Sota Rusztaveli

Sota Rusztaveli
Sota Rusztaveli, a jeruzsálemi Kereszt kolostor freskóján
Született	1172 Rusztavi, mai nevén Aspindza (Grúzul: ასპინძა)
Elhunyt	1216 (56 évesen) Jeruzsálem
Művészneve	meszh költő
Állampolgársága	Grúz Királyság
Nemzetisége	grúz
Foglalkozása	költő, államférfi, kincstárnok
Iskolái	Gelati kolostor
Sírhelye	jeruzsálemi Kereszt kolostor (nem föltárt)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sota Rusztaveli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sota Rusztaveli (grúzul შოთა რუსთაველი), (1172 – 1216)^[1] grúz költő, a középkori grúz irodalom kiemelkedő alakja. A grúz nemzeti eposznak is tekintett mű, A párducbőrös lovag (más fordításban: A tigrisbőrös lovag, (grúzul: ვეფხისტყაოსანი Vephisztkaoszani) szerzője.

Születésének és elhunytának pontos ideje nem ismert. Rusztaveli grúz nemes volt, talán I. Tamar grúz királynő kincstárnoka (Mecsurcsletuhuceszi), aki megrendelte a jeruzsálemi grúz Kereszt kolostor freskóit. A kolostor egyik oszlopán ma is látható egy portré, ami egyesek szerint Rusztavelit ábrázolja, sőt van olyan történészi vélemény, hogy ott is temették el a költőt. A freskót 2004-ben ismeretlen elkövetők megrongálták, megpróbálták az arcképét eltüntetni.^[2]

Életéről szinte semmit nem lehet tudni. Neve azt jelenti: „Rusztavi ura”, vagy „rusztavi férfi”. Rusztavi Grúzia déli, Meszhéti tartományában fekvő település (ma kisváros, ami nem azonos a mai kelet-grúziai Alsó-Kartli régió székhelyével, Rusztavi várossal). Személye hiteles módon a jeruzsálemi grúz egyházhoz köthető, ahol védő vagy esetleg zarándok lehetett és az említett Kereszt kolostorban található freskókhoz is köze van.^[1]

Rusztaveli műve, mely személyét irodalmi nagysággá tette A párducbőrös lovag számtalan nyelven olvasható a világban. Eredeti kézirata nem maradt fenn, csak jóval későbbi másolatok formájában. A másolatokban az eredeti szöveget bővítették, néhol át is alakították. Először 1712-ben nyomtatták ki a grúz fővárosban, Tbilisziben. A költő az archaikus és a ma is beszélt grúzt ötvöző nyelven írta (amit „párducbőrös grúz”-nak is neveznek), és stílusában egyedi, az azonban bizton állítható, hogy szerzője korának magasan kiművelt fője, és a keresztény vallása iránt is elkötelezett hívő ember volt.

A mű tükrözi korának reneszánsz szellemiségét.

A tbiliszi Grúz Kézirat Központban a mű két 16. századi kéziratát őrzik. A legkorábbi néhány fennmaradt sor 14. századi eredetű, a teljes mű máig fennmaradt legkorábbi másolatai 17. századiak.^[1][3]

Grúzia legrangosabb művészeti kitüntetése a Rusztaveli-díj.^[4] Tbiliszi főutcája, a főváros egy utcája és metró állomása Rusztaveli nevét viselik.^[5]

Zviad Csumburidze grúz nagykövet 2010. februári kérése nyomán a Kecskeméten felállított Rusztaveli szobrot (Merab Merabisvili alkotása) áthelyezték Budapestre a XII. kerületbe, a Kútvölgyi út és Virányos út kereszteződésébe. A kereszteződés kis zöldterületét Rusztaveliről nevezték el. A szobor 2010 júniusában már a helyén volt, 2011. május 23-án Schmitt Pál köztársasági elnök és Miheil Szaakasvili Grúzia elnöke avatta fel. A szobor és környékének gondozásában a közeli Grúz Nagykövetség is részt vesz.^[6]

2016. március 11-én Zichy Mihály halálának 110. évfordulóján Tbilisziben a Magyar Nagykövetség a Parlamenti Könyvtárral együtt képkiállítást szervezett. A kiállításon megtekinthetőek voltak a Rustaveli „Tigrisbőrös Lovag” című nemzeti eposzához készített Zichy-illusztrációk.^[7]

A grúzok „nemzeti festőjükként” tisztelik a magyar Zichy Mihályt, mert ő készítette azokat az illusztrációkat, amelyeket a Rusztaveli-mű grúziai és nemzetközi kiadásaiban máig leggyakrabban használnak. Tbilisziben Zichynek szobrot állítottak, és utcát is neveztek el róla. Művének első magyar kiadása 1917-ben jelent meg, Vikár Béla fordításában (grúzból), Zichy Mihály 26 rajzával az Athenaeum Kiadó gondozásában.^[8] Második magyar fordítója Weöres Sándor volt. Az oroszból készült fordítást szintén Zichy Mihály 26 fekete-fehér és egy színes, egész oldalas illusztrációja díszíti. (Európa Könyvkiadó, 1954)^[3][9]

A nevét viseli az 1171-es számú Rusthawelia kisbolygó.

A szovjet posta 1938-ban, 1956-ban bélyegkiadással és 1966-ban bélyegsorral tisztelgett emléke előtt.^[10][11][12]

• 
  1938-as szovjet bélyegkiadás
• 
  1956-os szovjet bélyegen
• 
  1966-os 3 kopejkás szovjet bélyeg
• 
  1966-os 4 kopejkás szovjet bélyeg
• 
  1966-os 6 kopejkás szovjet bélyeg

• Tariel, a párducbőrös lovag; ford. Vikár Béla, ill. Zichy Mihály; Athenaeum, Bp., 1917
• A tigrisbőrös lovag; ford. Weöres Sándor, ill. Zichy Mihály, utószó Csatlós János; Európa, Bp., 1954, pp. 319

• "Sota Rustaveli grúz költő szobra"
• Sota Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag. Együtt 14. évfolyam 2012. 2. kiadás. (Hozzáférés: 2018. november 30.)

• შოთა რუსთაველი (XII საუკუნე). ner.ge, 2010. március 27. [2018. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
• შოთა რუსთაველი – Shota Rustaveli. burusi.wordpress.com. (Hozzáférés: 2018. november 30.)

• The Man in the Panther's Skin: full text of M. Wardrop's English translation.
• Shota Rustaveli. "The Knight in the Panther's Skin" (Fragments in English).
• Shota Rustaveli Institute of Georgian Literature of the Georgian Academy of Sciences.

• "Shota Rustaveli. "Der Ritter im Tigerfell" (In German).