Dublin

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Dublin (Baile Átha Cliath)
Dublin címere Dublin zászlaja
Mottó: Obedientia Civium Urbis Felicitas
Közigazgatás
Ország	Írország
Tartomány	Leinster
Megye	Dublin
Alapítás éve	841
Polgármester	Caroline Conroy
Irányítószám	D1-18, 20, 22, 24, D6W D1-18 20 22 D6W
Körzethívószám	01
Testvérvárosok	Lista Vilnius (2005. április 7. – ) San José Barcelona Liverpool Peking Milánó Budapest Jambol Châteaudun Podgorica Pozsony (2005–) Guadalajara Cirebon Kijev (2022. november 28. – ) Tbiliszi (2014–)
Népesség
Teljes népesség	592 713 fő (2022. ápr. 3.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	20 m
Terület	114,99 km²
Időzóna	GMT (UTC0) GMTS (UTC+1)
Elhelyezkedése
é. sz. 53° 20′ 59″, ny. h. 6° 15′ 37″53.349722222222, -6.260277777777853.349722°N 6.260278°WKoordináták: é. sz. 53° 20′ 59″, ny. h. 6° 15′ 37″53.349722222222, -6.260277777777853.349722°N 6.260278°W
Dublin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dublin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dublin (hivatalos angol kiejtése: IPA: [ˈdʌblɨn], helyi kiejtése: IPA: [ˈdʊbᵊlən]; ír nyelven Baile Átha Cliath IPA: [blʲaˈklʲiə]) Írország fővárosa. Az Ír-sziget keleti partján, az Ír-tengerbe torkolló Liffey folyó két partján fekszik. A város Dublin megye központja. A vikingek alapították, és a középkor óta Írország fővárosa volt.

Dublin közigazgatásilag a Dublini Városháza által igazgatott területet jelenti. Mindazonáltal sokszor szintén Dublinként hivatkoznak külvárosi területekre, amelyeket más, helyi közigazgatási szervek igazgatnak. Ilyen terület például Dun Laoghaire-Rathdown, Fingal és Dél-Dublin. Pontosabb, ha ezen területek összességét dublini agglomerációnak nevezzük.

A Dublini Városháza által igazgatott terület lakossága 505 739 fő volt a 2006-os népszámláláskor. Ugyanezen népszámlálás szerint a dublini agglomeráció lakossága 1 661 185 volt, míg Dublin megye népessége 1 186 159 fő volt.

Egyes számítások szerint Dublin a harmadik leglátogatottabb európai város (Párizs és London után), több mint négy millió látogató keresi fel évente.^[2]

Dublin neve az ír nyelvben „Dubh Linn”-ként (magyarul: „fekete tó”) ismert szókapcsolat anglicizált változata, bár néhányan vitatják ezt az elméletet. A történelem folyamán az ír nyelvben a „v” hangot jelölő „bh” betűkapcsolatot egy, a „b” betű fölé helyezett ponttal írták le, így ezen két szó könnyen Dub Linn-nak vagy Dublinnak tűnhetett.

Amikor 1169-ben a normannul beszélő angolok megérkeztek az ír nyelvű Írországba, nem tudták, hogy a „b” felette ponttal valójában „bh”, így a város nevét „Dublin”-ként betűzték.

Néhányan úgy vélik, hogy a „Dublin” szó eredete valójában Skandinávia, ld. izlandi nyelven: „djúp lind” („mély tó”). Mindez két okból nem állja meg a helyét. Először is a „Dubh Linn” szó kronológiailag megelőzi a vikingek írországi felbukkanását.

Másodszor, Dublin óészaki neve egész egyszerűen a „Dubh Linn” szavak újrabetűzése: Dyflin (kiejtve – magyaros átírással – „düv-linn”).

Mindazonáltal a város mai ír neve, Baile Átha Cliath – a Rőzsefonattal Megerősített Gázló Városa – tulajdonképpen arra a településre vonatkozik, melyet II. Mael Sechnaill király alapított 988-ban és hozzáolvadt Dubh Linnhoz a sötét vízmosásnál.

A Dublin-öböl területét nagyon régóta emberek lakják. A dublini Kongresszusi Központ építése során végzett ásatások során felfedezett halcsapdák már 6000 évvel ezelőtti emberi lakhelyre utalnak. További mezolitikum korszakból származó halcsapdákat fedeztek fel a St. James Gate közelében.

Jelenleg úgy gondolják, hogy a vikingek érkezése előtt a területen egy Duibhlinn néven ismert keresztény egyházi település állhatott. A Temple Bar városrészben végzett régészeti ásatás során bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy angolszászok telepedhettek le.

A 9. és 10. századtól kezdve két település volt ezen a területen, amelyek később 988-ban Dublinként egyesültek. Az egyik település az angolszász Duibhlinn volt a mai Temple Bar városrész helyén, míg a másik egy viking település volt a mai Wood Quay városrész helyén. A vikingek itt építették ki legfontosabb írországi városukat, melyet erős gerendapalánkkal vettek körbe, azon a környéken, ahol ma a Christ Church-katedrális áll. A város a mai O'Connel-híd közelében ért véget, ugyanis odáig terjedt a tenger, és azon a helyen építették fel a kikötőjüket.

Az írek saját fővárosukat ír nyelven Baile Átha Cliathnak nevezik (ez kb. „bljá-kljah”-nak hangzik), ennek jelentése „Település a rőzsefonattal megerősített gázlónál”, ami egy házcsoport elnevezése volt a Poddle-patak és a Liffey-folyó találkozásánál, azon a környéken, ahol ma a Father Mathew-híd található. Itt keltek át a Liffey-folyón azok, akik Írország egyik legfontosabb útján, az északi Derry-től, a déli Waterfordig futó országúton közlekedtek. A vikingek egy másik – ugyancsak ír eredetű – elnevezést használtak, a fekete tó jelentésű Dubh Linn-t, ami később Dublinné egyszerűsödött.

841-ben a vikingek megerősített bázist hoztak létre Dublinban és norvég eredetű vikingek királyi városává fejlődött, és messze ágazó kereskedelmi kapcsolatai révén erősen beleszólt az ír politikai élet irányításába. A város jelentős kereskedelmi központtá nőtte ki magát II. Olaf dublini király vezetése alatt a 10. század közepén-végén. A város erejének letörésével többször is megpróbálkozott Brian Boru, az egyetlen valóságos hatalommal bíró ír nagykirály. A közte és a leinsteri tartományi királlyal szövetkező dublini vikingek között kiélesedő konfliktus szakításra vezetett. 1014 nagypéntekén Brian Boru seregei a ma Észak-Dublin területén található clontarfi mezőn legyőzték a Man szigetről segítséget kérő ellenséget. Így ugyan meggyengítették a dublini vikingek hatalmát, de a csatában a nagykirály is halálosan megsebesült. Ettől kezdve Dublinban bár még a vikingek voltak többségben, megnyitották kapuikat az írek előtt és idővel a vikingek elíresedtek. Muirchertach Mac Lochlainn halála után Ruaidrí Ua Conchobair lett Dublin és Írország utolsó királya, amikor is megindult az angolok inváziója Írország ellen.

Írországban és Dublinban a rabszolga-kereskedelem volt a gazdaság egyik fontos motorja, a 9. és 10. században érte el csúcspontját. Az elrabolt férfiakat, nőket és gyerekeket a vikingek Walesből, Angliából, Normandiából és azon túlról hozták el, és Dublinban adták el őket.

Leinster királya Diarmait Mac Murchada Pembroke grófjának Strongbownak a segítségét kérte Dublin meghódításához. 1169-ben Strongbow seregei elfoglalták a vikingek erődjét. Mac Murrough halála után Strongbow Leinster királyának nyilvánította magát, miután megszerezte Dublin irányítását. Strongbow megerősödő hatalmát a hirtelenjében Dublinba érkező angol II. Henrik király törte le, és Dublint írországi székhelyévé nevezte ki. (A városnak adományozott kiváltságlevele alapján Dublin 1922-ig jogilag Anglia részét képezte.) A dublini várat 1204-ben Földnélküli János angol király parancsára alapították, amely Írországban a normann hatalom központja lett. Dublin első főpolgármesterét 1229-ben nevezték ki. Ezt követően a város kibővült, és a 13. század végére 8000 lakosa volt. 1317-ben I. Róbert skót király megbízza testvérét Edward Bruce-t, hogy hódítsa meg Írországot. Edward megpróbálta elfoglalni Dublint, de az angolokkal szemben alulmaradt. Dublin a 14. században viszonylag kicsi, fallal körülvett középkori város maradt, és a környező ír klánok folyamatosan fenyegették. 1348-ban Dublinban elhatalmasodott a fekete halál, és ezreket ölt meg a következő évtizedben.

A Tudor dinasztia új lendületet adott Írország megszállásának, ezzel új korszakot adott Dublin számára. Dublin lett Írország közigazgatási központja, valamint kiterjesztették az angol betelepülést és ellenőrzést a város felett. I. Erzsébet angol királynő elhatározta, hogy Dublint protestáns várossá teszi, 1592-ben megalapította a Trinity College-t, mint kizárólag protestáns egyetemet, és elrendelte, hogy a katolikus Szent Patrik és Krisztus-templom katedrálisokat alakítsák át protestáns templomokká. Dublin városának legkorábbi térképe 1610-ből származik, John Speed készítette. A városnak 1640-ben 21 000 lakosa volt, mielőtt az 1649-től 1651-ig tartó pestisjárvány a lakosság majdnem felét kiirtotta. A járvány után a város hamarosan újra virágzott az Angliával folytatott gyapjú- és vászonkereskedelem eredményeként, és 1700-ban elérte az 50 000 főt. 1698-ban a gyapjúgyártás 12 000 embert foglalkoztatott.

Ahogy a város a 18. században tovább virágzott, a György időszakban a dublini polgárok építkezéseikkel, szellemi mozgalmaikkal az ír fővárost a 18. század második felére London után a Brit Birodalom második legnagyobb városa és Európa ötödik legnagyobb városa lett, lakossága meghaladta a 130 000 főt. A gyarapodó épületek, gyönyörű terek látványa, az egyetemről és a kultúrtársaságokból kikerülő világhírű szellemi nagyságok miatt érzett büszkeség öntudatossá tette a dubliniakat. Ennek következtében nemcsak az angolokkal szemben érezték magukat egyre önállóbbaknak, hanem Írország többi városaihoz képest is. (Ebben az időben Belfaston kívül tényleg nem is akadt méltó párja a szigeten.) Dublin építészetének és elrendezésének nagy része a György korabeli újjáépítési hullám időszakból származik, amik egészen az 1900-as évek közepéig maradnak fent. Ekkor 1729-ben épült az ír parlament vagy a dublini városháza is (1769). Az átépítések a városközponti részeit kevésbé érintette, miközben új városrészek jöttek létre, mint pl. a Merrion Square. 1759-ben megalapították a Guinness sörfőzdét, és végül a világ legnagyobb sörfőzdéjévé és Dublin legnagyobb munkaadójává nőtte ki magát. Az 1700-as években a gyapjú vált Írország és Dublin legfontosabb exportcikkévé.

1800-ban, az 1798-as ír lázadás után, az ír és a brit parlamentek elfogadták az 1800-as egyesülési törvényeket. 1801. január 1.-én az egyesülés új politikai egységet hozott létre Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága néven. A döntés után a 19. században Dublin politikai és gazdasági hanyatláson esett át, mivel a döntéshozatal a Westminster Parlament-hez került át. A korabeli függetlenségi gondolatok is Dublinból terjedtek szét országszerte. Az angol megtorló intézkedések hatására provinciális kisvárossá fejlődött vissza. A város csak a nagy éhínséget (1845–1852) követő esztendőkben kezdett ismét megváltozni. A szegénység elől menekülő ír parasztok a külvárosokban telepedtek le nagy tömegben. Ekkor alakultak ki az északi nyomornegyedek és kezdték elveszíteni fényüket az elegáns, György korabeli lakónegyedek. A nagy betelepülések következményeképpen a korábbi angol jellegű város egyre inkább elíresedett. A város nem játszott jelentős szerepet az ipari forradalomban, de továbbra is Írország közigazgatási központja és a sziget nagy részének közlekedési csomópontja maradt. Belfast ebben az időszakban gyorsabban fejlődött, mint Dublin, a nemzetközi kereskedelem, a vászonszövet-gyártás és a hajógyártásnak köszönhetően. Az 1814-es népszámlálás szerint a városban 175 319 fő élt, így London után Dublin volt a második legnagyobb város a Brit-szigeteken.

Az 1916-os húsvéti felkelés, az ír függetlenségi háború és az azt követő ír polgárháború jelentős pusztítást eredményezett Dublin központjában. Az Ír Szabad Állam kormánya újjáépítette a városközpontot, és a Leinster House-ban helyezte el az új parlamentet, az Oireachtaset, ami a mai napig itt ülésezik. Írország 1922-es felosztását követően az Ír Szabad Állam fővárosa lett (1922–1937), jelenleg pedig Írország fővárosa. A György korabeli épületek jelentős részét lebontották vagy átépítették az 50-es 60-as években, az irodaházak fellendülése során. Ennek köszönhetően jelentősen csökkent Dublin belvárosában élők száma, 1974-ben a királypárti észak-ír félkatonai szervezet az Ulsteri Önkéntes Erő bombamerényletet hajtott végre Dublin belvárosában 3 helyen, amikben 26 ember vesztette életét.

Dublin a Kelta Tigris időszakában hatalmasat fejlődött, sorra épültek az iroda- és lakótömbök, felépült a pénzügyi negyed, új Luas villamos vonal épült és bővítették a dublini repülőteret. A megélénkülő idegenforgalma miatt a világ egyik legnépszerűbb kirándulóvárosává vált, a Temple Bar és a Smithfield kulturális szórakozónegyedekké váltak, mindenütt megjelentek az egykori hazafias emlékművekhez képest szellemes köztéri szobrok és a hihetetlen építési lázról tanúskodó toronydaru-erdők. A félmilliós főváros a csatlakozó külvárosokkal együtt több mint 1,2 milliós. A rohamosan növekvő lakosságszám, valamint a gazdasági folyamatoknak köszönhetően, 2018 óta már súlyos lakhatási válság sújtja Dublint.

Lakosságszám[3]
Év	Népesség	Átl. vált.(%)
1841	245 826	—
1851	272 214	1,02%
1861	270 738	−0,05%
1871	262 667	−0,30%
1881	268 452	0,22%
1891	268 650	0,01%
1901	290 638	0,79%
1911	304 802	0,48%
1926	404 094	1,88%
1936	468 103	1,47%
1946	506 051	0,78%
1951	551 555	1,72%
1956	539 476	−0,44%
1961	537 448	−0,08%
1966	568 772	1,13%
1971	567 866	−0,03%
1981	544 833	−0,41%
1986	502 749	−1,61%
1991	478 389	−0,99%
1996	481 854	0,14%
2002	495 781	0,47%
2006	506 211	0,52%
2011	527 612	0,83%
2016	553 165	0,95%
2022	592 713	1,15%

Dublin, amely 1652 óta Írország fővárosa, még mindig inkább György korabeli város. A Mansion House a főpolgármester rezidenciája 1715 óta, innen kiáltották ki 1919-ben az ország függetlenségét. A Leinster Házban ülésezik a dáil, a parlament. Építését 1744-ben kezdték meg, még mint Leinster hercege számára készülő városi házat. A Vámház (Custom House) (1791) és a Four Courts (1786) is ebből a korból származik.

Az O'Conell Street Európa egyik legszélesebb és legbarátságosabb útvonala, a Liffey folyótól északra halad. Itt van a postahivatal: az 1916-os Húsvéti-felkelés résztvevőinek egykori főhadiszállása. A részben normann jegyeket mutató dublini várban volt évszázadokig a brit közigazgatás székhelye; kormányhivatalok számára építették újjá. A Liffey-től délre található a Christ Church és a Szent Patrik-székesegyház. 1922-ben itt zajlott az Ír Szabadállam támogatói és az IRA közötti összecsapás, a dublini csata.

A mai Dublin a Dublini-öböl két végpontjától, az északi Howth-félszigettől a déli Bray városkáig tart. A napos időben barátságos, széles öböl dimbes-dombos, házakkal teleszórt látványát G. B. Shaw (mindenképp lokálpatrióta túlzással) Nápoly környékénél is szebbnek tartotta. A történeti Dublin a Liffey partjának közvetlen közelében található. A régebbi időkben szigorúan megkülönböztették a folyó déli partján található gazdag központot a folyótól távolodva egyre jobban szegényedő északi oldaltól. Mára a két városrész különbsége kezd eltűnni.

Dublin éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	18,5	18,1	23,6	22,7	26,8	28,7	31,0	31,0	27,6	24,2	20,0	18,1	31,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	8,8	8,9	10,7	12,4	15,2	18,0	20,2	19,6	17,3	14,0	11,0	9,3	13,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	3,9	3,9	5,2	6,4	9,0	11,6	13,5	13,3	11,4	8,8	6,2	4,5	8,2
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−15,6	−13,4	−9,8	−7,2	−5,6	−0,7	1,8	0,6	−1,7	−5,6	−9,3	−15,7	−15,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)	63	46	52	50	58	59	51	65	57	76	69	69	714
Havi napsütéses órák száma	59	75	109	160	195	179	164	157	129	103	71	53	1453
Forrás: European Climate Assessment & Dataset

A dublini városi közlekedésben többféle közlekedési mód is megtalálható. Ezek nagy részét állami tulajdonban lévő cégek üzemeltetik, bár az utóbbi időben kezdenek felbukkanni a kis, magánkézben lévő közlekedési társaságok is.

A közúthálózat Írországban Dublinban összpontosul. Az M50-es autópálya, egy körgyűrű ami a város déli, nyugati és északi részén fut, összekötve minden fontosabb közutat az ország többi részéből. 2008-ban a West-Link fizetőkaput lecserélték az eFlow nevezetű új rendszerrel, ami három kategóriás fizetési rendszer szerint működött, az elektronikus matricák és az autók regisztrációja alapján.^[4]

Az első fázisa a keleti autópálya bevezetőnek a Dublin Port alagút volt, ami hivatalosan 2006-ban nyílt a nehéz súlyú járművek számára. Az alagút összeköti Dublin kikötőjét az M1-es autópályával és a repülőtérrel. A város körbe van véve egy külső és egy belső körgyűrűvel is. A belső körgyűrű a Georgian város közepében fut, míg a külső Dublin két nagy csatornája a Grand Canal és a Royal Canal mentén fut.

2016-ban a TomTom Közlekedési Indexe 15.-nek sorolta Dublint mint a világ legzsúfoltabb városa, és 7.-nek sorolta Európában.^[5][6]

Az állami kézben lévő Dublin Bus társaság 200 vonalon üzemeltet buszjáratokat Dublinban és vonzáskörzetében. A napközben közlekedő buszjáratokat számok jelölik, a részben eltérő útvonalon közlekedő aljáratokat betűkiegészítésekkel jelölik meg (pl. 7, 44, 33, illetve 7A, 41C, 33B). Az éjszakai járatokat a szám mögötti N betű jelzi. Ezek nagy része csak péntek és szombat este közlekedik. A városnéző buszokat leszámítva minden buszon a sofőr végzi a menetjegy ellenőrzési folyamatot is. A jegy ára függ a megtett távolságtól, a menetjegyet csak érmékkel lehet kifizetni a buszvezetőnél. Túlfizetés esetén a sofőr nem ad vissza készpénzt, helyette egy „nyugtát” kap az utas a visszajáró értékéről melyet a cég központjában lehet visszaváltani készpénzre. Az autóbuszon váltott jegyeken kívül lehetőség van még előre váltott jegyekkel is utazni, melyeket közvetlenül a Dublin Bustól vagy a céggel szerződésben lévő kiskereskedőktől lehet megvásárolni. A cég 2011-ben kezdte meg modernebb GPS-alapú utastájékoztató kijelzők felszerelését a buszmegállókban, melyek pontos információkat adnak a buszok várható érkezési idejéről. Ez azért lehet hasznos az utazóközönségnek, mert a menetrend pontos betartása a legtöbb esetben nem sikerül. A buszmegállókban elhelyezett (és online) menetrendeken csak a városrészek vannak feltüntetve, így csak hozzávetőleges információt lehet kapni a busz pontos érkezéséről, ha nincs digitális kijelző.

A buszokat le kell inteni, mint a taxit, különben nem állnak meg.

A Dublin Buson kívül több kisebb, általában csak pár vonalat üzemeltető busztársaság is megjelent a városban. Ezek főleg a repülőtér és a belváros között üzemeltetnek járatokat (pl. Aircoach, CityLink) vagy a város egy bizonyos részét fedik le (pl. UrBus, Swords Express, Circle Line Coaches). Jelenleg nem létezik az összes busztársaság járataira érvényes bérlet, de mivel a Dublin Bus piaci részesedése több mint 70%, ez nem jelent akkora problémát.

Dublin vasúti közlekedését az 5 elővárosi vasútvonal adja, melyet a nemzeti vasúttársaság az Iarnród Éireann üzemeltet. Ezek közül egy kiemelt fontosságú, a Dublin Area Rapid Transit a város és egyben az ország egyetlen villamosított nagyvasútvonala. A városban két nagy pályaudvar található, a Connolly és a Heuston. Az északi-keleti (Dundalk-Dublin), északnyugati (Maynooth-Dublin), és délkeleti (Gorey-Dublin) elővárosi vasútvonalak a Connolly, míg a délnyugati(Portlaoise-Dublin) vonal a Heuston pályaudvarra fut be, még a DART észak–déli irányba a halad át a Connolly pályaudvaron. A DART-ot leszámítva minden elővárosi vonalon dízel motorvonatok közlekednek. A jegyeket Dublin területén a peronra lépés előtt automaták ellenőrzik, így csak érvényes menetjeggyel lehet az állomás területére lépni. Az Iarnród Éireann árusít bérleteket is, Dublint és környékét 3 díjzónára osztották, a bérletek ára a zónáktól függ. Vasúti és busz kombinált bérlet vásárlására is van lehetőség.

A jelenlegi dublini villamosrendszer elődjét 1872-ben helyezték üzembe, eleinte lóvontatású, később villamos meghajtású szerelvényekkel. Az teljes villamoshálózatot 1949-ig felszámolták, helyét teljes egészében a buszhálózat vette át. Ezután 1994-ben merült fel újra a villamoshálózat építése, mikor már a buszhálózat bizonyos útvonalakon elérte kapacitása csúcsát. Végül 2004-ben nyílt meg az új villamosvonal St. Stephen’s Green, és Sandyford között. A rendszer jelenleg 34 km-en üzemel, összesen 49 megállóval. A két vonal 2007-ben majd 30 millió utast szállított. A zöld vonal St Stephen’s Green és Bride’s Glen között közlekedik 17,5 km-en, míg a piros vonal Point és Tallaght között 16,5 km-en üzemel. A rendszer a budapestihez hasonlóan előre megváltott menetjeggyel vehető igénybe és ellentétben a vasúton alkalmazott peronzárral, és a buszokon működő egyajtós rendszerrel, itt ellenőrök dolgoznak. A rendszer fejlesztése folyamatban van, jelenleg egy a piros vonalról leágazó mellékvonal épül, de tervben van több vonal építése is

A városban jelenleg tervben van egy új metróvonal építése mely az északi Swords elővárost kötné össze Dublin belvárosával. A tervnek az ír kormányon belül is sok ellenzője van, ők főleg a projekt költség igényét kifogásolják (kb. 3 milliárd euró).

A Liffey-folyó déli partján található történelmi városközponthoz a kapcsolatot a város két legfontosabb központi területét összekötő O’Connell híd képezi.

• O’Connell híd: 1791-94-ben épült, akkor még Carlisle híd néven. 1882-ben kiszélesítették, ma szélesebb, mint amilyen hosszú. Akkor kapta mai nevét, amikor megnyitásakor Daniel O'Connell szobrát elhelyezték az északi oldalon.
• Temple Bar: Az 1980-as években a város nagy bontások révén új busz-pályaudvart akart itt építeni, de rock-sztárok és ír hírességek meggyőzték a testületet, hogy itt alakítsák ki a fiatalok kulturális szórakozó negyedét. A Temple Bar Dublin forgalmas és hangulatos negyedévé vált.
• Meeting House-tér: A vasárnapi kirakodó vásárok, a nyári szabadtéri színházi előadások, a kis galériák, az ellenkultúra tárgyait árusító apró boltok mellett itt építették fel a művészmoziként és filmarchívumként is működő Ír Filmközpontot (Irish Film Center), az Ír Zene Központját (Irish Music Center), az Ark kulturális központot és néhány kis színházat. (A Temple Bar kultúrájának fellendítéséből a U2 együttes is kivette részét, övék Írország egyik legdrágább szállodája, a Clarence Hotel.)
• College Green: A téren áll a 18. század végi nagy reformparlamenter, Henry Grattan, a romantikus patrióta, Thomas Davis emlékműve, s a magyar költészetben is visszhangra találó romantikus költő, Thomas Moore szobra.
• Bank of Ireland (a régi parlament épülete): Ma a Bank of Ireland klasszicista épületegyüttese (1729-ben kezdte építeni Edward Lovett Pearc. A bejárati jón oszlopok fölötti timpanonon Hibernia (Írország neve az ókorban és a középkorban), a Hűség és a Kereskedelem szobraival. (1785-ben épült új szárnyát James Gandon díszítette.
• Trinity College : Írország legrégebbi egyeteme, egy korábbi kolostor épületében kezdte meg működését 1592-ben, Erzsébet királynő parancsára, célja a katolikus tanokkal szembeszálló, jól képzett írországi protestáns értelmiség kinevelése volt.
• The Old Library (a régi könyvtár: Köteles könyvtár): Itt őrzik a világ legszebb könyvei közé sorolható középkori ír kódexek legértékesebb példányait. A Kellsi Könyv (Book of Kells), (A kódexet Kr. u. 800 körül készítették a Szt. Columban ionai kolostorához tartozó szerzetesek.), A 7. századi Book of Durrow (Durrow-i Könyv) és a 807 körül készített Book of Armagh (Armagh-i Könyv).
• Mansion House: Az 1710-ben emelt épület (Joshua Dawson) 1715 óta Dublin polgármestereinek a rezidenciája.
• National Museum and Library (Nemzeti Múzeum és Könyvtár): (1890) A régi kiállítóhely ma csak az 1700-ban alapított, és azóta folyamatosan gazdagított írországi régészeti anyagnak ad helyet (a középkori ír ötvösművészet pogány- és keresztény motívumokkal vegyesen, gazdagon díszített kelyhei, melltűi, feszületei, kőkeresztjei, ereklyetartói, ősi bronz harangjai, egyházfők pásztorbotjai, illetve az 1916-os forradalom relikviái). A könyvtárban régi kódexek, ősnyomtatványok, híres könyvek első kiadásai, régi térképek, a várost ábrázoló nyomatok és fontos ír kéziratok találhatók.
• Leinster House (A mai parlament épülete): (1745-48) Eredetileg Kildare grófjának épült. Oldalán az 1791-ben készült Ruthland-szökőkút és a független ír állam alapítóinak emléket állító 18 méter magas obeliszk.
• Merrion Square: A kis terecske 1762-től épült. Középen hever Oscar Wilde pompás színekkel kifestett szobra. A téren valaha élt neves személyek emléktáblái (W.B.Yeats, George Russel, Daniel O'Conell, az osztrák Erwin Schrödinger és az ír Joseph Sheridan Le Fanu. Gyönyörű, rézkopogtatókkal ellátott georgiánus ajtók.
• National Galiery of Ireland (Ír Nemzeti Képtár): 1864-ben nyitották meg, 1903-ban és 1968-ban bővítették. (tájképek, történelmi tablók, portrék, impresszionista korszak ír alkotásai, német, spanyol festők, pl. Fra Angelico, Tiziano, Tintoretto, Rembrandt, El Greco, Gainsborough, Turner, Goya, Degas, Delacroix, Monet és Picasso képei).
• Natural History Museum (Természetrajzi Múzeum): a Leinster House kertjének felső végében (az Ír-szigeten honos állatfajokat, illetve a már kihalt élőlények történetét mutatja be. 1857-ben megnyitó előadását David Livingstone skót felfedező tartotta.
• Grafton Street: a déli városrész főutcája, az 1982 óta sétálóutca a Trinity College déli sarkától a kis kagylóárus Molly Melone [1] szobrától vezet a város legélénkebb parkjáig, a St Stephen's Green-ig. Nyüzsgő bevásárlóutca számos bevásárlóközponttal (Powerscourt Townhouse Shopping Centre és a St. Stephen's Green bevásárlóközpont).
• Civic Museum (Várostörténeti Múzeum): 1765 és 1771 között épült.
• St Stephen's Green (9 hektáron elterülő park): Szépítését anyagilag a sörgyártásból meggazdagodott Guinness család támogatta. A parkot szép növényein kívül számtalan szobor és emlékmű teszi még izgalmasabbá (Arthur Guinness szobra, egy expresszionista Éhínség-emlékmű, Robert Emmett és Wolfe Tone szerencsétlen forradalmárok szobrai, árnyékba húzódó Joyce mellszobor).
• Newmann House (ez volt az Ír Katolikus Egyetem), ahol James Joyce és Flann O'Brien is tanultak. Ebből nőtt ki a mai University College of Dublin, Dublin második egyeteme. Az épület 1765-ben épült, nevét a katolikus egyetem első rektoráról kapta.
• Dublini vár (Dublin Castle): Elődjét a normannok építették a 13. században, ebből csak egy vaskos Record-tornya maradt, valaha várbörtön. A vár hivatalosan 1922-ig az angol közigazgatás írországi központja volt. 1937 óta itt iktatják be hivatalába az ír köztársasági elnököt.
• City Hall (Városháza/régi): A dublini városháza épülete, 1769-től 1779-ig eredetileg tőzsdepalotának építette Thomas Cooley.
• Christchurch Cathedral: Az 1170-es években épült, gótikus. A még vikingek által épített legrégebbi dublini fatemplom helyén áll, a hajdani városfalakon belül. Az írek azt tartották, hogy építtetője, a normann Strongbow a meggyilkolt írek vérével tapasztotta össze az esküvője színhelyéül szánt templom köveit. A XV. században altemplomában már sör- és borkereskedések üzemeltek. Romjaiból neogót hangulatban egy gazdag whiskey gyáros építtette újjá 1871-től 1878-ig. Altemplomában Strongbow sírjának 16. századi másolata.
• Dublinia: Egész alakos jelenetekkel, audiovizuális elemekkel és egy nagy középkori Dublin makett segítségével mutatja be, milyen lehetett a középkori dublini élet.
• Szent Patrik-székesegyház: Dublin büszkesége a középkori városfalakon kívülre szorult. A legenda szerint ott épült, ahol Szt. Patrik a Poddle-patak partján megkeresztelte a dubliniakat. Jelenlegi formáját a „túllelkesült” 1864-es restaurációnak köszönheti. Az 5. századi kőtemplom helyére 1190 és 1225 között építettek angliai, kicsit komor normann-gót stílusban kőépületet. (Részletesen lásd még az önálló szócikket)
• Marsh könyvtár: A templom melletti, 1707-ben készült, építtetője Narcissus Marsh püspök A sziget első közkönyvtára, gyűjteménye kb. 25 ezer kötet, főleg a 16. és a korai 18. század természettudományos munkák. És néhány 1500 előttről származó ősnyomtatvány is.
• St. Audoen's Churches (Szt. Audoen templomai): A szent független városrészét a 17. században a Franciaországból Írországba menekült hugenották virágoztatták fel textiliparukkal. Ha elindulunk a városrész egykori főutcáján, két – egymás szomszédságában épült – templomot láthatunk. A kisebbik Dublin legrégebbi, ma is működő plébániatemploma, a 11-12. századból származik. Az ír anglikán egyház tulajdonában van. Mellette a nagyobb épület a katolikus Szent Audoen-templom 1846-tól 1899-ig épült. A két templom mögött kis parkot alakítottak ki.
• Guinness Storehouse (Guinness Múzeum): A liberties-városrész legismertebb látványossága a világ egyik legtöbbet fogyasztott sörének készítését és történetét bemutató modern kiállítás a tízemeletes épület szintjein tekinthető meg. Gyerekek számára is izgalmas kiállítás.
• Irish Museum of Modern Art (Modern Művészetek Múzeuma): Royal Hospital, Military Road, Kilmamham. A csodás épületet érdemes eredetileg veteránok kórházaként építették (1680 – 1684). Írország első klasszikus stílusban tervezett épülete volt. Változó kiállításait a múzeum gyűjteményéből illetve vendégművészek alkotásaiból rendezik.
• Kilmainham Gaol (Kilmainham-börtön): 1796-ban épült, kiállítását 1966-ban, az 1916-os forradalom ötvenedik évfordulóján Eamon De Valera köztársasági elnök nyitotta meg, aki halálos ítéletének végrehajtását várva, maga is fogolyként lakott az épületben.

A város ezer szállal kötődik az irodalomhoz. Jonathan Swift (1667–1745), a Gulliver utazásai szerzője a Hoe's Courtban született, és 1713-tól harminckét éven át volt a katedrális esperese. A drámaíró George Bernard Shaw (1856–1950) a Synge Streeten született, Oliver Goldsmith (1728–1774) író a Trinity College hallgatója volt. A Merrion Square-hez közel, ahol Oscar Wilde, a másik híres drámaíró született, látta meg a napvilágot James Joyce (1882–1914), a Dublini emberek és az Ulysses szerzője.

A Trinity College könyvtárában őrzik a Kellsi kódexet, egy 8. századból való illusztrált zsoltárkönyvet és Brian Boru király hárfáját, amely Dublin leghíresebb termékének, a Heuston pályaudvar közelében gyártott Guinness fekete sörnek is a védjegye. A Heuston hídon át vezet az út a Phoenix Parkba, amely 7,1 km²-es területével Európa legnagyobb városi parkja.

• Szent Patrik-székesegyház (anglikán)
• Christ Church-székesegyház (anglikán)

• Molly Malone
• Daniel O'Connell szobra
• James Larkin szobra
• Father Theobald Mathew (1790-1856) szobra
• Charles Stewart Parnell szobra

• Abbey Theatre
• National Concert Hall – nemzeti koncertterem
• O'Donoghue's Pub

• Nemzeti múzeum
• Nemzeti galéria
• Modern művészetek háza
• Könyvtár

Bár a város hosszú és folyamatos kivándorlást élt át, amely csak az 1990-es évek elején hagyott alább, napjainkban Dublin nagyszámú bevándorlót vonz elsősorban Lengyelországból, Kínából, az Egyesült Királyságból, Nigériából, Litvániából és Romániából. Jelen vannak bevándorlók a többi Európai Unió-tagállamból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Új-Zélandról, Oroszországból, valamint rengeteg kivándorolt ír tért haza az elmúlt évtizedben.

• (1) Sean Dufy (szerk.): ATLAS of IRISH HISTORY (2.ed.) - G. Macmillan 2000. ISBN 978-0-7171-3093-1
• (2) Peter Zöller: IRLANDS ERBE - G. Macmillan, 2001. ISBN 0-7171-3208-0
• (3) Nathaniel Harris: HERITAGE of IRELAND – Bounty Books, 2006. ISBN 0-7537-0556-7
• (4) Kevin Eyres: THE SECRETS of IRELAND – Star Fire Books, 2006. ISBN 1-84451-466-8
• (5) L. Gerard – S.T. Perry: Írország (Utikönyv) Panemex-Grafo 2006. ISBN 963-9491-54-3
• (6) J-P. Mohen: Standing Stones (3. kiad.) - Thames & Hudson, 2004. ISBN 0-500-30090-9
• (7) Christiane Eulére: The Celts First Masters of Europe (4. kiad.) - Thames & Hudson, 2004. ISBN 0-500-30034-8
• (8) J-B. Duroselle: Európa népeinek története – Officina Nova, 1990. (ISBN ?)
• (9) Städten des Kulturerbes in Ireland 2007. ( www.heritageireland.ie )
• (10) Lloyd és Jennifer Laing: Kelta művészet - Glória K. 2006. ISBN 963-9283-96-7

• Heritage Ireland
• mytthicalireland.com^{[halott link]}
• itsabouttime.ie Archiválva 2022. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
• instituteoofarcheologistofireland.ie^{[halott link]}
• walking.ireland.ie
• Irish Tourism – írországi túrák reklámoldala
• Sacred Destinations – zarándokhelyek információs oldala
• Fényképek és információ a Muiredach Cross keresztről
• Kurzbeschreibung (Englisch)
• [2], [3] [4] képek a Panoramio portálon
• DUBLIN.HU ((angolul)/(magyarul))
• dublin :) ((magyarul), vicces)
• doinDublin.com (angolul)
• Komlós Attila: Dublin - Hetedhéthatár
• Dublin: Európa harmadik leglátogatottabb fővárosa

• Dublini angol dialektus

Előző: Glasgow

Európa kulturális városa 1991

Következő: Madrid