[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Lissai csata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lissai csata

KonfliktusPorosz–osztrák–olasz háború, déli hadszíntér
Időpont1866. július 20.
HelyszínAdriai-tenger, Lissa közelében
EredményJelentős osztrák győzelem
Szemben álló felek
 Olasz Királyság Habsburg Birodalom
Parancsnokok
 Carlo di Persano Wilhelm von Tegetthoff
Szemben álló erők
 12 páncélozott hajó
10 cirkáló
4 ágyúnaszád
 7 páncélozott hajó
1 gőz hajtású kétfedélzetű hajó
6 cirkáló
12 ágyúnaszád
Veszteségek
2 páncélozott hajó elsüllyedt
620 halott
40 sebesült
38 halott
138 sebesült
Térkép
Lissa (Horvátország)
Lissa
Lissa
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 10′ 35″, k. h. 16° 03′ 12″43.176389°N 16.053333°EKoordináták: é. sz. 43° 10′ 35″, k. h. 16° 03′ 12″43.176389°N 16.053333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lissai csata témájú médiaállományokat.

A lissai csata vagy visi csata tengeri ütközet volt az Olasz Királyság és a Habsburg Birodalom között, amely 1866. július 20-án Vis (olaszul: Lissa, ma Horvátországhoz tartozik) szigeténél zajlott le döntő osztrák győzelemmel. A jól felszerelt olasz flotta állt szemben a jóval gyengébb, alig fölszerelt, de teljes morális fölényben lévő osztrák flottával. (A német Krupp művek nem szállította le a megrendelt nagy űrméretű hajóágyúkat, ezért volt szükség egyéb fegyver híján a döfőorral végrehajtott támadásra.[1]) Az olasz flotta hadműveletének célja az „Adria Máltájának”, nevezett, erődítményekkel jól megerősített Lissa szigetének elfoglalása volt.

Előzmények

[szerkesztés]

Az 1866-os háború kezdetén az olasz flotta Európa negyedik legerősebb hajóhada volt. Bár korszerűbb volt a Habsburg flottánál, mégis maga az olasz flotta élén álló di Persano gróf arra panaszkodott, hogy a legénység nem elég felkészült. Június végén az olaszországi Anconában gyülekezett az olasz flotta. Tegetthoff hajóhadával tüntetően Ancona elé vonult június 27-én. Az osztrák hajóhad megjelenése nagy kavarodást okozott az olaszoknál. Tegetthoff egy ideig várt az ütközet lehetőségére, de végül is elvonult. Július 14-én a király utasította di Persanót, hogy az Adria közepén fekvő Lissa szigetét foglalják el. Négy nap múlva az olaszok a kikötőt és a szigetet bevették, de az osztrák erőd tartotta magát. Tegetthoff az erőd felmentésére vonult, és a sziget mellett alakult ki a tengeri csata.

A csata lefolyása

[szerkesztés]

Az olasz flotta az osztrák hajókhoz képest délkeleti irányban sorakozott fel. Az osztrák hajók – gyengébb tűzerejük és számbeli hátrányuk okán igyekeztek „V”-formációba rendeződve megtámadni az olaszokat, hogy közelharcban süllyeszthessék el őket. Az olaszoknak érthetően az ágyútűzzel való távoltartás állt érdekében.

A csata heves ágyútűzzel kezdődött. Pár perc után az SMS Drache parancsnoka, báró Heinrich von Moll sorhajókapitány elesett, az SMS Kaiser sorhajó súlyos sérülésekkel visszavonult. Ezt követte az SMS Erzherzog Ferdinand Max híressé vált, döfőorros rohama a Re d’Italia ellen. Maximilian von Sterneck parancsnok saját kezűleg irányította vágósarkantyús hajóját az olasz páncélosba, amelynek oldalába hatalmas léket ütött. A Re d’Italia azonnal elsüllyedt. Haláltusája 3 percig tartott. 364 ember veszett hullámsírba. Az összeütközést követően néhány másodpercig halálos csend támadt, majd az osztrák legénység üdvrivalgásba tört ki. Ez volt a tengeri csaták történetében az utolsó vágósarkantyús öklelés.

Közben az egyik olasz ágyúnaszád, a Palestro lőszerraktárát találat érte, a hajón tűz ütött ki. A sérülten úszó SMS Kaisert eközben megközelítette az olasz Affondatore. Az olasz parancsnok megpróbálta meglékelni a sérült Kaisert, de a többi osztrák hajótól kapott tüzérségi találatok úgy megrongálták, hogy kénytelen volt kitérni és távolabbra manőverezni hajójával. Az égő Palestro felrobbant, 228 tengerész közül 26 menekült meg. Persano gróf, flottaparancsnok a zászlóshajóját hátrahagyva támadást vezényelt, de a parancsnokok megtagadták az engedelmességet.

Az olasz hajók visszavonultak. A súlyosan sérült Affondatore néhány nap múlva az anconai hadikikötőben süllyedt el.

Következményei

[szerkesztés]

A vereségről az olasz propaganda és a külföldi propaganda álhírt terjesztett: „Kaiser elsüllyedt, a hajóhad tisztikara megsemmisült.” Válaszul Tegetthoff a külföldi tiszteket és a sajtó képviselőit meghívta az „elsüllyesztett” Kaiser fedélzetére, helyszíni szemlére. Itt ő maga tartott díszbeszédet, egész „elpusztult” tisztikarának részvételével.

Augusztus 10-én újra harcra készen állt Tegetthoff flottája, de a szemben álló hatalmak 12-én fegyverszünetet kötöttek. Az olasz főparancsnokot hadbíróság elé állították.

Hadrend

[szerkesztés]
A lissai tengeri ütközethez felvonult erők

Ausztria

[szerkesztés]
Első divízió /Páncélos hajók/ Tegetthoff ellentengernagy
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[2]
SMS Erzherzog Ferdinand Max (zászlóshajó) 1. osztályú páncélos fregatt 5130 t (5140 t)
SMS Habsburg 1. osztályú páncélos fregatt 5130 t (5140 t)
SMS Kaiser Max 2. osztályú páncélos fregatt 3588 t (3588 t)
SMS Don Juan d’Austria 2. osztályú páncélos fregatt 3588 t (3588 t)
SMS Prinz Eugen 2. osztályú páncélos fregatt 3588 t (3588 t)
SMS Drache 3. osztályú páncélos fregatt 3065 t (2824 t)
SMS Salamander 3. osztályú páncélos fregatt 3065 t (3027 t)
SMS Kaiserin Elisabeth Felderítő lapátkerekes gőzös 1470 t
Második divízió /Fahajók/ Anton von Petz kommodore
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[2]
SMS Kaiser (zászlóshajó) Sorhajó 5194 t (5194 t)
SMS Novara 1. osztályú fregatt 2497 t (2497 t)
SMS Fürst Felix Schwarzenberg 1. osztályú fregatt 2514 t (2656 t)
SMS Radetzky 2. osztályú fregatt 2198 t (2198 t)
SMS Donau 2. osztályú fregatt 2198 t (2198 t)
SMS Adria 2. osztályú fregatt 2198 t (2198 t)
SMS Erzherzog Friedrich Korvett 1474 t (1570 t)
SMS Greif Felderítő lapátkerekes gőzös 1260 t
SMS Stadion (fegyverzet nélkül) Felderítő gőzös 1400 t
Harmadik divízió /Ágyúnaszádok/ Ludwig Eberle korvettkapitány
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[2]
Hum (zászlóshajó) Ágyúnaszád 869 t
Dalmat Ágyúnaszád 869 t
Vellebich Ágyúnaszád 869 t
Wall Ágyúnaszád 852 t
Reka Ágyúnaszád 852 t
Seehund Ágyúnaszád 852 t
Streiter Ágyúnaszád 852 t
Narenta Szkúner 501 t
Kerka Szkúner 501 t
Andreas Hofer Ágyúnaszád 770 t

Olaszország

[szerkesztés]
Első hajóraj /Páncélos hajók/ Persano tengernagy
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[3]
Ré d’Italia (zászlóshajó) Páncélos fregatt 5700 t
Ré di Portogallo Páncélos fregatt 5700 t
Maria Pia Páncélos fregatt 4250 t
San Martino Páncélos fregatt 4250 t
Ancona Páncélos fregatt 4250 t
Castelfidardo Páncélos fregatt 4250 t
Messaggiero Felderítő lapátkerekes gőzös 1000 t
Második hajóraj /Fahajók/ Giovannbattista Conte Albini tengernagy
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[3]
Maria Adelaide (zászlóshajó) Fregatt 3459 t
Duca di Genova Fregatt 3515 t
Carlo Alberto Fregatt 3200 t
Gaeta Fregatt 3980 t
Garibaldi Fregatt 3680 t
Principe Umberto Fregatt 3501 t
Vittorio Emanuele Fregatt 3415 t
San Giovanni Korvett 1780 t
Guiscardo Korvett 1400 t
Harmadik hajóraj /Páncélos hajók/ Giuseppe Vacca ellentengernagy
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[3]
Principe di Carignano (zászlóshajó) Páncélos fregatt 4086 t
Affondatore Páncélos koshajó 4070 t
Terribile Páncélos korvett 2700 t
Formidabile Páncélos korvett 2700 t
Palestro Páncélos ágyúnaszád 2000 t
Varese Páncélos ágyúnaszád 2000 t
Esploratore Felderítő lapátkerekes gőzös 1000 t
Flottilla /Az Első Hajóraj alárendeltségébe tartozott/
Hajó neve Hajó fajtája Hajó vízkiszorítása[3]
Vinzaglia Ágyúnaszád 262 t
Montebello Ágyúnaszád 262 t
Canfienza Ágyúnaszád 262 t
Sirena Felderítő naszád ?
? Szállítógőzös ?

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A lissai tengeri csata. Élet és tudomány, 2017. (72. évf.) 28. sz. 870-873. old.
  2. a b c Az első adatok innen Archiválva 2009. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, a zárójeles adatok innen származnak.
  3. a b c d Az adatok innen Archiválva 2009. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben származnak.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Lissa (1866) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]