[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Gaspare Finali

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Max von O (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. november 7., 20:09-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Nemzetközi katalógusok)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Gaspare Finali
Született1829. május 20.[1]
Cesena
Elhunyt1914. november 8. (85 évesen)[1]
Marradi
Állampolgárságaolasz (1861. március 17. – 1914. november 8.)
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • Olasz Királyság szenátora
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1860. április 2. – 1860. december 17.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1865. november 18. – 1867. február 13.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1867. március 22. – 1870. november 2.)
  • minister of Agriculture, Industry and Trade of the Kingdom of Italy (1873. július 10. – 1876. március 25.)
  • minister of Public Works of the Kingdom of Italy (1889. március 9. – 1891. február 6.)
IskoláiBolognai Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaspare Finali témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gaspare Finali (Cesena, 1829. május 20.Marradi, 1914. november 8.) olasz politikus.

Életpályája

[szerkesztés]

1846-50-ig jogot tanult Rómában és Bolognában, de emellett irodalommal és politikával is foglalkozott. Részt vett többek között egy, a pápai kormány ellen irányult összeesküvésben, ami miatt halálra ítélték. Piemontba menekült, ahol a pénzügyminisztériumban alkalmazták. Romagna bekebelezése után képviselővé, 1872-ben pedig szenátorrá választották. 1867-1868-ig az adók és a kincstári uradalmak igazgatója, 1868-69-ig (Cambray-Digny alatt) a pénzügyminisztérium főtitkára, 1869-73-ig a számvevőszék tagja, 1873-76-ig földművelési miniszter a Minghetti-kabinetben s 1889-91-ig (Crispi visszalépéséig) a közmunkák minisztere volt, noha előbb a jobbpárthoz tartozott.

Művei

[szerkesztés]

Számos közgazdasági művén kívül megírta Farini, Sella, Minghetti és Ricasoli életrajzát is, amelyek a Nuova Antologiában (1878) jelentek meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

Források

[szerkesztés]