Jean-Étienne-Marie Portalis
| Jean-Étienne-Marie Portalis | |
 | |
| Claude Gautherot festménye (1806) | |
| Született | 1746. április 1.[1][2][3][4][5] Le Beausset |
| Elhunyt | 1807. augusztus 25. (61 évesen)[6][1][2][3][5] Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Gyermekei | Joseph-Marie Portalis |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend nagykeresztje (1805) |
| Sírhelye | Panthéon |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Étienne-Marie Portalis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jean-Étienne-Marie Portalis (Le Beausset, 1746. április 1. – Párizs, 1807. augusztus 25.) francia jogtudós, szabadkőműves, vallásügyi miniszter I. Napóleon uralkodása idején.
Élete
[szerkesztés]Jogot tanult és 1765-ben Aix-en-Provence bíróságán volt ügyvéd. Első művében Rousseau Émile-jét támadta, és a vallástalanság veszélyeit hirdette. 1778-tól részt vett megyéje közigazgatásában, de 1790-ben, amikor a bíróságot feloszlatták, visszavonult a közügyektől. A forradalom kitörésekor birtokára költözött Saint-Cyr-sur-Merbe és ügyvédi hivatását sem gyakorolta. 1792-ben royalista nézetei miatt elfogták, és csak Robespierre bukása után szabadult ki a börtönből. Azután Párizsban ügyvédkedett, és 1795-ben a főváros képviselőjeként bekerült a Vének Tanácsába. Bonaparte 1799-ben megbízta, hogy Tronchet, Bigot de Préameneu és Maleville közreműködésével készítse el a polgári törvénykönyvet (Code Napoléon). 1801-ben államtanácsos, 1803-ban szenátor, 1804-ben vallásügyi miniszter lett.
Művei
[szerkesztés]- Observations sur un ouvrage intitulé l'Émile ou De l'éducation et Des préjugés
- Consultation sur la validité du mariage des protestants en France
- De l'Usage et de l'abus de l'esprit philosophique durant le XVIIIe
- Écrits et discours juridiques et politiques
- Discours préliminaire au premier projet de Code civil
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b GeneaStar
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Encyclopédie universalis
- Gábor Hamza: Le développement du droit privé européen. Le rôle de la tradition romaniste dans la formation du droit privé moderne. Budapest, 2005. 117 o.
