsőként Scheibbsben vezették be az elektromos közvilágítást. A 19. század végén az eisenwürzeni acélipar lehanyatlott, bár a turizmus fellendülése enyhített a gazdasági helyzet romlásán. A Rotschild-család felvásárolta az olcsó ingatlanokat és ennek következményeként Scheibbs és vidékének politikai közélete dühödt antiszemitizmusáról vált ismertté. Az egyik agitátor, Franz Haiser az 1920-as években jelentős befolyást gyakorolt Himmler és az SS ideológiájára. A náci párt az 1932-es önkormányzati választásokon 27,5%-ot szerzett. Az Anschluss után a járási vezetők többnyire helybeliek voltak, megbízható párttagoknak számítottak.

A második világháborút követően Scheibbsbach önálló községként kivált Scheibbsből, de röviddel később újraegyesült a mezővárossal. 1975-ben Neustift városrészben nyílt meg Ausztria első buddhista kulturális központja.

A scheibbsi önkormányzat területén 2021 januárjában 4130 fő élt. A lakosságszám 1981-ban érte el a csúcspontját 4515 fővel, azóta folyamatos csökkenés tapasztalható. 2020-ban az ittlakók 94,7%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1% a régi (2004 előtti), 2,1% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,1% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,1% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 89,7%-a római katolikusnak, 2,3% evangélikusnak, 1,8% mohamedánnak, 3,9% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 6 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (96,6%) mellett a horvátok alkották 1,1%-kal.

A népesség változása:

• a Mária Magdolna-plébániatemplom
• a volt kapucinus kolostor Szt. Borbála-temploma
• a scheibbsi kastély
• a Töpper-kastély
• a lehenhofi Almásy-villa
• a ginselbergi kastély
• az 1554-ben épített ún. római híd
• az óvárosban a régi városkapuk (Flecknertor, Pulverturm, Burgerhoftor), az 1380-ban emelt városfal maradványai, 15-16. századi polgárházak
• a céltáblamúzeum (a scheibbsi polgárság kötelessége volt, hogy gyakorolják magukat a céllövésben)
• a kerámiamúzeum

• Johann Heinrich Schmelzer (1623–1683) zeneszerző, hegedűművész, I. Lipót császár első nem olasz udvari karmestere
• Franz Schuh (1804–1865) orvos
• Hans Willenpart (1927–1979) hegymászó, a Gasherbrum II első megmászója
• Klaudia Tanner (1970-), politikus, védelmi miniszter
• Paul Scharner (1980–) labdarúgó, 40-szeres válogatott
• Kathrin Zettel (1986–) világbajnok, olimpiai ezüstérmes alpesi síző
• Katharina Gallhuber (1997–) olimpiai bronzérmes alpesi síző

• Rutesheim (Németország)

• Franz Gloser: Scheibbs. Kultur- und Freizeitführer. Scheibbs, 1995
• E. Kraus-Kassegg, Herbert Pöchhacker, H. Jelinek u. a.: In Memoriam. Persönlichkeiten, Personen, Leute, Menschen. 109 Kurzbiographien, in der Reihe: «Heimatkunde des Bezirkes Scheibbs». Hrsg.: Hans Hagen Hottenroth. Band IV. Heimatkundliche Arbeitsgemeinschaft des Bezirkes Scheibbs, Scheibbs, 1984
• Hans Hagen Hottenroth: Die Tonindustrie Scheibbs 1923–1933, Die Scheibbser Keramik nach 1937. Eigenverlag, Scheibbs, 1994
• Hans Hagen Hottenroth: Der Bezirk Scheibbs. Ansichten aus vier Jahrhunderten. Heimatkundliche Arbeitsgemeinschaft, Scheibbs, 1977
• Wilhelm Löwenstein, Hermann Pröll: Chronik der Bezirksstadt Scheibbs. Scheibbs, 1989
• Erwin Huber: Fürteben – Miesenbach – Hochbruck – Neubruck (Gemeinde Scheibbs): Damals und heute. Scheibbs, 2008
• Heinrich Jelinek: Stadt Scheibbs – Festschrift zur 600 Jahrfeier der Stadterhebung 1352–1952. Scheibbs, 1952
• Wilhelm Löwenstein, Hermann Pröll: Chronik Scheibbs. Scheibbs, 1989
• Gerhard Stenzel: Von Stadt zu Stadt in Österreich. Verlag Kremayr & Scheriau. Wien, 1979
• Roman Sandgruber: Rothschild. Glanz und Untergang des Wiener Welthauses, Verlag Molden, 2018
• A település honlapja
• 32013 – Scheibbs Statistik Austria

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Scheibbs című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.