Liánok

A liánok lágy- vagy fás szárú, kúszó és kapaszkodó növények, amelyeknek a gyökérzete a talajban van, leveles, virágos száruk azonban más tárgyat (növényt, sziklát stb.) használ fel támaszul, hogy minél magasabbra nőjön fel a kellő mennyiségű fény megszerzésére. A felfutás a legkülönbözőbb módon történhet.

Főleg a trópusi égövön gyakoriak. Az őserdőkben gyakran úgy ellepik a fák között üresen maradt teret, hogy szövedékük szinte áthatolhatatlan. A mérsékelt égöv felé számuk és jelentőségük egyre fogy.^[1] Hazánkban például a szőlő ^[1], borostyán, komló tekinthető liánnak. A sarkvidéken és a fátlan havasokon liánok nem élnek.^[1]

A trópusi esőerdőkben karvastagságú vagy feltűnően hosszú szárú liánok is nagy számmal élnek, s valóságos függőhidakat vonnak a fatörzsek és a fakoronák között, melyek gyakran virágokkal ékesek és rajtuk majmok és madarak élnek.^[1] Az erősebb, csavarodó szárú liánok könnyen a támasztónövény pusztulását okozhatják. Száruk ugyanis fiatal korban fogja körül a szintén fiatal támasztónövényt, később azonban megerősödik és tágulásra már nem képes, minél fogva a támasztónövény szárára, mely évről évre vastagodik, egyre szorosabban feszül, végül pedig nem ritkán meg is öli azt a szorítás következtében. Ha az elpusztult támasztónövény elkorhad, a lián magában marad a helyén.^[1]

Találunk olyan fajokat, amelyek már határozottan differenciált kapaszkodószervekkel, például tüskékkel, tövisekkel vagy horgokkal rendelkeznek. Az az akácféle például, amelyet gyakran találunk a sűrű afrikai erdőségekben, egy vékony lián. Szárát tüskék borítják: tehát mindenbe belekapaszkodik. Ugyanez vonatkozik a kúszópálmákra.^[2] Hosszú ostorindáik valóságos kis szigonyokban végződnek. Végül, még mindig ebben a csoportban, bizonyos liánokat „ingerelhetőknek” mondanak: rövid ágféléik vannak. Ezek az ágacskák a legcsekélyebb érintésre körültekerednek az útjukba akadt száron vagy faágon. De ezek a növények még hordoztatják magukat.^[2]

Már aktívabbak, klasszikusabban „liánok” a borscserjék, ezek a kis liánok. Parányi kapaszkodógyökerek sokaságával kapaszkodnak a fatörzsbe. A kapaszkodógyökerek olyan tapadószervek, amelyeket a vaníliacserjéknél is megtalálunk.^[2]

Ezután következnek az „igazi” liánnak mondható növények. Ezeknél maga a szár tekeredik körül a fatörzseken, „futó”-liánok, vagy pedig specializálódott kacsokkal rendelkező liánok ezek.^[2]

Vannak:

• fűnemű liánok:
  • vaníliaformák (Vanilloideae),
  • tökfélék (Cucurbitaceae)
  • borsfélék (Piperaceae);
• fásodó szárúakra példák:
  • rattanpálma (Calamus spp.),
  • orchideafa (Bauhinia spp.),
  • meténgfélék (Apocynaceae)

Növénycsaládok és nemzetségek, amelyek liánfajokat tartalmaznak:

• Tolnai Új Világlexikona 10. (Budapest, 1928): liánok
• Univerzum, 1962 / 11. szám - 69.: Az egyenlítői zöld pokol
• Uj Lexikon 4. (Budapest, 1936): Liánok

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Liana című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• 'Vines and Lianas' by Rhett Butler, at http://rainforests.mongabay.com/0406.htm