Marcus Furius Camillus

Marcus Furius Camillus
Született	i. e. 446[1] ókori Róma
Elhunyt	i. e. 365 (80-81 évesen)[1][2] nem ismert[3]
Állampolgársága	római
Gyermekei	Lucio Furio Camilo
Szülei	nem ismert Lucio Furio Medulino
Foglalkozása	ókori római politikus ancient Roman military personnel
Tisztsége	római szenátor censor dictator dictator dictator dictator dictator consul
Halál oka	fertőző betegség
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcus Furius Camillus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Camillus, Marcus Furius (? – i. e. 364) római dictator, censor, hadvezér.

Marcus Furius Camillus, a Furius-nemzetség leghíresebb tagja i. e. 403-ban nyerte el a censori tisztséget, majd 6 ízben a tribunus militum-i, azaz a consuli tribunus-i rangot. Öt alkalommal választották dictatornak.

I. e. 396-ban, dictatorként bevette a 10 évig sikertelenül ostromolt Veii városát, így hatalmas zsákmányokat szerezve megtette az első Latium határain kívül eső hódítást.

Több ízben harcolt az aequiculi, volscusok, illetve faliscusok ellen, meghódította Capena és Falerii városait. I. e. 394-ben a Veii ostroma során szerzett zsákmány igazságtalan elosztásának koholt vádja miatt száműzetésbe kényszerült. Ártatlansága tudatában Róma ostromát kívánta, hogy ezzel hazája rákényszerüljön a visszahívására.

Kívánsága valóra vált: a gallok i. e. 391-ben támadást szerveztek Róma ellen, betörtek Latiumba. A gall seregek leverték a római csapatokat az Alliánál, bevonultak Rómába, s azt a Capitolium kivételével elpusztították, felégették. A senatus másodszor is dictatornak választotta Camillust, s hazahívatta a száműzetésből i. e. 390-ben.

Camillus összeszedte a menekülő rómaiakat, s rövid idő alatt leverte a gall csapatokat; ezért hálából a második honalapító, a pater patriae címet kapta. Miután e módon helyreállította a rendet és békét Rómában, lemondott dictatori tisztségéről. Azonban a volscusok, etruszkok és aequiculi támadása idején, i. e. 389-ben újból dictatornak választotta őt a senatus. Camillus sikeresen verte vissza a támadó népeket, győzelmet aratva fölöttük. Ugyanebben az évben heves tiltakozását fejezte ki a Licinius-féle agrártörvények ellen, s bár küzdelmével azok elfogadását nem tudta megakadályozni, életbeléptetésüket sikerült elhalasztania.

I. e. 364-ben a korban tomboló járvány, a pestis halálos áldozata lett.

• Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  

Elődei: Lucius Valerius Potitus és Cnaeus Cornelius Cossus consuli tribunusok

Consul i. e. 401 (consuli tribunus) collega: Caeso Fabius Ambustus

Utódai: Manlius Emilius Mamercinus és Lucius Iulius Iullus consuli tribunusok

Elődei: Marcus Valerius Lactucinus Maximus és Quintus Servilius Fidenas consuli tribunusok

Consul i. e. 398 (consuli tribunus) collega: Quintus Sulpicius Camerinus Cornutus

Utódai: Lucius Iulius Iullus és Aulus Postumius Albinus Regillensis consuli tribunusok

Elődei: Caeso Fabius Ambustus és Marcus Valerius Lactucinus Maximus consuli tribunusok

Consul i. e. 394 (consuli tribunus) collega: Lucius Valerius Potitus Poplicola

Utódai: Lucius Furius Medullinus és Spurius Postumius Albinus Regillensis consuli tribunusok

Elődei: Lucius Valerius Potitus Poplicola és Lucius Menenius Lanatus consuli tribunusok

Consul i. e. 386 (consuli tribunus) collega: Servius Cornelius Maluginensis

Utódai: Quintus Servilius Fidenas és Lucius Quinctius Cincinnatus consuli tribunusok

Elődei: Servius Cornelius Maluginensis és Publius Valerius Potitus Poplicola consuli tribunusok

Consul i. e. 384 (consuli tribunus) collega: Servius Sulpicius Rufus

Utódai: Caius Papirius Crassus és Titus Quinctius Cincinnatus Capitolinus consuli tribunusok

Elődei: Caius Sulpicius Camerinus és Lucius Aemilius Mamercinus consuli tribunusok

Consul i. e. 381 (consuli tribunus) collega: Aulus Postumius Albinus Regillensis

Utódai: Lucius Postumius Albinus Regillensis és Lucius Furius Medullinus consuli tribunusok