Enlil

Enlil
Nem	férfi
Szülei	An
Házastárs	Ninhurszag Ninlil Ereskigal Damgalnuna
Testvér	Enki
Gyermekei	Ninurta Szín Adad Pabilsaĝ Nergal Nusku Namtar
A Wikimédia Commons tartalmaz Enlil témájú médiaállományokat.

A cikk ékírásos karaktereket tartalmaz. Speciális támogatás nélkül az ékjelek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Enlil (vagy Enlíl) a sumer „istenek ura” volt, miután ezt a címet megszerezte apjától, Antól, „az istenek atyjától”. Enlil legfontosabb szentélykörzete az Ékur („a hegy háza”) – a sumer kultuszközösség központja – volt Nippurban.

Az en-lil₂ kifejezés (𒀭𒂗𒇸 vagy 𒀭𒂗𒆤 ^DEN.LIL, ^den-lil₂) sumer nyelven a szóelemek szerint azt jelenti, hogy „levegő ura”, „szél ura”. Az akkád neve Enlil vagy Ellill. Egyes elképzelések szerint úgynevezett sumerizált szubsztrátum-istenség, azaz a sumerek előtti nép nyelvéből – és mitológiájából – lett sumeresítve. Nevének értelmezése hagyományosan a lil₂ = šāru etimológiából származik. Más elképzelések szerint a név eredete sémi, az *il-ilī származéka. Ennek jelentése „(minden) istenek istene”. Ennek egyik alátámasztása egy eblai istenlista,^[1] amelyben a ^den-lil₂ = i-lu-lu sor szerepel. Ez azt jelentené, hogy az Enlil név jóval később, már az akkádok megjelenése után sumerizált névalak, majd onnan került vissza a sémi mitológiába sumer néven. Ezen álláspont cáfolatára azt hozzák fel, hogy a ^di-lu-lu nem mehetett át a sumerbe *il-il alakban, legfeljebb ^den-E₂ lehetett volna belőle, aminek viszont yē/īn-lil a kiejtése, vagyis az Enlil név inkább származik közvetlenül a sumer nyelvből.

Enlil An („ég”) és Ki („föld”) fia, testvére Enki, An és Nammu fia. Már a Dzsemdet Naszr-kor képírásos szövegei is említik, az i. e. 26. századi fárai istenlistákon pedig második helyen szerepel apja mögött, akit sokszor felül is múl. Funkcióit az An = Anum istenlista hosszasan sorolja.

Ninlil – a déli szél istennője – lett a felesége, történetüket az Enlil és Ninlil eposz meséli el. Ninlil eleinte ellenkezik, de Enlil magáévá teszi, ezért az istenek száműzik az alvilágba. Felesége követi őt – méhében a megfogant Nanna/Szín holdistennel –, ahol három álalakban újra magáévá teszi őt Enlil. A három ebből született alvilági isten – Nergal, Ninazu és Enbilulu – nem térhet vissza az égbe szüleivel, csak Nanna. Enlil fia még a lagasi istenkörből Ningirszu és a vele valószínűleg azonos, vagy idővel azonosított Ninurta, az Ereskigal által szült Namtar.

Enlil fő jelzői a „nagy hegy” (Kurgal), „minden országok ura, istenek atyja” (An címe), „sorsszabó uralkodó, a megmásíthatatlan szavú úr”. A róla szóló mítoszokban lényege a termékenység, életerő, fékezhetetlen elemi erő – ő a vihar és levegő istene – vad bikához, üvöltő szélhez hasonlítják. Állandóan idegesíti őt az emberi élet zaja, ezért újabb és újabb csapásokat – pestist, aszályt, szikesedést, özönvizet – zúdít az emberekre.

Ahogy An az ég teremtője, Enlil Enkivel együtt a földé. Létrehozta a kapát, Emest és Entent, az állattenyésztés isteneit, Lahart, a jószág, Asnant, a gabona istennőjét. Jelképe, mint Ané, az oltáron álló szarvas tiara.

• Enlil és Ninlil
• Enlil és Szud
• Enlil-himnuszok

• Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
• A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. 2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982. ISBN 963 281 151 8  
• Concerning the Etymology of Enlil the An Anum Approach