Héliaszok

A héliaszok a nap gyermekei, Héliosz napisten és Klümené ókeanisz lányai a görög mitológiában, valamint Héliosz és Rhodosz hét fia. A fiúk kitűntek a csillagjóslásban.

A ránk maradt források egy része szerint hárman voltak: Aigialé, Aegle és Aithra. Más források szerint öt lány alkotta a héliaszok csoportját: Hélia, Meropé, Phoibé, Aithra és Dioxippé.

Testvérbátyjuk, Phaetón meghalt, miután megpróbálta vezetni apja napfogatát. A lovak fékevesztett rohanásukban túl közel kerültek a földhöz és már majdnem felperzseltek mindent, amikor a gondatlan kocsist, Phaethónt, Zeusz villámaival lesodorta az égről. A Héliászok négy hónapig siratták testvérüket.

„S jöttek a Heliasok gyászos zokogással, a holtnak

már nem használó könnyel, s verdesve a mellük,

szólítják Phaethont éj s nap keseregve, akit már

hangjuk nem serkent, s testükkel a sírra omolnak”.^[1]

Megindulva bánatuk felett az istenek nyárfákká változtatták őket, könnyeik mint borostyánok hullottak az Eridanosz folyó vizébe, amely szerencsétlen sorsú bátyjuk sírja lett.

A Wikimédia Commons tartalmaz Héliaszok témájú médiaállományokat.

• Pauszaniasz Periégétész: Görögország leírása
• Walter Burkert: Greek Religion, Harvard University Press, 1985. ISBN 0-674-36280-2 (angolul)
• Kerényi Károly: A görög mitológia, 1997. ISBN 9789639020924

• Héliászok