Olympique de Marseille

Olympique Marseille
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Olympique de Marseille
Mottó	Droit au but (Egyenesen a gólig)
Becenév	L’OM Les Olympiens (Olympians)
Székhely	Marseille, Franciaország
Alapítva	1899
Klubszínek	fehér-kék
Stadion	Stade Vélodrome
Vezetőedző	Gennaro Gattuso
Elnök	Jacques-Henri Eyraud
Bajnokság	Ligue 1
Nemzeti sikerek
Bajnok	9 alkalommal
Kupagyőztes	10 alkalommal
Szuperkupa-győztes	3 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Bajnokok Ligája	1 alkalommal
Intertotó-kupa	1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Hivatalos honlap
Olympique Marseille honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Olympique Marseille témájú médiaállományokat.

Az Olympique Marseille egy 1899-ben alapított francia labdarúgócsapat, székhelye Marseille-ben található. Rövidítése: OM. 1996 óta folytonosan a francia élvonalban szerepel, melynek kilencszeres bajnoka. Tízszer hódította el a francia kupát, illetve az OM nyerte a Bajnokok Ligája első kiírását 1993-ban.

A BL-trófea elnyerését követően bundabotrányba keveredett, amiért a szövetség a másodosztályba száműzte, illetve az 1993-as francia bajnoki címet is megvonta.

A klub közvetlen elődjét 1892-ben alapította egy francia sporttisztviselő, René Dufaure de Montmirail, amely az azt követő néhány évben különböző neveken volt ismert (Sporting Club, US Phocéenne), hivatalos formában csak 1899-ben nyerte el mai nevét (illetve ezt az évszámot tekintik a klub hivatalos alapítási évszámának is). A klub legfontosabb sportága a rögbi volt, így ehhez kapcsolódik a mottó is: „Droit au but” azaz „Előre a gólért” (más fordítás szerint: „Előre a célért”).

A labdarúgócsapat 1902-ben játszotta első mérkőzését, majd 1904-ben megnyerte első kupáját is, mely a Championnat du Littoral elnevezést viselte. 1904-től kezdődően hazai mérkőzéseit a Stade de l'Huveaune-ban játszotta.

A labdarúgócsapat kezdeti sikereit Marino Dallaporta elnöksége alatt, az 1920-as években jegyezte: 1924-ben, 1926-ban és 1927-ben elhódította a Coupe de France-t, majd 1929-ben megnyerte a Championnat de France Amateurs-t, amely a mai első osztály (Ligue 1) előfutára volt. Az 1924-es siker azért is volt kiemelkedő, mert a döntőben a francia labdarúgás akkori vezető csapatát, az FC Sète-et győzte le 3–2-es arányban.

Az 1920-as években már számos francia válogatott játékos játszott a csapatban: Jules Dewaquez, Jean Boyer, vagy éppen Joseph Alcazar.

Az 1930-as Coupe de France elődöntőjében a későbbi kupagyőztes FC Sète ellenében búcsúzott. A visszavágásra szűk egy éven belül sor került, és a sikeres döntőt követően a csapat Délkelet-Franciaország bajnokává vált.

Annak ellenére, hogy az 1931–32-es szezon rosszul sikerült, az OM az 1932. január 13-án alakult Profi Francia Labdarúgócsapatok Szövetségének, illetve a jelenleg is működő Division 1-nek (ma: Ligue 1) tagja lett.

Az első bajnoki idényben (1932–1933)* a Marseille a második lett az Olympique Lillois (mai Lille OSC) mögött, érdekesség, hogy a nyitómérkőzésen a Marseille 7-0-ra verte az Lille csapatát, de a végén mégis az északiak örülhettek, hiszen a bajnokságot ők nyerték *(ez az idény még két csoportra volt osztva, a Marseille az A csoportban szerepelt). 1935-ben egy fiatal olasz csatár Maro Zatelli érkezik a csapathoz. 1936-ban Laurent Di Lorto francia válogatott kapus távozott a Marseille-től a Sochaux-hoz, ahol remekül védett, hiányát egy brazil kapus, Vasconcellos feledtette, ugyanis 1937-ben először sikerült elhódítania a Marseille-nek a Division 1 kupáját, köszönhetően a gólkülönbségének (1. Marseille +30, 2. FC Sochaux-Montbéliard +17). Az 1930-as években a Coupe de France-ban is jól szerepelt a Marseille, ugyanis 1935-ben és 1938-ban is sikerült elhódítani a trófeát, a duplázást, vagyis az 1934-es kupagyőzelmet az FC Sète akadályozta meg.

1937. június 13-án felépült az akkor még csak 35 ezer férőhelyes Stade Vélodrome, a stadiont egy Torino elleni 2-1-es győzelemmel záruló barátságos mérkőzéssel avatják fel. 1938-ban a marokkói Larbi Ben Barek a "fekete gyöngyszem" igazolt a csapathoz, de részben a második világháború miatt, csak egy évet maradt a csapatnál.

A második világháború ellenére továbbra is folytatódtak a küzdelmek a francia bajnokságban. A Marseille a háború idejére visszatér a Stade de l'Huveaune-ba. 1939–1940-es szezonban a Marseille a második helyen végez a délkeleti* csoportban *(1939–1945-ig a francia bajnokság különböző csoportokra volt osztva, kivéve az 1944-es szezon, ahol 16 regionális szövetségi csapat vett részt a küzdelmekben), a Coupe de France-ban pedig a második helyet sikerült megszerezniük, miután a döntőben 2-1-re kaptak ki a Racing Club de Paris-tól. Az 1940–1941-es bajnoki címet ők nyerik a "szabad"* csoportban, de ez a klub történelmében nem jelenik meg *(1940–1941-es szezonban két csoport volt a francia bajnokságban, a "szabad" és az "elfoglalt" csoport). Az 1942–1943-as szezon a rekordok éve volt. 100 gól 30 mérkőzésen, köztük egy olyan mérkőzés melyen a Marseille 20 gólt szerzett az Avignon csapata ellen (20-2). Érdekesség, hogy ezen a mérkőzésen Aznar 9 gólt szerzett. Ebben az idényben Aznar 45 gólt szerzett 30 mérkőzésen plusz 11-et a kupában 8 mérkőzésen. Összesen rekordot jelentő 56 gól 38 mérkőzésen. Ebben az idényben a 6. Coupe de France győzelme is megszületett a csapatnak, miután a döntőben a második mérkőzésen 4-0-ra verte a Bordeaux csapatát, nagyban köszönhetően a fiatal tehetségeknek (Scotti, Robin, Dard, Pironti), közülük Dard és Pironti is gólt szerzett (a döntő első mérkőzése 2-2-re végződött). 1948-ban a Marseille 11 év után ismét bajnok lett 1 ponttal megelőzve a Lille OSC-t, köszönhetően a Sochaux elleni döntetlennek illetve a CO Roubaix-Tourcoing elleni 6-0-s győzelemnek és az FC Metz elleni 6-3-as győzelemnek.

1952-ben a Marseille-t a kieséstől csak Gunnar Andersson mentette meg, ugyanis abban az évben 31 gólt lőtt amellyel a francia bajnokság gólkirálya lett. Fontos volt még a Valenciennes elleni (összesítésben) 5-3-as győzelem is (első meccsen nyert a Valenciennes 3-1-re, de a második meccsen a Marseille 4-0-ra). Ebben az évben történt még a AS Saint-Étienne elleni hazai pályán lejátszott 10-3-ra megnyert mérkőzés is. 1953-ban szintén Gunnar Andersson lett a gólkirály, de ezúttal már 35 góllal. A Marseille a Coupe de France-ban ezúttal a második lett, a döntőben az OGC Nice verte meg őket 2-1-re. 1953-ban egy új kupasorozatot indítanak melynek a neve Coupe Charles Drago. Ezt a kupasorozatot 1957-ben a Marseille nyeri, a döntőben 3-1-re verve az RC Lens csapatát. Először 1959-ben esik ki a Marseille a Division 1-ből, és kisebb megszakítással 1965-ig ott is marad, ugyanis az 1962/1963-as szezont a Division 1-ben tölti, de mivel a 20. helyen végez, ezért rögtön ki is esik onnan. 1965-ben Marcel Leclerc lett a csapat új tulajdonosa.

Az 1970-es évek elején Leclerc elnöksége alatt (1965–1972), a Marseille uralta a francia labdarúgást, köszönhetően annak, hogy az 1965-ben a klubhoz került Leclerc elsődleges célja volt a Division 1-be való feljutás. Ami 1965-be sikerült is. Érdekesség, hogy 1965 április 23-án megdőlt egy negatív rekord, ami a mai napig tartja magát, hiszen ezen a napon csupán 434-en voltak egy OM-US Forbach mérkőzésen a Vélodrome-ban. 1964-ben Mario Zatelli az egykori Marseille játékos lett a csapat edzője. Leclerc irányítása alatt annyira jól ment a csapatnak, hogy 1969-ben a Coupe de France-ot is sikerült elhódítaniuk. A döntőben a Bordeaux csapatát verték 2-0-ra.

1971-ben 23 év után a bajnoki cím elhódítása is sikerült a Marseille-nek, a végelszámolásban 4 ponttal megelőzve az AS Saint-Étienne csapatát. Josip Skoblar ebben az idényben 44 gólt lőtt mellyel a francia bajnokság gólkirálya lett, és zseniális csatárpárost alakított Roger Magnussonnal. 1971-ben az AS Saint-Étienne-től érkezett Georges Carnus és Bernard Bosquier, akik nagy szerepet játszottak abban, hogy 1972-ben, nemcsak a Coupe de France-ot, hanem bajnokságot is sikerül elhódítania a csapatnak, ezzel sorozatban volt kétszeres francia bajnok és kupa győztes. A Marseille az 1971–1972-es és 1972–1973-as szezonban is játszott a BEK-ben.

1971-ben a nyolcaddöntőben az Ajax csapata ütötte ki őket, 6-2-es összesítéssel (első mérkőzés 2-1, második mérkőzés 4-1). 1972-ben pedig az első körben a Juventus 3-1-es összesítéssel (első mérkőzés 0-1, második mérkőzés 3-0). Marcel Leclerc kénytelen volt 1972 július 19-én elhagyni a klubot, ugyanis sikkasztással vádolták.

Az 1973–1974-es szezon nagyon nehéz volt a Marseille-nek. Amellett, hogy Magnusson a Red Star kedvéért elhagyta a klubot, a klub a 12. lett a bajnokságban, a Köln súlyos vereséget mért a Marseille-re az UEFA kupában, ráadásul a Vélodrome-ban kapott ki a csapat 0-6-ra (összesítésben 2-6, első mérkőzés 2-0, második mérkőzés 0-6). A következő idény valamivel jobban sikerült a Marseille-nek, hiszen a bajnokságban a második helyezést sikerült megszerezniük, köszönhetően két brazilnak: Paulo Cesar Lima és Jair Ventura Filho (Jairzinho). Majd a következő idényben (1975–1976) a Coupe de France elhódítása is sikerült a csapatnak, méghozzá az Olympique Lyon csapatát legyőzve (2-0).

Az elkövetkezendő szezonokban a 12., 4., és 12. lett a bajnokságban a Marseille, 1979-ben, pedig Jules Zvunka lett a Marseille edzője.

Az 1979–1980-as szezon szörnyen sikerült a Marseille-nek, miután csak a 19. helyet sikerült megszerezniük, és kiestek a másodosztályba. 1980–1981-es szezon a klub mélypontja. 1981 áprilisában a klub a csőd szélén állt, rengeteg játékost és személyzeti tagot bocsátottak el, de ennek hatására rengeteg tehetséges fiatal került be az első csapatba. Ezeknek a fiataloknak a többsége korábban részt vett az 1979-es Gambardella kupa elnyerésében (a Gambardella kupa egy olyan kupa, amelyért a klubok U-18-as csapatai küzdenek). Közülük néhányan: José Anigo, Éric Di Meco, Jean-Charles De Bono. Az idény végén a Marseille a hatodik lett a másodosztályban.

Az elkövetkezendő két szezonban egy harmadik és egy negyedik helyezést sikerült begyűjtenie a csapatnak a (Division 2-ben). 1983-ban Jean Carrieu-nek (a klub akkori elnökének), egy nagyon erős csapatot sikerült összehoznia, olyan játékosok alkották a klub gerincét, mint Žarko Olarević, Saar Boubacar, és François Bracci (Bracci a Bordeaux csapatától érkezett 1983-ban). A csapat képességét mutatja, hogy 1984-ben a Marseille megnyerte a másodosztályt. Az 1984–1985-ös idényt már a Ligue 1-ben töltötte a klub, és bár ha nehézségek árán is (17. lett a csapat, mindössze két ponttal elkerülve a kiesőzónát), de sikerült bent maradniuk az első osztályban. Egy évre rá, már a Coupe de France fináléjába is eljutottak, de ott a hosszabbításban a Bordeaux csapata megverte őket 2-1-re.

Gaston Deferre, Marseille akkori polgármesterének a javaslatára, 1986-ban a klub elnöke Bernard Tapie lett, aki komoly szándékokkal érkezett Marseille-be. Elnöksége idején, rengeteg változtatáson ment keresztül a csapat. 1986-ban leigazolta Karl-Heinz Förster-t, aki német színekbe két világbajnokságon is részt vett, és Alain Giresse-t a Bordeaux-tól. A csapat évről évre fejlődött és alakult át. Tapie irányítása alatt olyan játékosok játszottak, és nevelkedtek a klubnál, mint Jean-Pierre Papin, Chris Waddle, Klaus Allofs, Enzo Francescoli, Abedi Pelé, Didier Deschamps, Basile Boli, Marcel Desailly, Rudi Völler, Éric Cantona, és olyan edzőket sikerült a csapathoz csábítania mint, Franz Beckenbauer, Gérard Gili, és Raymond Goethals.

Ennek hatására az eredmények is jöttek. 1987-ben a Bordeaux mögött a második lett a csapat, bár 1988-ban csak a hatodikok lettek, de utána sorozatban négyszer lettek bajnokok (1989–1992). Ráadásul 1989-ben a Coupe de France-ot is megnyerte a csapat, a döntőben 4-3-ra verve a Monaco-t, ezen a mérkőzésen Jean-Pierre Papin mesterhármast szerzett. Azonban 1991-ben a Monaco visszavágott, hiszen ezúttal a döntőben ők diadalmaskodtak 1-0-ra.

1988-ban a klub a KEK-ben az elődöntőig jutott, de ott a Dennis Bergkamp vezette Ajax ejtette ki őket 2-4-re (első mérkőzés 0-3, második mérkőzés 2-1). 1990-ben, ezúttal már a BEK-ben, szintén az elődöntőben a Benfica ejtette ki a csapatot összesítésben 2-2-re (idegenben lőtt gólok miatt). Az első mérkőzés Marseille-ben 2-1-re végződött, Lisszabonban, pedig 0-0-nál Vata kézzel szerzett gólját megadta a bíró, ezzel kiejtve a Marseille-t. 1991-ben a BEK-ben a döntőig menetelt a Marseille, ahol a Crvena Zvezda-val találkozott. A rendes játékidő és a hosszabbítás is 0-0-ra végződött, de tizenegyesekkel mégis alulmaradt a Marseille (5-3).

A következő idény a csapat történelmének legdicsőségesebb éve, hiszen 1993. május 26-án, a müncheni Olympiastadionban, a BL döntőjében, 1-0-ra verte az AC Milan csapatát Boli fejesével (44'). Azelőtt francia csapat soha nem nyert BEK-et, sem egyéb európai kupasorozatot.

A Tapie éra 1993-ban hirtelen megszakadt, miután kirobbant egy megvesztegetési ügy.

A megvesztegetési kísérletre 1993. május 22-én a Valenciennes védője Jacques Glassmann mutatott rá, aki először edzőjének Boro Primorac-nak elmondta, hogy a Marseille védője (egykori csapattársa) a mérkőzés előtt felkereste telefonon, és kérte (bizonyos pénzösszeg fejében) Glassmannt és két csapattársát Jorge Burruchagat és Christophe Robert-t, hogy hagyják nyerni a Marseille-t, főleg azért, hogy a Milan elleni BL-döntőre sérülés nélkül utazhasson a csapat.

Az ügyet követő egész nyár erről az esetről szólt, és végül a szövetség úgy döntött, hogy az 1993-as bajnoki címet elveszik tőlük. Az UEFA is bírságot rótt rájuk, hiszen nem indulhattak a '93-'94-es nemzetközi kupasorozatban, és nem játszhatták le az Európai Szuperkupa döntőjüket. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség pedig a Világkupából zárta ki a Marseille-t, de a legfontosabb, hogy a Bajnokok Ligája címüket nem vette el az UEFA.

Az 1993–1994-es szezont a második helyen zárta a Marseille. Ebben a csapatban olyan játékosok is feltűntek, mint Sonny Anderson. Azonban a francia szövetség visszamenőleg kizárta őket az első osztályból, és a '94-'95-ös szezont a másodosztályban kezdte a csapat (de a '94-es második helyüket nem vették el).

1994–1995-ben a Marseille (az előző évi második helye miatt) részt vehetett az UEFA kupában, ahol a 64 között könnyedén (5-1-es összesítéssel) ütötte ki a görög Olympiakos csapatát. Azonban a 32 között az FC Sion jobbnak bizonyult idegenbeli góljainak köszönhetően. Az idény végén a Marseille megnyerte a Ligue 2-t, köszönhetően olyan játékosoknak, mint De Wolf, Cascarino és Ferreri, de 250 ezer frankos tartozása és a csőd közelsége miatt kénytelen volt a másodosztályban maradni. A következő másodosztályos szezon már nehezebb volt. Ám még így is sikerült megszerezni a második helyet, amivel sikerült feljutnia a csapatnak. Így az 1996–1997-es szezont már az első osztályban tölthette a csapat, és rögtön a 11. helyet sikerült megkaparintaniuk.

1997-ben a Marseille új tulajdonosa Robert Louis-Dreyfus, Rolland Courbis nevezte ki a csapat edzőjének. Emellett leigazolta Laurent Blanc-t, Andreas Köpket és Fabrizio Ravanellit is. Segítségükkel a '97-'98-as szezont az UEFA-kupát érő negyedik helyen zárta a csapat.

Az 1998–1999-es szezonban ünnepelte a csapat 100 éves fennállását. Ebben az évben rengeteg tehetséges játékos érkezett a klubhoz (Robert Pires, Florian Maurice és Christophe Dugarry). A csapat teljesítménye tovább javult, ugyanis a bajnokságot már a második helyen zárta az együttes. Ráadásul a Bordeaux csak egy ponttal múlta felül a Marseille-t. A UEFA-kupában pedig a döntőig jutottak, de ott a Buffonnal, Thurammal, Cannavaroval és Crespoval felálló Parma 3-0-ra győzedelmeskedett.

Székhelye a Marseille-ben található Stade Vélodrome, mely 60031 néző befogadására alkalmas. Ezzel Franciaország egyik legnagyobb Futballstadionja. Méreteiben csak a Stade de France előzi meg, az ugyanis kb. 80000 néző befogadására alkalmas. A stadiont az 1938-as francia világbajnokságra építették 1937-ben és 1937. június 13-án adták át, amely akkor még csak 30 000 néző befogadására volt alkalmas. Mai formáját 1998-ban nyerte el, akkor szintén egy világbajnokság miatt bővítették. 2005 decemberében Marseille polgármestere bemutatott egy tervet, amely a stadiont 80 ezresre bővítette volna, de a lakosság heves tiltakozása és a magas anyagi költségek miatt ezt a tervet elvetették. A stadionban az első teljes telt ház (Futballmérkőzésen) 2007. december 11-én volt egy Liverpool elleni Bajnokok Ligája csoportmérkőzés során.

9-szeres francia bajnok: 1937, 1948, 1971, 1972, 1989, 1990, 1991, 1992, 2010

9-szeres ezüstérmes: 1938, 1939, 1970, 1975, 1987, 1994, 1999, 2007, 2009

1-szeres másodosztályú bajnok: 1995

3-szoros ezüstérmes: 1966, 1984, 1996

10-szeres Francia Kupa-győztes: 1924, 1926, 1927, 1935, 1938, 1943, 1969, 1972, 1976, 1989

8-szoros ezüstérmes: 1934, 1940, 1954, 1986, 1987, 1991, 2006, 2007

3-szoros Francia Szuperkupa-győztes: 1971, 2011, 2012 (megosztott díj)

2-szeres ezüstérmes: 1969, 1972

1-szeres Bajnokok Ligája-győztes: 1993

1-szeres ezüstérmes: 1991

2-szeres UEFA-kupa-ezüstérmes: 1999, 2004

1-szeres Európa-liga-ezüstérmes: 2018

2-szeres Intertotó-kupa-győztes: 2005, 2006

1-szeres Ciutat de Barcelona trófea-győztes: 2005

Utolsó módosítás: 2023. november 25.^[1]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték (€)	Szerződés lejárta
Kapusok
1	Simon Ngapandouetnbu		Foumban	2003. április 12. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	400 000	2024.06.30.
16	Pau López		Girona	1994. december 13. (29 éves)	AS Roma	14 000 000	2026.06.30.
36	Rubén Blanco		Mos	1995. július 25. (29 éves)	RC Celta de Vigo	3 000 000	2026.06.30.
40	Jelle Van Neck		Brugge	2004. március 7. (20 éves)	Club NXT	150 000	2027.06.30.
Hátvédek
4	Samuel Gigot		Avignon	1993. október 12. (31 éves)	FK Szpartak Moszkva	10 000 000	2025.06.30.
5	Leonardo Balerdi		Villa Mercedes	1999. január 26. (25 éves)	Borussia Dortmund	10 000 000	2026.06.30.
7	Jonathan Clauss		Strasbourg	1992. szeptember 25. (32 éves)	RC Lens	14 000 000	2025.06.30.
12	Renan Lodi		Serrana	1998. április 8. (26 éves)	Atlético de Madrid	20 000 000	2028.06.30.
18	Bamo Meïté		Kani	2001. december 3. (22 éves)	FC Lorient	4 000 000	2024.06.30.
62	Amir Murillo		Colón	1996. február 11. (28 éves)	RSC Anderlecht	3 000 000	2026.06.30.
99	Chancel Mbemba		Kinshasa	1994. augusztus 8. (30 éves)	FC Porto	15 000 000	2025.06.30.
Középpályások
8	Azádín Únáhí		Casablanca	2000. április 19. (24 éves)	Angers SCO	12 000 000	2027.06.30.
11	Amín Hárít		Pontoise	1997. június 18. (27 éves)	FC Schalke 04	12 000 000	2027.06.30.
19	Geoffrey Kondogbia		Nemours	1993. február 15. (31 éves)	Atlético de Madrid	14 000 000	2027.06.30.
21	Valentin Rongier		Macon	1994. december 7. (29 éves)	FC Nantes	20 000 000	2026.06.30.
22	Pape Gueye		Montreuil	1999. január 24. (25 éves)	Le Havre AC	10 000 000	2024.06.30.
27	Jordan Veretout		Ancenis	1993. március 1. (31 éves)	AS Roma	16 000 000	2025.06.30.
34	Bilal Nadir		Nizza	2003. november 28. (20 éves)	Utánpótlásból került fel	250 000	2024.06.30.
9	Vitinha		Cabeceiras de Basto	2000. március 15. (24 éves)	SC Braga	15 000 000	2027.06.30.
10	Pierre-Emerick Aubameyang		Laval	1989. június 18. (35 éves)	Chelsea FC	4 000 000	2026.06.30.
20	Joaquín Correa		Juan Bautista Alberdi	1994. augusztus 13. (30 éves)	FC Internazionale Milano	12 000 000	2024.06.30.
23	Ismaïla Sarr		Saint-Louis	1998. február 25. (26 éves)	Watford FC	20 000 000	2028.06.30.
24	François Mughe		Douala	2004. június 16. (20 éves)	Utánpótlásból került fel	1 000 000	2027.06.30.
29	Iliman Ndiaye		Rouen	2000. március 6. (24 éves)	Sheffield United FC	18 000 000	2028.06.30.
37	Emran Soglo		Créteil	2005. július 11. (19 éves)	Utánpótlásból került fel	1 000 000	2027.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönben itt	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Pol Lirola	védő		Mollet del Vallès	1997. augusztus 13. (27 éves)	Frosinone Calcio	2 000 000	2024.06.30.
Jordan Amavi	védő		Toulon	1994. március 9. (30 éves)	Stade Brestois 29	2 000 000	2024.06.30.
Mattéo Guendouzi	középpályás		Poissy	1999. április 14. (25 éves)	SS Lazio	20 000 000	2024.06.30.
Ruszlan Malinovszkij	középpályás		Zsitomir	1993. május 4. (31 éves)	Genoa CFC	10 000 000	2024.06.30.
Konrad de la Fuente	támadó		Miami	2001. július 16. (23 éves)	SD Eibar	1 500 000	2024.06.30.
Salim Ben Seghir	támadó		Saint-Tropez	2003. február 24. (21 éves)	Neuchâtel Xamax FC	500 000	2024.06.30.
Luis Henrique	támadó		João Pessoa	2001. december 14. (22 éves)	Botafogo FR	6 000 000	2023.12.31.

Franciaország Manuel Amoros Jocelyn Angloma William Ayache Emmanuel Aznar Ibrahim Ba Fabien Barthez Hatem Ben Arfa Larbi Benbarek Laurent Blanc Basile Boli Joseph Bonnel Éric Cantona Bernard Casoni Jean Castaneda Benoît Cauet Benoît Cheyrou Marcel Desailly Didier Deschamps Jules Dewaquez Jean Djorkaeff Éric Di Meco Christophe Dugarry William Gallas Bernard Genghini Alain Giresse Raymond Kéruzoré Frank Lebœuf Bixente Lizarazu Charly Loubet Peter Luccin Claude Makélélé Steve Mandanda Jean-Jacques Marcel Florian Maurice Bruno N'Gotty

Samir Nasri Pascal Olmeta Jean-Pierre Papin Robert Pirès Loïc Rémy Franck Ribéry Franck Sauzée Didier Six Jean Tigana Marius Trésor Mathieu Valbuena Mario Zatelli Albánia Lorik Cana Anglia Joey Barton Laurie Cunningham Chris Makin Trevor Steven Chris Waddle Argentína Lucho González Gabriel Heinze Héctor Rial Héctor Yazalde Belgium Daniel Van Buyten Brazília Brandão Jaguaré Jairzinho Carlos Mozer Sonny Anderson Paulo Cézar

Bulgária Jordan Lecskov Egyiptom Mido Elefántcsontpart Ibrahima Bakayoko Didier Drogba Bakari Koné Ghána André Ayew Abedi Pelé Horvátország Alen Bokšić Vedran Runje Írország Tony Cascarino Jugoszlávia Josip Skoblar Blaž Slišković Dragan Stojković Kamerun Joseph-Antoine Bell Stéphane Mbia Nicolas N’Koulou Joseph Yegba Maya Lengyelország Piotr Świerczewski Libéria George Weah Magyarország Kohut Vilmos

Mali Salif Keita Németország Klaus Allofs Karl-Heinz Förster Andreas Köpke Rudi Völler Nigéria Taye Taiwo Olaszország Fabrizio Ravanelli Oroszország Igor Dobrovolski Dmitrij Szicsov Portugália Paulo Futre Rui Barros Spanyolország César Azpilicueta Rafael Martín Vázquez Fernando Morientes Svédország Gunnar Andersson Klas Ingesson Anders Linderoth Roger Magnusson Szenegál Habib Beye Souleymane Diawara Mamadou Niang Uruguay Enzo Francescoli

2019. március 16-án lett frissítve:^[2]

Beosztás	Név	Nemzet	Szül. év (kor)
Elnök	Jacques-Henri Eyraud	francia	1968. március 22. (56 éves)
Szakmai igazgató	Andoni Zubizarreta	spanyol	1961. október 23. (63 éves)
Vezetőedző	Rudi Garcia	francia	1964. február 20. (60 éves)
Segédedző	Frédéric Bompard	francia	1962. december 30. (61 éves)
Segédedző	Claude Fichaux	francia	1969. március 24. (55 éves)
Segédedző	Claude Fichaux	francia	1969. március 24. (55 éves)
Kapusedző	Stéphane Jobard	francia	1971. február 21. (53 éves)
erőnléti edző	Paolo Rongoni	olasz	1971. szeptember 25. (53 éves)
erőnléti edző	Fabien Bossuet	francia	1977. július 1. (47 éves)
orvos	Frank Le Gall	francia	1964. január 21. (60 éves)
orvos	Jacques Taxill	francia	1963. május 16. (61 éves)
fizikoterapeuta	Stéphane Santiago	francia	1992. október 4. (32 éves)
fizikoterapeuta	Alain Soultanian	francia	1954. március 4. (70 éves)

Időszak Név 1923–25 Peter Farmer 1925–29 Victor Gibson 1929–32 Gilles Tanguy 1932–33 Charlie Bell 1933–35 Vincent Diettrich 1935–38 Eisenhoffer József 1938 Kohut Vilmos 1938 Henry Conchy 1938–39 André Gascard 1939–41 Eisenhoffer József 1941–42 André Gascard 1942 Paul Seitz 1942–43 André Blanc 1943 Joseph Gonzales 1943–44 Laurent Henric 1944 Joseph Gonzales 1944–47 Paul Wartel 1948–49 Giuseppe Zilizzi 1949–50 Auguste Jordan 1950–54 Henri Roessler 1954–56 Roger Rolhion 1956–58 Jean Robin 1958 Giuseppe Zilizzi 1958–59 Louis Maurer 1959–62 Lucien Troupel 1962 Otto Gloria 1962 Armand Penverne 1962–63 Luis Miró

Időszak Név 1963–64 Jean Robin 1964–66 Mario Zatelli 1966–67 Robert Domergue 1968 Jean Djorkaeff 1968–70 Mario Zatelli 1971–72 Lucien Leduc 1972 Mario Zatelli 1972–73 Kurt Linder 1973 Mario Zatelli 1973 Joseph Bonnel 1973–74 Fernando Riera 1974–76 Jules Zvunka 1976–77 José Arribas 1977 Jules Zvunka 1977–78 Ivan Markovic 1978–80 Jules Zvunka 1980 Jean Robin 1980–81 Albert Batteux 1981–84 Roland Gransart 1984–85 Pierre Cahuzac 1985–86 Zarko Olarevic 1986–88 Gérard Banide 1988–90 Gérard Gili 1990 Franz Beckenbauer 1991 Raymond Goethals 1991 Tomislav Ivić 1991–92 Raymond Goethals 1992 Jean Fernandez

Időszak Név 1992–93 Raymond Goethals 1993–94 Marc Bourrier 1994 Gérard Gili 1994–95 Henri Stambouli 1995–97 Gérard Gili 1997–99 Rolland Courbis 1999–2000 Bernard Casoni 2000 Carlos Abel da Silva Braga 2000 Albert Emon és Christophe Galtier 2000–01 Javier Clemente 2001 Tomislav Ivić 2001 José Anigo 2001 Josip Skoblar és Marc Lévy 2001 Albert Emon 2001 Tomislav Ivić 2001–02 Albert Emon 2002–04 Alain Perrin 2004 José Anigo 2004 Albert Emon 2004–05 Philippe Troussier 2005–06 Jean Fernandez 2006–07 Albert Emon 2007–09 Eric Gerets 2009–12 Didier Deschamps 2012–13 Elie Baup 2013–14 Jose Anigo 2014–15 Marcelo Bielsa 2015–2016 Míchel 2016 Franck Passi 2016–2019 Rudi Garcia 2019–2021 André Villas-Boas 2021 Nasser Larguet 2021–2022 Jorge Sampaoli 2022–2023 Igor Tudor 2023 Marcelino 2023 Jacques Abardonado 2023– Gennaro Gattuso

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Olympique de Marseille című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Hivatalos oldal