Dióolaj

A dióolaj a diófa (Juglans regia) termésének bélzetéből sajtolt sötét sárga színű, jellegzetesen dióaromájú, kissé fanyar növényi olaj.

A dió Perzsiából származik. Kedvelt volt Közép-Ázsiában, Kínában, Görögországban és a Római birodalomban is. Európa északi területeire a rómaiak terjesztették el. Dióolajat már i.e. 400 körül használtak a görögök. Európában a franciák terjesztették el, először csak mint a „szegény ember zsírja”-ként emlegették, aztán a 12., 13. században már sültekhez, salátákhoz is használták. A dióolajat olajlámpába öntve világításra is használták.

Elsődlegesen ízesítő anyagként használják salátákhoz, levesekhez, szószokhoz, desszertekhez. Galambbegysalátával és céklával különösen jól harmonizál. Rendkívül jó zsírsavösszetétele miatt egészségvédő hatása jelentős, ezért terápiás céllal is alkalmazzák a koleszterinszint csökkentésére. A gyógyszeripar és a kozmetikai ipar is használja bizonyos készítményeihez. Antioxidánsokban gazdag,lassítja a bőr öregedését.^[1][2] Mivel hamarabb szárad, mint a lenolaj, a művészek is használják olajfestményekhez firnisznek (kence). A dióolaj csak rövid ideig, legfeljebb 6 hónapig tartható el, mivel hamar elindulnak benne a káros folyamatok, és megavasodik, valamint elveszíti aromáját. Ezért célszerű hűvös, sötét helyen tárolni, például hűtőszekrényben.

Könnyen száradó olaj, de állagát hidegben is megtartja. –18°C-tól elkezd sűrűsödni és dermedni, és –30°C körül megszilárdul. Fajsúlya 0,928 g/cm³.

A vitaminok közül jelentős mennyiséget tartalmaz A- és B-vitaminból. 100 gramm dióolajban 32 mg E-vitamin van.

Ásványi anyagai közül említésre méltó a jódtartalma.

• Terebess.hu
• Elitkonyha.hu

A Wikimédia Commons tartalmaz Dióolaj témájú médiaállományokat.