[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Berencs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berencs (Branč)
templom
templom
Berencs zászlaja
Berencs zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
PolgármesterEduard Guľka
Irányítószám951 13
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség2168 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség157 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság137 m
Terület13,81 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 12′ 42″, k. h. 18° 08′ 47″48.211667°N 18.146389°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 42″, k. h. 18° 08′ 47″48.211667°N 18.146389°E
Berencs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Berencs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A „Berencs” lehetséges további jelentéseiről lásd: Berencs (egyértelműsítő lap).
Nem tévesztendő össze a következővel: Barancs.

Berencs (szlovákul Branč) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Nyitranagyfalu tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitrától 12 km-re délkeletre, a Kis-Nyitra jobb partján. Határában feküdt a középkorban Megered,[2] ma Nyitraivánka-Gergelyfalva.

Története

[szerkesztés]

Területén a kőkorszaktól fogva laktak emberek, erről az előkerült kőkori, bronzkori, római és kvád régészeti leletek (kerámia), valamint a Nagymorva Birodalom korából származó leletek tanúskodnak. Az 1. és a 4. század közötti időszakban kvád település volt a falu területén. 1976-ban Árkusban 2 valószínűleg 9-10. századi sírt (vonalköteg díszítésű kerámiatöredék alapján) tártak fel a gázvezeték nyomvonalában. Mindkét sírban lómaradványok is előkerültek.[3]

A vidék egyik legősibb települése, 1156-ban Brencu néven említik először. Neve az ótörök Birinc, vagy a Berény személynévből ered. A 12. században már királyi birtok volt. Várát 1241-ben említik először, a 15. századig állt. 1272-ben birtokfelosztás történt a településen.[4] 1301-ben említenek egy helyi nemesek közti adásvételt.[5] 1311-ben a Nyitrai káptalan átír egy 1247-es privilégiumot Moys fia Moys részére.[6] 1300-ban Berench alakban szerepel.[7] 1326-ban István berench-i rector, nyitrai alesperes, az esztergomi káptalan küldötte.[8] 1342-ben Magyar István gímesi alvárnagynak Bogár fia Márton fia ifjabb Gergely örökre elzálogosítja berencsi szőlőjét, majd részére a nyitrai káptalan árírja az 1339-es és 1342-es berencsi szőlőkre vonatkozó okleveleket.[9] 1360-ban berencsiek pereskednek.[10] 1366-ban ismét birtokjogi perben szerepel.[11] 1373-ban Berencsi Miklós fia János tiltakozik az ellen hogy egyik jobbágyát elfogták, a többit pedig Komjáton megverték.[12]

1429-ben berencsi személyek szerepelnek tanúként.[13] 1435-ben az esztergomi érsek Cétény és Kér birtokait Árkos, Berencs, Nagyberencs és Kisberencs felől meghatárolta.[10]

Egy 16. század végi urbáriumban Berrenche alakban szerepel.[14]

1631-ben a Cétény vize erősen megáradt, ezért a katonaság Nagykérről áttette szállását máshova, például Berencsre, Köpösdre és Mocsonokra.[15]

A község a 17.–18. században indult gyors fejlődésnek, amikor kedvező fekvése miatt városi kiváltságokat kapott.

Fényes Elek szerint "Berencs, m. v., Nyitra vgyében, a Nyitra jobb partján, Nyitrától délre 2 órányira: 713 kath. lakos, kath. paroch. templom. Határa első osztálybeli, s igen termékeny; rétei kétszer kaszálhatók; erdeje s szőlőhegye elég; jövedelmes vizimalom a Nyitra vizén. F. u. a nyitrai káptalan."[16]

Az első világháború alatt 1916-ban ide is érkeztek erdélyi menekültek.[17] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

1936. május 30-án nagy jégeső károsította meg Nyitrát, valamint Alsó- és Felsőköröskény, Berencs, Cabajcsápor, Csekej, Nagyemőke, Nagycétény, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Salgó, Tormos, Ürmény, Üzbég, Vicsáp és Apáti, illetve Zobordarázs falvakat.[18] 1938-ban az első bécsi döntés után Magyarország ki akarta cserélni a falut Csehszlovákiával, de ez nem sikerült.[19]

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 589 lakosából 530 volt magyar, 34 szlovák, 6 német, 2 más anyanyelvű és 17 csecsemő; ebből 573 római katolikus, 1-1 pravoszláv és evangélikus, továbbá 14 zsidó vallású volt. Nyitranagyfalu 417 lakosából 379 volt magyar, 20 szlovák, 4 német anyanyelvű és 14 csecsemő; közülük 403 római katolikus, 13 zsidó és 1 evangélikus vallású.

1890-ben Berencs 728 lakosából 677 volt magyar, 38 szlovák és 13 német. Nyitranagyfalu 467 lakosából 434 magyar, 27 szlovák és 6 német volt.

1900-ban 826 lakosából 763 magyar, 57 szlovák, 5 német és 1 egyéb nemzetiségű. Nyitranagyfalu 513 lakosából 482 magyar, 29 szlovák és 2 német.

1910-ben 910 lakosából 864 magyar, 45 szlovák és 1 német volt. Nyitranagyfalu 567 lakosából 527 magyar, 28 szlovák és 12 német.

1919-ben 987 lakosából 928 magyar, 55 csehszlovák és 4 német volt; ebből 978 római katolikus, 7 zsidó, 2 evangélikus vallású. Nyitranagyfalu 622 lakosából 580 magyar, 32 csehszlovák és 5-5 német illetve más nemzetiségű.[20]

1921-ben Berencsnek 991,[21] Nyitranagyfalunak 625 lakosa volt. Ebből 1284 magyar és 317 csehszlovák volt.

1925-ben Nyitranagyfalut Berencshez csatolták.

1930-ban a falut 1659-en lakták, ebből 1323 magyar és 328 csehszlovák volt.

1940-ben 1867 a lakosok száma.

1948-ban 1961 lakosa volt.

1961-ben 2298-an lakták.

1970-ben 2369 lakosából 1406 szlovák és 954 magyar volt.[22]

1980-ban 2263 lakosából 1667 szlovák és 577 magyar volt.[23]

1990-ben 1999-en lakták.

1991-ben 1993 lakosából 1219 szlovák és 756 magyar volt.

2001-ben 2015 lakosából 1382 szlovák és 619 magyar volt.

2011-ben 2174 lakosából 1622 szlovák, 447 magyar, 16 cigány, 10 cseh, 2-2 ukrán és német, 1 lengyel, valamint 74 ismeretlen nemzetiségű.

2021-ben 2168 lakosából 299 (+88) magyar, 1803 (+35) szlovák, 7 (+36) cigány, 17 (+2) egyéb és 42 ismeretlen nemzetiségű volt.[24]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Maslíková 2013, 75.
  3. ↑ Császta, J. 1977: Poveľkomoravské hroby z Branča. AVANS 1976, 84-85, obr. 28: 1-2.
  4. ↑ DLDF 50570 A nyitrai káptalan bizonyitja, hogy László alországbiró parancsára Mihály fia András és társai, valamint Debes fia János ispán között megosztotta Berencs, Pográny és Hemelyen birtokokat és megvonta a határt.
  5. ↑ Nagy Imre 1878: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I. (1301–1321) Budapest, 2; Kristó Gyula 1990: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. Budapest–Szeged, 106 No. 151.
  6. ↑ Kristó Gyula 1994: Anjou–kori Oklevéltár III. 1311-1314. Budapest–Szeged, 65 No. 131.
  7. ↑ DLDF 273544; 279016
  8. ↑ DLDF 273 455; Anjou-kori Oklevéltár X, 321-323 No. 539.
  9. ↑ DLDF 50568
  10. ↑ a b DLDF 50570
  11. ↑ Piti Ferenc 2020 (szerk.): Anjou-kori oklevéltár L. 1366. Budapest-Szeged, 233 No. 506.
  12. ↑ DLDF 50572
  13. ↑ DLDF 59130
  14. ↑ UC 45:29, p. 135-138.
  15. ↑ Jedlicska Pál (szerk.) 1910: Eredeti részletek a gróf Pálffy-család okmánytárához 1401–1653 s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Budapest. 93 No. 175. Archiválva 2015. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben; Vadas András 2011: Árvizek a kora újkori Magyar Királyságban. In: Micae Mediaevales - Tanulmányok a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest.
  16. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  17. ↑ Nyitramegyei Szemle 1916. október 22, 4; L. Juhász Ilona 2015: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Somorja-Komárom, 40-41.
  18. ↑ Slovenská Domovina 18/27, 1
  19. ↑ Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskejarbitráže. Slovenská archivistika 26/2, 41; Ján Valo 2015: Slovensko-maďarská štátna hranica v rokoch 1938-1945. Historica XLIX, 258-259.
  20. ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 49, 51.
  21. ↑ Úradné Noviny Župy Nitrianskej I/15a, 275 (1923. augusztus 25.)
  22. ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 44.
  23. ↑ Gyurgyík 2017, 103.
  24. ↑ ma7.sk

Források

[szerkesztés]
  • Gertrúda Březinová 2021: Branč v dobe laténskej. Zborník Slovenského Národného Múzea - Archeológia 31.
  • Pintér Beáta 2018: Zobor-vidék története. Nitra. ISBN 978 963 693 911 3
  • Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95.
  • Milan Hanuliak - Jozef Vladár 2010: Základné charakteristiky veľkomoravského sídliska z Branča (okr. Nitra). In: Zaměřeno na středovek - Zdeňkovi Měřínskému k 60. narozeninám.
  • Žudel, J. 2010: Osídlenie Slovenska v neskorom stredoveku. Bratislava, 120.
  • Bohuslav Šebesta 2010: Príspevok k interpretácii vybraných objektov z germánskych sídlisk v Branči-Helyföldeku a Chotíne-Delihegy. In: Archeológia barbarov 2009 - Hospodárstvo Germánov. Nitra.
  • Gyöngyössy Márton 2010: A királyi Magyarország pénztörténete (1527-1608). Budapest, 94.
  • Keresteš, P. 2008: K sociálnej stratifikácii mestečiek na dolnej Nitre v 16. až 18. storočí. Studia Historica Nitriensia 14, 207-226.
  • Kolník, T. – Varsik, V. – Vladár, J. 2007: Branč. Germánska osada z 2. až 4. storočia. Eine germanische Siedlung vom 2. bis zum 4. Jahrhundert. Nitra.
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Pintérová, B. 2006 (szerk.): Branč - Berencs 1156-2006. Branč.
  • Archivum Sala 2004, 138.
  • Vladimír Varsik 1998: Štruktúra germánskych sídlisk z (2.-3.) stor. na juhozápadnom Slovensku (Branč a Veľký Meder). Kandidátska dizertačná práca.
  • Cheben, I. - Ruttkayová, J. - Ruttkay, M. 1994: Výskumy na trase ropovodu vo Veľkom Cetíne. Študijné Zvesti AÚ SAV 30, 177-241.
  • Gabriel Fusek 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 166.
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 299.
  • Cyril Ambros 1977: Prírastky archeozoologického materiálu z výskumov v roku 1976. AVANS 1976, 25
  • Császta, J. 1977: Poveľkomoravské hroby z Branča. AVANS 1976, 84-85.
  • Milan Hanuliak 1977: Laténsky kostrový hrob z Branča. AVANS 1976, 115-116.
  • Ladislav Veliačik 1975: Bronzová sekerka a strieborná minca z Branča. AVANS 1974, 107.
  • Vladár, J. 1973: Pohrebiská zo staršej doby bronzovej v Branči. Bratislava.
  • Vladár, J. - Lichardus, J. 1968: Erforschung der frühäneolithischen Siedlungen in Branč. Slovenská archeológia 16, 263-352.
  • Lichardus, J. - Vladár, J. 1964: Zu Problemen der Ludanice-Gruppe in der Slowakei. SlA XII-1, 69-162.
  • Eduard Beninger 1937: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. Reichenberg/Leipzig, 39 No. 60.
  • Štefan Janšák 1934: Staré osídlenie Slovenska. SMSS 27-28, 60-61.
  • Štefan Janšák 1931: Staré osídlenie Slovenska. SMSS 25, 35-36, tab. IV: 2-3.
  • Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon. Budapest, 625.
  • 1477: DLDF 273489
  • 1269: DLDF 248525

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Branč
A Wikimédia Commons tartalmaz Berencs témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Berencs&oldid=27039011”