Gaspare Finali
Gaspare Finali | |
Született | 1829. május 20.[1] Cesena |
Elhunyt | 1914. november 8. (85 évesen)[1] Marradi |
Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1914. november 8.) |
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége |
|
Iskolái | Bolognai Egyetem |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaspare Finali témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gaspare Finali (Cesena, 1829. május 20. – Marradi, 1914. november 8.) olasz politikus.
Életpályája
[szerkesztés]1846-50-ig jogot tanult Rómában és Bolognában, de emellett irodalommal és politikával is foglalkozott. Részt vett többek között egy, a pápai kormány ellen irányult összeesküvésben, ami miatt halálra ítélték. Piemontba menekült, ahol a pénzügyminisztériumban alkalmazták. Romagna bekebelezése után képviselővé, 1872-ben pedig szenátorrá választották. 1867-1868-ig az adók és a kincstári uradalmak igazgatója, 1868-69-ig (Cambray-Digny alatt) a pénzügyminisztérium főtitkára, 1869-73-ig a számvevőszék tagja, 1873-76-ig földművelési miniszter a Minghetti-kabinetben s 1889-91-ig (Crispi visszalépéséig) a közmunkák minisztere volt, noha előbb a jobbpárthoz tartozott.
Művei
[szerkesztés]Számos közgazdasági művén kívül megírta Farini, Sella, Minghetti és Ricasoli életrajzát is, amelyek a Nuova Antologiában (1878) jelentek meg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Finali, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28.