Hamadán

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Hamadán (Hamadān)
Közigazgatás
Ország	Irán
Körzethívószám	0813
Testvérvárosok	Lista Isparta
Népesség
Teljes népesség	554 406 fő (2016)[1][2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1850 m
Időzóna	UTC+03:30
Elhelyezkedése
é. sz. 34° 48′, k. h. 48° 31′34.8, 48.51666666666734.800000°N 48.516667°EKoordináták: é. sz. 34° 48′, k. h. 48° 31′34.8, 48.51666666666734.800000°N 48.516667°E
Hamadán (Hamadān) weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamadán (Hamadān) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hamadán Hamadān, (perzsául همدان ) város Hamadán tartományban, Iránban.

Teherántól 390 kilométerre, a Zagrosz hegységben, az Alvand-hegység lábánál fekvő település.

Hamadán közelében állt az ókorban Ekbatana, a Méd Birodalom első fővárosa. Története az asszírok és médek idejébe nyúlik vissza. Daiakku alapította. Erős várát nagy pompájúnak írták le, melynek falai arany- és ezüstlemezekkel borítottak voltak.

Az I. e. 7. században itt már jelentős erődrendszer állt. Ekbatanáról (i. e. 484–425) Hérodotosz is megemlékezett, hét, különböző színű téglából emelt körfaláról írt: "a legtágabb kör akkora, mint Athén kerülete" - írta.

I. e. 560-ban Kürosz hódította meg, és kitűnő adottságait felismerve az Akhaimenidák nyári lakhelyévé tette. A vidék hűvös, forrásokban dús környéke miatt a régi perzsa és később a pártus királyok nyári székhelyül szolgált. A fennmaradt hagyományok szerint az Ószövetség Eszter könyvének címszereplője, Eszter királyné, I. Xerxész felesége (i. e. 484–425) gyámapja, Mardokeus kíséretében férjével és a királyi udvartartással együtt itt töltötte a nyarakat.

Ekbatana városa a Bibliában is többször szerepel: Esdrás, Tóbiás és Judit könyve említi nevét.

Judit könyve Arfaxád perzsa király korabeli Ekbatanáját így írta le: "Abban az időben a médek fölött, Ekbatanában Arfaxád uralkodott s három könyök széles és hat könyök hosszú, faragott kőkockákból falat épített Ekbatana köré. A fal magassága 70 könyök volt, a szélessége 50 könyök. Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek, szélességük pedig 40 könyök volt, ami lehetővé tette, hogy derékhada kitörjön és gyalogsága felvonuljon."

Az i. e. 64 körül élt görög neveltetésű és Pontosz-i születésű Sztrabón is többször is megemlékezett Ekbatanáról: "Média két részre oszlik; az egyiket Nagy-Médiának nevezik s ennek fővárosa Ekbatana, nagy város a Méd Birodalom királyi székhelyével.", majd egy fejezettel később írta: "Nagy-Média hajdan egész Ázsián uralkodott, miután megsemmisítette a syrek birodalmát. De még később is, midőn Kyros és a perzsák Astyagés alatt megdöntötték ezt a nagy hatalmat, sokat megtartott régi tekintélyéből és Ekbatana volt a perzsa királyok téli székhelye, úgyszintén a makedónoknak is, akik azok legyőzése óta hatalmukban tartják Syriát, a parthyaos királyoknak még ma is ugyanazt a hasznot és biztonságot nyújtja."

Az Óperzsa Birodalom hanyatlása után Ekbatana a jelentéktelenségbe süllyedt. I. sz. 644-ben az arabok kezébe került.

A 14. században a rövid szeldzsuk uralomnak véget vetett a mongol betörés.

Hamadán fontos, nagy forgalmú utak találkozásánál feküdt, kereskedői mindig ki tudták használni városuk adottságait.

A 16–18. században Perzsia volt a keleti szőnyegszövés központja. Hamadán városa ma is híres szőnyegszövőiről. A hamadáni szőnyeg eredeti, geometrikus formakincse napjainkra is átöröklődött. Általában két vagy nagyon kevés színt használnak szőnyegeik szövésénél.

Az 1914 méter magasságban fekvő nagyváros, a mai Hamadán idegenforgalmát enyhe és kiegyensúlyozott éghajlatának, történelmi és műtörténeti szerepének köszönheti. Ekbatana-Hamadán ma is híres zsidó zarándokhely.

Az itt végzett ásatások alkalmával romjai között feliratot találtak, melyben II. Artakhsaszjá perzsa király oszlopcsarnok építésével dicsekedik, később pedig Marcel-Auguste Dieulafoy francia régész (1844–1920) is talált itt néhány perzsa feliratot.^[3]

• Avicenna perzsa származású filozófus síremléke
• Eszter és Mardokeus mauzóleuma
• Baba Taher mauzóleuma
• Korban torony
• Kőoroszlán

• Irán (1979) ISBN 963-243-133-2