Johannes Tauler
| Johannes Tauler | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1300 körül Strasbourg |
| Nemzetiség | német |
| Elhunyt | 1361. június 16. (kb. 60–70 évesen) Strasbourg |
| Munkássága | |
| Vallás | római katolikus egyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Tauler témájú médiaállományokat. | |
Johannes Tauler, magyarosan Tauler János, (Strasbourg, 1300 körül – Strasbourg, 1361. június 16.) domonkos szerzetes, aki Eckhart mesterrel és Heinrich Susóval együtt a késő középkori, német nyelvű Rajna-vidék egyik fő misztikusa volt.[1]
Élete
[szerkesztés]Strasbourgban született. Fiatalon, 1318-ban,[2] a városában belépett a domonkos-rendbe, mert saját bevallása szerint az aszketikus rendi élet vonzotta.[3]
Lehetséges, hogy miközben a kolostorban tanult, hallotta Eckhart prédikációját.[3] Amikor a rend kölni egyetemének hallgatója volt, közelebbről megismerkedett Eckharttal.[3] Tudjuk, hogy Eckhart ott tartott előadást 1326-ban, amikor eretnekséggel vádolták.[4] Valószínűleg Kölnben ismerte meg Susót is.[3] Hogy Párizsban is tanult-e, bizonytalan; valószínűleg visszatért Kölnből Strasburgba.[3]
Körülbelül 1339-től 1347-ig vagy 1348-ig Bázelben élt, ahol felvette a kapcsolatot az ún. „Isten barátai” nevű körrel.[2][3] A kör olyan személyekből állt, akik a misztikus életet kedvelték, és az „Isten barátai” nevet adták maguknak a János 15:15 [5] alapján.[3] Nördlingeni Henrikkel együtt a közösség központjába került.[6]
1352-ben[2] visszatért Strassbourgba és ott – illetve más városokban[2] prédikátorként és lelki vezetőként működött. Főleg Köln és Strasbourg között végezte lelkipásztori tevékenységét, különösen a női kolostorokban.[6] Strasbourg volt a lelke egy csoport misztikusnak, köztük Rulman Merswinnek akinek a gyóntatója volt.[6] Merswin (1307-1382), a korábbi kereskedő, több spirituális mű szerzője lett.[7]
Tanítása
[szerkesztés]Tauler misztikusként abban különbözik Eckharttól, hogy sokkal kevésbé foglalkozik a panteizmushoz vezető filozófiai gondolatokkal. Bár igazhitűségét többször kétségbe vonták, nem mondható panteistának, mert az Istennel való egyesülést nem lényegi, hanem kegyelmi egyesülésnek vallotta.[8]
A gyakorlati kereszténységre fektetette a hangsúlyt, az egyházban elharapózott visszaéléseket pedig szigorúan ostorozta.[9]
A szerzetesi szegénységi ideált „lelki szegénységgé” szublimálta.[10][11] A vallásos élet csúcspontját Isten mélységeiben való elmerülésben látta.
Jámborsága, beszédeinek megrázó komolysága nagy hatást gyakorolt hallgatóira. Nagyon elterjedt népi olvasmánnyá vált A szegény Krisztus követéséről írt munkája.[11] A kortársai a doctor sublimis et illuminatus címmel tisztelték meg.[11]
A Luther általi nagyrabecsülésének köszönhetően időnként a reformáció előfutárai közé sorolták.[6]
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- A hazatérés útjelzői. Beszédek a misztikus útról; szerk., bev., jegyz. Buji Ferenc, ford. Révész Mária Magdolna, Buji Ferenc; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp.–Szentendre, 2002 ISBN 963-940-654-6, 475 p.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Johann Tauler | German mystic | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. június 23.)
- ↑ a b c d Pallas, i. h.
- ↑ a b c d e f g CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: John Tauler. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2022. június 23.)
- ↑ Johannes Tauler | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2022. június 23.)
- ↑ »Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.« Ján 15,15.
- ↑ a b c d Tauler, Johannes nell'Enciclopedia Treccani (it-IT nyelven). www.treccani.it. (Hozzáférés: 2022. június 23.)
- ↑ Köztük a Neun-Felsen-Buch (Kilenc szikla könyve) és a Meisterbuch (Mesterkönyv).
- ↑ Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 4. Tauler (1933)
- ↑ Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tauler (1925)
- ↑ Egyháztörténet, 1958 / 1. szám
- ↑ a b c Chobot F.
Források
[szerkesztés]- ↑ Chobot F.: Chobot Ferenc: Jézus Krisztus egyházának története, II. kötet (középkor), Budapest–Rákospalota, 1907
- Catholic Encyclopedia: John Tauler
- Bokor József (szerk.). Tauler, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. november 1.
További információk
[szerkesztés]- Walter Nigg: A misztika három csillaga. Eckhart, Suso, Tauler domonkos misztikusok; ford. Midling Andrea; utószó Hankovszky Béla Jácint; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp., 1999 ISBN 9789639137646, 274 p.
- Markus Enders: Tauler, Johannes. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 25. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 2013, ISBN 978-3-428-11206-7, 806–808. oldal (Digitalisat) (németül)
