Ikarus 415

Ikarus 415
Gyártási adatok
Gyártó	Ikarus Karosszéria- és Járműgyár
Gyártásban	1987–2002[1]
Legyártva	1042[1] db
Típus	szóló
Méretek
Hosszúság	11 440[2] mm
Szélesség	2500[2] mm
Magasság	3007[2] mm
Padlómagasság	740[2] mm
Tengelytáv
A-B	5570[2] mm
Tömeg	9950[2] kg
Hasznos terhelés	6250 kg
Legnagyobb össztömeg	16200[2] kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 415 témájú médiaállományokat.

Az Ikarus 415 a Ikarus autóbuszgyár elővárosi-városi normálpadlós szóló busza. Három sorozatban gyártották.

1. sorozat

2. sorozat

3. sorozat

Ajtók

Elülső két ajtója megfelelő méretű bolygóajtó az utasáramlat átengedéséhez, a hátsó ajtó azonban csak 660 mm-es félajtó, szélesebb beépítésére nem nyílt lehetőség.

Utastájékoztatás

Egyes felújított buszokra FOK-Gyem utastájékoztató rendszert szereltek, amely a jármű homlokfalán és oldalán a járatszámot és az úticélt, az utastérben a pontos időt, a járatszámot, a következő megállót és a megfelelő átszállási lehetőségeket, a busz hátán elhelyezett kis méretű kijelző pedig a járatszámot írja ki (utóbbi csak a helyi buszoknál létezik).

A 200-as család sikerén felbuzdulva az Ikarus autóbuszgyártó cég 1970-ben fejleszteni kezdte az új sorozatú városi és elővárosi autóbuszokat 400-as típusjelzésekkel. Több év kísérletezés után hat prototípust teszteltek párhuzamosan. Ennek első példányát 1979-ben mutatták be. Végül 1982-ben, a BNV-n a nagyközönség is megismerhette a 410-es számot viselő új modellt. Egy prototípus jármű Pécsre került, ám egy, a járművet ért tűzeset következtében selejtezték. A többi prototípus, ill. próbajármű szétszóródva található meg Magyarországon (pl. Nógrád Volán). Egy nagyobb megrendelésre a BKV két részletben szerzett be első szériás 415-ös buszokat 1987-ben és 1988-ban, harminc példányos tételben, Prága váltós kivitelben. Az első kocsik még D12-es motorral érkeztek, de hengerfej-problémák miatt a kocsik nagy részét már az osztrák LIST intézettel együtt kifejlesztett Rába D11-es motorral szerelték. A kocsik a második sorozat érkezésekor nagyobb átalakításon estek át, amikor az eredeti motorokat egységesen DAF-ra cserélték, a Prága váltók helyett vegyesen ZF és Voith váltókat szereltek be, a 200-as Ikarusokból ismert hátsó hidat pedig ZF gyártmányúra cserélték. A kocsik kívül-belül FOK-Gyem kijelzőt kaptak, a régi ülések helyett a 400-as sorozat üléseit kapták, valamint átfényezték őket az akkoriban beszerzett új sorozat színeire. Gyakorlatilag azt is mondhatjuk, hogy a később beszerzett sorozat mintájára egységesítették a járműveket, azonban a jellegzetes homlokfal, valamint a széles hátsó ajtók segítségével még mindig megkülönböztethetőek a későbbi sorozattól. Érdekes, hogy az átalakításnak megfelelően a gyári táblán is átütötték a típusszámot 415.14/15-re (a váltótól függően), azonban az alvázszámban maradt az eredeti típusmegjelölés.

A buszok utastájékoztató rendszere a prototípusokéhoz volt hasonló: nagy méretű számokat és hatalmas viszonylatjelző táblákat lehetett külön betenni a busz szélvédője és oldalablakai felé, a hátsó ablak felett viszont csak számtábla volt. Az első évek után a táblákat elhagyták, a buszok eleinte még a megfelelő helyen viselték a számokat, később azonban már csak a 200-asokon használt hagyományos táblákat raktak a szélvédő alá. A járműveket egy kivételével (CKC-947, oktatójármű) több motorcserével is felújították, valamint FOK-GYEM utastájékoztató berendezést kaptak.

A 415 pályafutásának második része 1992-ben kezdődött, amikor a BKV megrendelést adott az Ikarusnak szóló buszok legyártására. '92-ben 30, '93-ban 100, '94-ben 15 db 415.14-es és 415.15-ös altípusból érkeztek Budapestre. Az első sorozathoz képest osztott szélvédőt, megújult orr-részt, keskenyebb hátsó ajtót és hagyományos táblás viszonylatjelző rendszert kapott. 1999-ben és 2000-ben 50 db buszt felújítottak, melyek FOK-GYEM utastájékoztató rendszert, a kapaszkodókon zöld festést, plüssüléseket és elektronikus jegykezelő készülékeket kaptak. Budapesttől 2021. január 29-én búcsúztak el a menetrend szerinti forgalomtól. 2021. február 15-étől azonban ismét közlekednek, mivel a helyükre érkezett Volvo 7000 típusú autóbuszok váratlanul visszakerültek eredeti helyükre, a kelenföldi garázsba. 2022. június 10 és 15 között búcsúprogram keretében búcsúzott el a főváros útjaitól a típus.^[3]

Vidéken Pécsre (2 prototípus, 10 db 1993-ban és 10 db 1995-ben), Miskolcra ('94-ben egy, '98-'99-ben további 8 db) és a Volánokhoz érkeztek 415-ösök, városi és elővárosi kivitelben. Külföldön Lengyelországban, Németországban, Finnországban és Szlovákiában (Pozsonyban 44 db, Kassán 6 db) járnak ilyen autóbuszok.

A harmadik sorozatú 415-ösök, az Ikarus 412 alacsony padlós busz megjelenésével háttérbe szorultak, ezért meglehetősen keveset gyártottak belőlük. A Volánbusz Zrt. tulajdonába került egy orosz exportból visszamaradt 415.32-es altípusú jármű (GOF-200), Moszkvában 415.33 altípusú járművek járnak, Miskolcon 415.35 altípusúak, valamint a Jászkun Volán is rendelkezik egy szintén orosz exportból visszamaradt 415.33 altípusú busszal (FLK-648). A frankfurti buszkiállításon 1999-ben az Ikarus új homlokfalú 400-asokat mutatott be. Ennek 415-ös bemutató példánya Szegeden közlekedett 2015 végéig, a Auchan-busz színeiben. A járművet selejtezték.

Bővebben: Ikarus 415T

A trolibusz változat prototípusa 1992-ben készült el, a sorozatgyártás 1997–2002 között folyt. Az egyetlen vásárló Románia volt; 200 darab Bukarestbe, 3 Galațira került.

• ↑ Ikarus: Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN 9789639005853  

• Az Ikarus 400-as család születése 1. rész
• Az Ikarus 400-as család születése 2. rész