Laetitia Casta

Laetitia Casta
Született	Laetitia Maria Laure Casta 1978. május 11. (46 éves)[1][2][3][4][5] Pont-Audemer
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Louis Garrel (2017. június 10. – )[6][7]
Élettársa	Stéphane Sednaoui Stefano Accorsi (2003–2013)
Gyermekei	három gyermek: Sahteene Sednaoui
Foglalkozása	színész modell forgatókönyvíró filmrendező filmszínész
Kitüntetései	Marianne (2000) Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (2012) a francia Becsületrend lovagja (2021. július 13.)[8]
Magassága	170 cm[9][10]
Testtömege	57 kg
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	Modell: 1993 – Színész 1999 –
Ügynökség	DNA Model Management VIVA Model Management
Híres szerepei	Falbala– Asterix és Obelix (1999) Catherine – 68 szülöttei (2008) Brigitte Bardot – Gainsbourg (egy hősies élet) (2010) Marianne – A hűséges férfi (2018)
Tevékenység	színész, manöken, fotómodell, filmrendező
weboldal Facebook IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Laetitia Casta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Laetitia Maria Laure Casta (Pont-Audemer, Eure megye, Franciaország, 1978. május 11.) francia színésznő, fotómodell, manöken. Színésznői pályáját az 1999-es Asterix és Obelix filmvígjátékban kezdte, mozi- és tévéfilmek sorában játszik főszerepeket.

Normandiában született, apja a korzikai Lumióból származó Dominique Casta, anyja a normandiai Line Blin. Gyermekkorát e két régióban töltötte, érzelmileg erősen kötődik mindkét vidékhez. Két testvére van, bátyja Jean-Baptiste és húga Marie-Ange.

Tizenöt éves korában, egy korzikai nyaralás során, a sant’ambrogiói strandon (Lumióban) figyelt fel rá Frédéric Cresseaux, a Madison Models nevű párizsi modellügynökség fényképésze. Fényképei megjelentek a lapokban. 1993-ban megválasztotték Miss Lumiónak. A Madison ügynökség szerződést kötött vele. Nemzetközi ismertséget szerzett, amikor fényképe megjelent az Elle magazin címlapján. 1998–2000 között a Victoria’s Secret divatügynökség „angyala” lett, majd a L’Oréal szóvivője. Fotói 250-nél több társasági magazinban jelentek meg, köztük a Cosmopolitan-ben, a Vogue-ban és a Glamour. Olyan neves divattervezőknél dolgozott manökenként, mint Yves Saint-Laurent, Jean-Paul Gaultier, Chanel, Dior, Dolce & Gabbana, Paco Rabanne, Kenzo, Louis Vuitton, Christian Lacroix, Roberto Cavalli, Ralph Lauren és Vivienne Westwood.

Az 1990-es évek végétől Casta a filmezés felé fordult. Claude Zidi rendező Asterix és Obelix című családi vígjátékában debütélt, mint Falbala, a falu szépe. Ezután folyamatosan kapta a filmes főszerepeket könnyed vígjátékokban és komoly drámai filmekben egyaránt. Joann Sfar rendező 2010-es életrajzi filmjében, a Gainsbourg (egy hősies élet)-ben, mely Serge Gainsbourg költő-dalszerző mozgalmas szerelmi életét dolgozta fel, Casta Brigitte Bardot-t személyesítette meg. Alakításáért 2011-ben César-díjra jelölték.

1999-ben a franciaországi polgármesterek Castát szavazták meg a következő évtizedre a Marianne-mellszobor modelljének. A szobor a Francia Köztársaság jelképe, melynek egy példánya minden állami hivatalban fel van állítva.^[11] Elődje e minőségében Inès de la Fressange fotómodell volt, akit 1989-ben választottak meg. A francia sajtóban Casta megválasztása élénk vitát váltott ki, mivel Franciaország élő szimbóluma Londonba költözött, a legmagasabb jövedelmű személyek számára kedvezőbb adózási szabályokat kihasználva. Az ügy politikai hullámokat vetett, Jean-Pierre Chevènement francia belügyminiszternek is nyilatkoznia kellett a rádióban.^[12]

2012-ben Castát meghívták Velencei Nemzetközi Filmfesztivál szakmai zsürijébe. 2016-ban megrendezte első saját rövidfilmjét, az En Moi-t, mely egy színházi rendező alkotói válságáról szól.

2002-ben részt vett az elnökválasztás első fordulóját követő párizsi tömegtüntetésen, amelynek résztvevői „Éljen a Köztársaság” (Vive la République) jelszóval vonultak fel. A tüntetők Lionel Jospin szocialista elnökjelölt első körben történt váratlan kiesése miatt mozgósítottak a második fordulóba jutott Jean-Marie Le Pen ellen, és a baloldali szavazókat a gaullista jelölt, Jacques Chirac támogatására szólították fel. 2008-ban Casta részt vett abban a „Fehér Menet”-ben (Marche blanche) is, ahol a FARC által 2002-ben elrabolt és fogságban tartott Íngrid Betancourt(wd) kolumbiai szenátor, elnökjelölt kiszabadítását követelték.

Casta lett a Francia Idegenlégió 2. ejtőernyős ezredének „keresztanyja” (a magyar zászlóanyához hasonló közkapcsolati funkció).

2001. október 18-án akkori élettársától, Stéphane Sednaoui(wd) fényképész–filmrendezőtől egy leánya született.^[13]

Később Stefano Accorsi(wd) olasz színésszel élt együtt egy évtizeden át, viszonyukból két gyermek született, 2006. szeptember 22-én egy fiú, és 2009. augusztus 29-én egy leány.^[14]

2015-ben összejött Louis Garrel francia színész–rendezővel,^[15] akivel 2017. június 10-én a korzikai Lumióban összeházasodtak.^{[16] [17]} A házasságból 2021. március 17-én megszületett Casta negyedik gyermeke, egy fiú.^[18]

• 2016: En moi; rövidfilm

• 1996: Chris Isaak: Baby Did A Bad Bad Thing
• 1998: Sting: I Muvrini – Terre D’Oru (Fields of Gold)
• 2001: Alizée: Gourmandises
• 2010: Rihanna: Te Amo

• 2011: César-díj jelölés

• Laetitia Casta – Roberto Di Caro. Laetitia Casta. Hombrechtikon, Zürich: Edition Olms (1999). ISBN 3-283-00372-6 
• Dominique Issermann. Laetitia Casta. Editions Xavier Barral (2012). ISBN 978-2-36511-004-4 

A Wikimédia Commons tartalmaz Laetitia Casta témájú médiaállományokat.

• Hivatalos oldal
• Laetitia Casta a Facebookon
• Laetitia Casta a PORT.hu-n (magyarul)
• Laetitia Casta az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Laetitia Casta az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Laetitia Casta a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Laetitia Casta az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Laetitia Casta (angol nyelven). famousfix.com. (Hozzáférés: 2024. június 20.)
• Laetitia Casta (német nyelven). Filmdienst.de
• Laetitia Casta (magyar nyelven). MAFAB.hu