Meteorit

A meteorit olyan, a világűrből származó természetes objektum, ami egy nagyobb égitestbe (pl. Földbe, Holdba, Marsba stb.) való becsapódáskor nem semmisül meg a légkörben, hanem eljut a felszínig. (Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük, a légkörbe való belépés után meteornak, majd a becsapódás után kapja meg az ásványokra jellemző -it végződést.) Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak hívunk. Bolidának a Földnek ütköző földönkívüli testet, vagy olyan tűzgolyó-jellegű meteort nevezünk, amely kiemelkedő fényjelenséggel jár, függetlenül attól, hogy végül eléri-e a felszínt. A nagyobb meteoritok becsapódási krátert is létrehozhatnak.

Általánosabban a meteorit egy olyan objektum bármely égitest felszínén, amely az űr más részéből érkezett. Találtak már meteoritot a Holdon és a Marson is.

A meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el, általában egy közeli városról vagy földrajzi jellegzetességről. Ha egy helyen több meteoritot is találnak, a nevet egy szám vagy betű követheti (például Allan Hills 84001 vagy Dimmitt (b).)

A meteoritokat hagyományosan három bővebb kategóriába sorolják: a kőmeteoritok szikladarabok, melyek főleg szilikát ásványokból állnak; a vasmeteoritok főképp vas-nikkel alapúak; míg a kő-vas meteoritok számottevő mértékben tartalmazzák mindkét anyagtípust. A modern osztályozási módszerek a meteoritokat a struktúrájuk, kémiai és izotópösszetételük és ásványtani szempontok szerint csoportosítják.

Valószínűleg léteznek üstökösökből származó jégmeteoritok is, de mivel ezek a becsapódás után azonnal vagy még a légkörben elolvadnak, ilyet a Földön nem ismerhetünk.

A földön kívülről származó kőzetdarabok csoportosítása:

• hullások (falls),
• a felszínen megtaláltak (finds),
• párok (azonos eredetű töredékek),
• antarktiszi meteoritok (jégsivatag eredetűek),
• (forró sivatagi eredetűek).

Meghatározható, hogy a meteoritok kőzetanyaga mikor keletkezett (magmás eredet esetén) (radioaktív kormeghatározással; ignious age), mikor csapódott ki az anyaégitestből (radioaktív kormeghatározással; shock age), mennyi időt töltött a világűrben (kozmikus sugárzásból; cosmic ray exposure age) és hogy mennyi időt tölthetett a Földön (terrestrial age). Ebből összeállítható az egyes meteoritok „élettörténete”.

A legtöbb meteoroid a Föld légkörébe érve széthullik. Bár becslések szerint évente 500 darab eléri a felszínt, melyek mérete jellemzően egy üveggolyó és egy kosárlabda nagysága közé esik, ezek közül alig 5-6 példányt találnak meg és válik ismertté a tudósok számára. Kevés olyan meteorit van, amely elég nagy ahhoz, hogy becsapódási krátert hozzon létre. Ehelyett szabadesésben érkeznek a felszínre és legfeljebb egy kis lyukat ütnek. Ezen felül a lezuhanó meteoritok már okoztak kárt vagyontárgyakban, állatállományban, sőt emberben is.

Nagyon nagy meteoritok a kozmikus sebességük jelentős hányadának megtartásával csapódhatnak a földbe, ezzel nagy méretű becsapódási krátereket létrehozva. A kráter típusa függ a mérettől, az összetételtől, a széthullás mértékétől és a becsapódás szögétől. Az ilyen ütközések ereje széles körű pusztítást képes előidézni. A leggyakoribb nagy sebességű becsapódásokat a Földön a vasmeteoritok okozzák, mert ezek tudnak a legnagyobb eséllyel széthullás nélkül áthatolni a légkörön.

Mintegy 30-szor annyi meteoritot találnak, mint amennyi hullások megfigyelésével és az az utáni begyűjtéssel jut el a tudományos gyűjteményekbe. Ennek több oka van. Néhány meteoritot könnyebb megtalálni, míg másokat nehezebb. Néhányat az erózió gyorsan felismerhetetlenné tesz. A vasmeteoritokat azonban sokkal könnyebb felismerni, mint a többit, mert fémvas nem fordul elő másként a természetben, mint meteoritként. Amikor hullás történik és egy egész meteorit-gyűjteményre való kőzetmintát gyűjtenek be, akkor sokkal könnyebb az eseményhez kapcsolódó hasonló kőzetdarabokat összegyűjteni, mint később a magányosan megtaláltakat.

A következő statisztika 2012. június 9-én készült és az angol nyelvű Wikipédiáról származik.

Anyaga	Darabszáma	%
Vasmeteorit	49	4,4%
Kő-vas meteorit	11	1,0%
Kő-meteorit	1042	94,6%
Összesen	1102	100%

Kategória	Darabszám	%
Vasmeteorit	49	4,6%
Kő-vas meteorit	11	1,0%
Akondrit	86	8,2%
Kondrit	915	86,2%
Összesen	1062	100%

Összesen: 1103 meteorit

Időszak	Európa	Ázsia	Észak- Amerika	Afrika	Dél- Amerika	Óceánia	Összesen
1400 előtt	1	1					2
15. század	4						4
16. század	2						2
17. század	9	3					12
18. század	25	3					28
1800–1820	31	7	3	1			42
1821–1840	26	11	9	1	1		48
1841–1860	42	15	12	1			70
1861–1880	47	36	14	6	4	1	108
1881–1900	36	27	20	7		2	92
1901–1920	27	55	21	10	4	2	119
1921–1940	38	55	32	17	14	5	161
1941–1960	27	27	18	31	12	3	118
1961–1980	19	42	22	29	8	3	123
1981–2000	12	49	19	24	4	2	110
2001-	11	15	12	16	7	2	63
Összesen	357	346	121	144	53	20	1102

Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint a dinoszauruszokat is elpusztító krétakori tömeges kihalás oka egy nagy meteoritbecsapódás volt. Arról is folyt tudományos vita, hogy más nagyobb kihalások, így a perm–triász kihalási esemény és a triász–jura kihalási esemény szintén egy nagy becsapódás következményei lehettek-e, bár a bizonyítékok ezekben az esetekben kevésbé meggyőzőek.

Bennszülött törzsek gyakran úgy tekintettek a vasmeteoritokra, mint könnyen hozzáférhető, bár korlátozott mennyiségű fémforrásra. Inuitok (eszkimók) például a Cape York-meteorit darabjaiból szerszámokhoz való vágóéleket és dárdahegyeket készítettek. Feltehetően az ókori Mezopotámiában is készítettek eszközöket az „égi fémből”.

Az oroszországi Novij Urej városban 1886-ban lehullott ureilit meteoritot az azt megtaláló parasztok darabokban megették, talán illata vagy kenyérhez hasonló alakja miatt. (?)^[1]

Az első ismert modern kori eset, amikor egy meteorit eltalált egy embert, 1954. november 30-án történt az alabamai Sylacaugában. Ott egy 4 kg tömegű kondrit átütötte a tetőt és a nappaliban ráesett Ann Hogdesre, aki komoly zúzódásokat szenvedett. Azóta többen állították, hogy meteoritok találták el őket, de az állítólagos meteoritok sosem kerültek elő.

Bővebben: Antarktiszi meteoritok

1969-ben japán kutatók az Antarktiszon egy alacsonyan szálló helikopterről fekete kőzetdarabokat vettek észre a fehér talajon. Leszálltak és a laboratóriumba szállítva megvizsgálták a begyűjtött 9 meteoritot. Mindegyik különböző volt. Ekkor jöttek rá arra, hogy valamilyen folyamat fölhalmozza a jeges kontinensre hulló meteoritokat. Programot indítottak az antarktiszi meteoritok begyűjtésére és 2008-ig mintegy 17 000 darab meteorit került a tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézetbe (National Institute of Polar Research - NIPR).

Az Antarktiszt borító jégmező lassú mozgásban van a part felé és nagyságrendileg néhány centiméter per év sebességgel mozdul el. A ráhullott meteoritok beágyazódnak a frissen hullott hóba és együtt mozdulnak el a jégmezővel. Amikor azonban parti hegység útját állja e mozgásnak, a feltorlódó (centiméteres magasságú) jégtöbblet fokozatosan jobban elpárolog, ezért a kőzetdarabok ezeken a helyeken a felszínre bukkannak. Nem csak ott, ahol parti hegység van, hanem ott is, ahol a hóréteg alatt a talajszint jelentősen megemelkedik. Ezt a mechanizmust Yanai Keizo japán kutató ismerte föl.

Magyarországi kutatók is rendszeresen kölcsönzik a földkerekség egyik legnagyobb gyűjteményének kőzetmintáit tudományos vizsgálataikhoz. A fél évre kölcsön kapott kis gyűjteményben 30 meteorit vékonycsiszolata található. A mintakészletben van két holdi és egy marsi meteoritminta is.

A tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézet évente rendez egy konferenciát az új vizsgálatok áttekintésére. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói már 1994 óta részt vesznek ezeken a konferenciákon és beszámolnak a hazai meteoritkutatásokról.

Először az apollóniai Diogenész vetette fel, hogy a meteoritok a világűrből érkeznek, ám elmélete kétezer éves feledésbe merült. Ma róla nevezték el a vestai eredetű diogeniteket.

A meteoritika tudományának megalapozása Ernst Chladni nevéhez fűződik, aki a 18. század végén könyvben foglalta össze az addig hullott és talált meteoritokat és kimutatta azok kozmikus eredetét.

• Allan Hills 84001 – Mars-meteorit, melyről azt állították, hogy a marsi élet létezését bizonyítja
• Allan Hills 77005 – Mars-meteorit, az első shergottit, amelyet az Antarktiszon gyűjtöttek 1977-ben egy közös Japán-Amerikai Expedíción
• Canyon Diablo – vasmeteorit, amelyet amerikai őslakosok használtak
• Cape York – az egyik legnagyobb meteorit
• Ensisheim – a legrégebbi meteorit, amelynek becsapódási ideje pontosan meghatározható (1492. november 7.)
• Fekete kő – a Fekete kő az iszlám szent relikviája, kb. 30-40 centiméter átmérőjű, tojás alakú kő, a geológusok biztosak abban, hogy egy meteorit darabja, ami légbuborékokat rejt, színét pedig magas vastartalma adja^[2]
• Magna Mater köve; II. Murszilisz hettita király tízéves évkönyvének 17. verse elmeséli, hogy a Viharisten „ledobta villámát” Arzavára, és ledöntötte Uhha-ziti seregét, lerombolta Apasza (Epheszosz) városát. Ezt az eseményt a kutatók annak a meteoritnak a becsapódásaként értelmezik, amely később isteni kultuszban részesült Epheszoszban, és a Magna Mater kultusza bontakozott ki belőle.
• Hoba – A legnagyobb ismert meteorit
• Kaidun – Valószínűleg a Mars Phobos nevű holdjáról származik
• Sayh al Uhaymir 169 – A Holdról származik; holdi meteoritbecsapódások révén került a földre. Az első, amelyről megállapították, hogy enyhén radioaktív.^[forrás?]
• Sikhote-Alin – Egy nagy (nagyjából 100 tonnás) vasmeteorit, mely 1947. február 12-én csapódott be az oroszországi Szihote-Aliny területen
• Willamette – Az Amerikai Egyesült Államokban eddig megtalált legnagyobb meteorit
• Kabai meteorit, az egyik magyar meteorit
• Kaposfüredi meteorit, az egyik magyar vasmeteorit
• Mócsi meteorit, egy másik fontos magyarországi hullás 1883-ban
• Knyahinyai meteorit, egy másik fontos magyarországi hullás 1872-ben
• Mezőmadaras, illetve egyéb meteoritok listája (földrajzi koordináták, dátum, súly)

Lásd még: Becsapódási kráterek listája

• Vredefort-kráter Dél-Afrikában, a legnagyobb ismert földi meteorkráter (300 km átmérőjű, egy 10 km széles meteorit nyomán)
• Sudbury-medence Ontarióban, Kanadában (250 km átmérő)
• Chicxulub-kráter a Yucatán-félsziget partjainál (170 km átmérő)
• Manicouagan tározó Québec, Kanada (100 km átmérő)
• Popigaj-kráter Oroszországban (100 km átmérő)
• Acraman kráter Dél-Ausztráliában (90 km átmérő)
• Chesapeake-öböl becsapódási kráter (90 km átmérő)
• Morokweng becsapódási kráter Dél-Afrikában (70 km-es kráter betemetve)
• Mjölnir-kráter a Barents-tengeren (40 km átmérő)
• Manson kráter Iowa-ban (38 km-es kráter betemetve)
• Barringer-kráter Arizonában, 'Meteor Kráter' néven is ismert (1,2 km átmérő)
• Saaremaa szigeten egy krátercsoport látható

• Barshay S. S. & Lewis J. S. 1975: In: The Dusty Universe, eds. Field G. B. & Cameron A. G. W., Neale Watson Acad. Publ., New York
• Bérczi Sz. (1991): Kristályoktól bolygótestekig. Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN 963-05-5842-4
• Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN 963-00-6314-X Ö ISBN 963 00 6315 8)
• Consolmagno, G.J., Lewis, J.S.(1978): The evolution of icy satellite interiors and surfaces. Icarus 34, 280-293.
• Dudich E. (Szerk.) (2003): Geonómia az ezredfordulón. Uniconstant, Püspökladány, (ISBN 963-508-386-6)
• M. Grady, I. Wright (2006): Types of Extraterrestrial Material Available to Study. In: Lauretta, D. S., McSween, H. Y. eds. (2006): Meteorites and the Early Solar System II. Chapter I. University of Arizona Press, 942 p.
• Grossmann L. (1972): Geochim. Cosmochim. Acta 36, 597
• Marvin, U. B. (2007): Ernst Florens Friedrich Chladni (1756-1827) and the origins of modern meteorite research. Meteoritics and Planetary Science, 42, 2007 Spet. pp. B68.
• Nagy M. (2008): A kabai meteorit. (The Meteorite of Kaba). 80 old. Debreceni Református Kollégium, Debrecen (ISBN 978-963-9322-16-5)
• Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)

• Gyarmati, László: Hogyan ismerjünk fel egy meteoritot. MCSE, 2010. április 6. [2010. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 15.)
• Mócsi meteorit
• Az antarktiszi meteoritokról
• Mik a meteoritok? Archiválva 2008. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A meteoritok és tulajdonságaik Archiválva 2008. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Minden, amit a meteoritokról tudni kell
• A meteoritok élettörténete
• A magyarországi meteoritok listája
• Szép bevezető cikk a meteoritekről, típusaikról, szövetükről

• Kondritok
• Akondritok
• Vasmeteorit
• Meteoritok osztályozása
• A becsapódás folyamata