BTR–70

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

BTR–70
Vázlatos rajz a BTR–70-esről
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Gyártó	Arzamaszi Gépgyár
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 (parancsnok, vezető, lövész) + 8
Hosszúság	7,53 m
Szélesség	2,80 m
Magasság	2,26 m
Tömeg	12 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	9 mm (frontpáncélzat), 7 mm (oldalpáncélzat)
Elsődleges fegyverzet	1 x 14,5 mm-es KPVT nehézgéppuska
Másodlagos fegyverzet	1 x 7,62 mm-es PKT géppuska
Műszaki adatok
Motor	2 db hathengeres 8 hengeres dízelmotor
Teljesítmény	193 kW (260 Le)
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	80 , vizen9 km/h
Fajlagos teljesítmény	21 LE/t
Hatótávolság	700 km
A Wikimédia Commons tartalmaz BTR–70 témájú médiaállományokat.

A BTR–70-es egy nyolckerekű páncélozott csapatszállító jármű, melyet a kései 1970-es években terveztek, s főként a Varsói Szerződés országai alkalmaztak, a korai 1980-as évektől kezdődően. A BTR–60-as utódjaként mutatkozott be és nagyon hasonlít a BTR–60PB-re. Megerősítették páncélzatát, újfajta abroncsokat (melyek sokkal kevésbé voltak hajlamosak a kilyukadásra) és sokkal erősebb motorokat kapott, amelyek azonban ugyanolyan sokat fogyasztottak, mint elődeik. A fegyverzet nem sokat változott.

A BTR–70-es elődjén az ajtók, a második és harmadik tengely között helyezkedtek el, a törzs mindkét oldalán, az ún. övvonal felett. A szovjetek azonban a BTR–70-esen áthelyezték az ajtókat az övvonal alá. Emiatt a mozgó jármű elhagyása során – amelyet a szovjet katonai kiképzés megkövetelt a katonáktól – megnőtt a veszélye annak, hogy a járművet elhagyó személyt behúzza a kerék a jármű alá, amely biztosan halálra zúzza.

Ahogyan az elődje, ez is teljesen kétéltű, minimális előkészületekkel. A román gyártmányú, licencelt másolat a TAB–77-es nevet kapta, s számos átalakításon esett át, a helyi gyártást megkönnyítendő (jobb löveget és más hajtóműveket kapott).

A BTR–60 és BTR–70 leváltására tervezett BTR–80 sorozatgyártása 1986-ban kezdődött.

A BTR–70-est széles körben vetteték be a szovjetek Afganisztán elleni inváziójában és a legtöbb kelet-európai konfliktus során.

•  Azerbajdzsán - 28
•  Fehéroroszország - 446
•  Grúzia - 98
•  Kazahsztán - 45
•  Kirgizisztán - 45
•  Észak-Macedónia - 60
•  Magyarország - 309
•  Mexikó - 100
•  Moldova - 20
•  Mongólia - 40
•  Nepál - 135
•  Pakisztán - 169
•  Oroszország - 2,000
•  Szovjetunió - BTR–70-eseinek egy része az utódállamokba került.
•  Ukrajna - 1,026
•  Üzbegisztán - 36
•  Tádzsikisztán - 2
•  Türkmenisztán - 829 db BTR–60, BTR–70 és BTR–80 (nem tudni, milyen arányban)
•  Románia - 165

• BTR–70 M1978

Korai változat, 1980-ban került a nyilvánosság elé.

• BTR–70 M1986/1

Modernizált változat, tökéletesített löveggel, füstgránátvetőkkel és megerősített páncélvédelemmel.

• BTR–70H

Vegyvédelmi változat, olyan közelségi gyújtószerkezettel rendelkező tüzérségi lövedékek megsemmisítésére tervezve.

• BTR–70MSZ

Kommunikációs változat.

• BTR–70KS

Parancsnoki- és irányítóváltozat, mobil parancsnoki harcálláspontként használták.

• BREM

Műszaki mentő jármű, a torony helyén daru helyezkedik el.