Bleda

Bleda
Josef Kriehuber színezett litográfiája
A hunok királya
Uralkodási ideje
434 – 445
Elődje	Ruga
Utódja	Attila
Életrajzi adatok
Született	390 (?) ismeretlen helyen
Elhunyt	444 ismeretlen helyen
Édesapja	Mundzuk
Testvére(i)	Attila hun király
A Wikimédia Commons tartalmaz Bleda témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bleda - más névváltozattal Buda - (Priscus: Βλήδας; Procopius: Βλέδας) (408? – 445) a hunok nagykirálya, Bendegúz (Mundzuk) idősebb fia, Ruga unokaöccse. 434-től főfejedelem volt, aki azonban kezdettől fogva kénytelen volt a hatalmon osztozkodni harcias öccsével, Attilával, aki végül követte őt a trónon. Tizenegy éven át uralkodott. A legendák szerint Attila ölte meg 445-ben.

Neve a forrásokban Bleda, Blida, illetve gót szokás szerint becézett formában Blaedila formákban található meg. Eredete talán a török „Bilda/Blida” formákban kereshető, ami magyarul „bölcs uralkodót” jelent.^[1]

A középkori krónikák szerint Buda város róla kapta volna a nevét, bár valójában az Ó-Budának nevet adó Buda középkori magyar személy volt, aki a krónikásoktól, a Bledának majd Attilának tulajdonított aquincumi római romvároshoz tapadó hiedelmek révén került Bleda helyébe. Ezért Bleda király alakja a magyar irodalomban Buda néven vált ismertté. (Például Arany János Buda halála című költeményében.)^[1]

Bleda valahol a mai Tiszántúl területén lévő központi hun orduban székelt, a fejedelmi székhely jórészt az ő korszakában épült ki. Ő hozta létre a történészek által politikai mesterműnek tekintett, a keletrómaiakkal kötött margusi (ma Orasje [Szerbia]) békeszerződést 435-ben, amit Bleda és Attila hun szokás szerint lóháton ülve tárgyalt meg s diktált. A béke többek között évi 700 font arany megfizetését rótta a Keletrómai Birodalomra. A perzsa és vandál háborúkba bonyolódó keletrómaiak meggyengülését kihasználva, valamint felhasználva a Nyugatrómai Birodalom katonai vezetőjéhez, Flavius Aëtiushoz fűződő kapcsolatot (Aetiust fia, Carpilio képviselte a hun udvarban) Bleda 440/41-ben sikeres háborút vívott Bizánc ellen az Al-Duna mentén. A hunok a vezetésével meghódították Viminaciumot (Kostolac), Margust, Singidunumot (Belgrád) és Sirmiumot (Sremska Mitrovica), s az utóbbival együtt Pannonia Secundát (Szerémség). Ezután a hadjáratba bekapcsolódó Attilával együtt ostromolták és vették be a Balkán középső részének városait. 442-ben a trákiai Chersonesoson (Gallipoli-félsziget) arattak nagy győzelmet az Aspar vezette keletrómai sereg fölött.^[1]

Bleda ezekkel a harci sikerekkel juttatta el a hun birodalmat hatalma csúcsára, amit a 443-ban megkötött úgynevezett „Anatolius első békéje” révén biztosított. Bizánc kénytelen volt 6000 font arany „kárpótlást” fizetni, az évi adója pedig 2100 fontra növekedett. A források szerint ^[forrás?] higgadt, vidám természetű nagykirályt 444 végén vagy 445 elején Attila ölte meg és lépett a helyébe.^[1]

• Hun uralkodók leszármazása
• ↑ Bóna-Hunok: Bóna István: A hunok és nagykirályaik. Budapest: Corvina. 1993. ISBN 963 13 3382 5  
• ↑ Bóna enciklopédia: Bóna István – Cseh János – Nagy Margit – Tomka Péter – Tóth Ágnes – Zimonyi István (sorozatszerkesztő): Hunok – gepidák – langobardok. www.tankonyvtar.hu. Balassi Kiadó (1993) 21. o. (Hozzáférés: 2015. január 8.) (pdf)