Jevpatorija

Jevpatorija (Євпаторія)
Jevpatorija látképe a tenger felől
Jevpatorija címere Jevpatorija zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Krími Köztársaság
Járás	Yevpatoria Raion (2023–)
Rang	város
Alapítás éve	i. e. 497[1]
Polgármester	Andrij Petrovics Danilenko
Irányítószám	97400—97490
Körzethívószám	+380-6569
Testvértelepülései	Lista Ludwigsburg Belgorod Vologda Kurszk Nyizsnij Tagil
Népesség
Teljes népesség	107 877 fő (2021)
Népsűrűség	886 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	10 m
Terület	120,7 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 12′ 00″, k. h. 33° 21′ 30″45.2, 33.35833333333345.200000°N 33.358333°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 00″, k. h. 33° 21′ 30″45.2, 33.35833333333345.200000°N 33.358333°E
Jevpatorija weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevpatorija témájú médiaállományokat.

Jevpatorija (ukránul Євпаторія, oroszul Евпатория, krími tatár nyelven Kezlev, örményül Եվպատորիա [Jevpatoria], görögül Ευπατορία, Κερκινίτις [Eupatoria, Kerkinitisz], törökül Gözleve) város a Krím félszigeten.^[2]

A város a sztyeppeövezetben fekszik. A szárazföld felől a Szaki járás, dél felől a Fekete-tenger határolja. A Kalamiti-öböl 20 kilométeres tengerpartja mentén található. Kijevtől légvonalban 619 km-re, vasúton 900 km-re autóúton 788 km-re helyezkedik el. Szimferopoltól mért távolsága 64 km illetve 93 km illetve 69 km. Vízforrásai: a Mojnaki-tó, a Szasik-Szivas-tó, a Zsemcsuzsne-tó, a Funaki-tó és a Jali-Majnak-tó.

Az i. e. 497-ben alapították. Kerkinitida néven az i. e. 3–i. sz. 2. századig görög település volt itt. A terület újabb fejlődése az Oszmán Birodalommal kezdődött, amikor 1475-ben Gezlev (Kezlev) néven erődöt építettek. A 16. században az erődöt jelentősen kibővítették és megerősítették. A település jelenlegi neve VI. Mithridatész pontoszi királytól származik. Amikor az Orosz Birodalom meghódította a Krímet és elfoglalta a várost, Eupatorra nevezték át.^[3] A 19. század elején új kikötő épült a városban és a város lett a krími karaiták központja. Ebben az időben kezdett kialakulni az üdülőhely jellegű városkép. A tengerparti részen számos városi strandot alakítottak ki. A közeli tavakban lévő iszapot használják a gyógyításban és a vizet gyógyhatású ásványvízként.

A város lakosainak száma az elővárosok nélkül 107 044 fő (2013).

A népesség összetétele: orosz - 64,9%; ukrán - 23,3%; krími tatár - 6,9%; fehérorosz - 1,5%; örmény - 0,5%; zsidó - 0,4%; tatár - 0,2%; lengyel - 0,2%; moldovai - 0,2%; azeri - 0,2%^[4]

A városi önkormányzat felügyelete alá tartoznak a Zaozerne, Novoozerne és Mirnij településrészek is.

A legközelebbi vasútállomás a Jevpatorija üdülőhely nevű vasúti megállóhely. Ennek a közelében található a távolsági autóbusz-állomás. A központtól 2 km-re északkeletre található a város fő vasútállomása, a Jevpatorija-Tovarnaja.

• Szasik-Szivas tó – Jevpatorija keleti részén található. Egykor öböl volt, de egy homokpad segítségével tavat alakítottak ki. Az egész Krím legnagyobb sós tava. Területe 8000 ha. Már az ókorban is sót bányásztak ezen a helyen. Az orosz fennhatóság idején, a 15. századtól a jómódú ukránok és moszkvaiak számra az itt kitermelt só használata szokás volt.^[5]
• Sukurla-Efendi mecset – Tatarszkaja u., 66
• Örmény Szent Mihály-templom – Internacionalna u. 44.

• Joánina  Görögország (1989)
• Figueira da Foz  Portugália (1989)
• Ludwigsburg  Németország (1992)
• Zákinthosz  Görögország (2002)
• Ostrowiec Świętokrzyski  Lengyelország (2004)
• Krasznogorszki járás (Moszkvai terület)  Oroszország (2006)
• Belgorod  Oroszország (2010)

A Wikimédia Commons tartalmaz Jevpatorija témájú médiaállományokat.

• A város honlapja Archiválva 2015. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• a város történelme
• Adatlap, statisztika
• fényképek Archiválva 2010. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben - (oroszul)