Bangui

Bangui
Az Ubangi folyó Bangui látképével
Közigazgatás
Ország	Közép-afrikai Köztársaság
Alapítás éve	1889
Polgármester	Jean-Barkes Gombe-Kette
Testvérvárosok	Lista Dodoma Chécy (2010–)
Népesség
Teljes népesség	889 231 fő (2020)
Népsűrűség	10 255,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	369 m
Terület	67 km²
Időzóna	UTC+01:00
Elhelyezkedése
é. sz. 4° 22′ 24″, k. h. 18° 33′ 46″4.37325, 18.5628333333334.373250°N 18.562833°EKoordináták: é. sz. 4° 22′ 24″, k. h. 18° 33′ 46″4.37325, 18.5628333333334.373250°N 18.562833°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bangui témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bangui a Közép-afrikai Köztársaság fővárosa.

Bangui a Közép-afrikai Köztársaság déli részén, az Ubangi folyó partján helyezkedik el. A főváros erdős dombvidéken, átlagosan 380 méter tengerszint feletti magasságban fekszik.

Klímája átmeneti jellegű: sajátos keveréke az egyenlítői és a szavanna éghajlatnak.

A legforróbb hónap a március 27,5 Celsius-fok átlaghőmérsékletével, míg a legenyhébb a június, 25 Celsius-fokos átlagával. A két érték közötti eltérés minimális. Az évi 1570 mm csapadék több mint 90%-a az áprilistól novemberig tartó fülledt, esős évszakban hull le. A rövid száraz évszakban is hull valamennyi csapadék, havi eloszlásban néhány trópusi zápor előfordul.

A gyarmatosítás korában Egyenlítői Afrikán a belgák és a franciák osztoztak. A Közép-afrikai Köztársaság területét 1890 és 1894 között a franciák foglalták el. 1889-ben alapították a várost, amely a franciák gyarmatának egyik központja lett. A nevét az Ubangi folyó sellőinek helyi elnevezéséből (bangui=zuhogók) kapta. Mint katonai őrhely a francia gyarmatosítók fontos állomása volt, majd 1910-től a Francia Egyenlítői-Afrikához tartozó Ubangi-Sári (Oubangui-Chari) gyarmat székhelye lett.

1960-ban a Közép-afrikai Köztársaság fővárosa lett. 1976 és 1979 között a Bokassa nevével összeforrt Közép-afrikai Császárság fővárosa volt. Bokassa túlköltekezéséről hírhedtté vált koronázási ceremóniát tartatott Banguiban 1977. december 4-én (ezen a napon volt Bonaparte Napóleon megkoronázásának az évfordulója is). A városban 1976 és 1977 között nagyszabású felújítások, építkezések, útépítések és fejlesztések voltak az infrastruktúrában, hogy felkészítsék Banguit a nagyszabású eseményre. Mivel a pazarló ünnepség tönkretette az országot és a válságból nehezen lábalt ki Közép-Afrika, azóta sem voltak olyan méretű fejlesztések a Banguiban, mint Bokassa rövid regnálása idején.

A város az ország gazdasági központja, itt összpontosul az ipar, mely főleg a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel. Ipara szerény, legnagyobbrészt csak textíliák, növényi olajok előállítására szorítkozik. A mindennapi használati tárgyak, szőttesek, dísztárgyak a kézművesek munkáját dicsérik.

A város fontos kikötő, mely a Csád Köztársaság külkereskedelmi forgalmát is lebonyolítja. Saját nemzetközi repülőtere van, a Bangui M’Poko nemzetközi repülőtér (IATA: BGF, ICAO: FEFF). Az országot felkereső külföldiek a városközponttól pár kilométerre fekvő repülőtéren át lépnek be az országba. Zömük az innen induló szafarik miatt tölt néhány napot a minden igényt kielégítő modern szállodákban.

A legfontosabb felsőoktatási intézmény a Bangui Egyetem.

Bangui lakosságának nagy részét az ország déli vidékeit benépesítő bantu ngalák teszik ki; rajtuk kívül megtelepedtek még szudáni négerek (bandák, baják, mandják) is. Az itt élő franciák száma is néhány ezerre tehető.

A város a Közép-afrikai Köztársaság fővárosa, s egyben politikai központja is. Itt található a parlament, a minisztériumok, az elnöki rezidencia, a rendőrség központja.

• Jean-Bédel Bokassa, elnök és császár
• Élie Doté, miniszterelnök
• André Kolingba, államfő

• A világ fővárosai (1986) ISBN 963 09 2873 6