Alicudi

Ez a sziget a világörökség része

Alicudi
Alicudi a levegőből
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Szicília
Megye	Messina
Község	Lipari
Népesség
Teljes népesség	105 fő
Földrajzi adatok
Fekvése	Tirrén-tenger
Szigetcsoport	Lipari-szigetek
Terület	5,2 km²
Hosszúság	2,9 km
Szélesség	2,3 km
Legmagasabb pont	Montagnola (675 m)
Időzóna	CET (UTC+1)
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító	908
Típus	természeti
Elhelyezkedése
Alicudi Pozíció Szicília térképén
é. sz. 38° 32′ 38″, k. h. 14° 21′ 12″38.543888888889, 14.35333333333338.543889°N 14.353333°EKoordináták: é. sz. 38° 32′ 38″, k. h. 14° 21′ 12″38.543888888889, 14.35333333333338.543889°N 14.353333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Alicudi témájú médiaállományokat.

Alicudi Olaszországhoz tartozó sziget a Tirrén-tengerben, a Szicíliától északra elhelyezkedő vulkanikus eredetű Lipari-szigetek legnyugatibb tagja.

Egyetlen – a szigettel megegyező nevű – apró települése Lipari városának közigazgatása alá tartozik, azzal együtt az olaszországi Szicília régió Messina megyéjének része.

5,2 km²-es területével a második legkisebb a szigetcsoport tagjai között. A csaknem szabályos kör alakú sziget legmagasabb pontjai a Montagnola (675 m) és a Filo dell'Arpa (662 m). A legutóbbi geológiai kutatások alapján Alicudi jóval fiatalabb sziget a korábban feltételezettnél. A közeli Sisifo nevű tenger alatti vulkán környezetében találták ugyan az egész Lipari-szigetek térségében a legidősebb, mintegy 1,3 millió éve történt vulkáni aktivitásra utaló nyomokat, azonban Alicudi rétegvulkánja még 28 ezer évvel is működött. Ebben a legutolsó aktív periódusban jött létre a még jól felismerhető csúcskaldera és a Filo dell'Arpa lávadómjai.

Alicudinak ma alig száz állandó lakosa van, akik részben mezőgazdaságból (füge-, mandulatermesztésből és bortermelésből élnek, de természetesen fontos szerepe van a turizmusnak is. A település a sziget délkeleti részén fekszik. Úthálózata mindössze 300 méter hosszú, a kikötőtől vezet a szállodához. A közlekedés így még ma is az évszázados, lépcsős utcácskákon, ösvényeken bonyolódik, a legfontosabb közlekedési eszköz pedig az öszvér. A villanyt és a vezetékes telefont is csak 1990-ben telepítették a szigetre. Alicudi ennek, illetve kieső földrajzi helyzetének köszönheti érintetlenségét: kétharmada a mai napig megmaradt macchiaborította eredeti állapotában.

Alicudi először az i. e. 17. században népesülhetett be, ezt támasztják alá a régészeti leletek. Az ókorban a sziget neve Ericusa volt az itt termő hangafajok (Erica) miatt, ebből származik mai elnevezése is. A keleti parton számtalan római kori cserepet találtak. A sziget századokig a kalózok kedvelt célpontjának számított, emiatt a helyiek a tengerpart helyett a meredek hegyoldalakon építették fel házaikat. Sok közülük ma is elhagyatva áll a szigetet behálózó ösvények mentén.

A szigeten található egyetlen hotel csak nyáron üzemel, így szezonon kívül csak a helyi magánházaknál kaphatunk szállást.

Alicudira – a szigetcsoport többi tagjához hasonlóan – a szicíliai Milazzóból lehet legkönnyebben eljutni. Jó időjárási feltételek esetén naponta jár a szárnyashajó Milazzo és Alicudi Porto között, de hetente többször közlekedik a hagyományos komp is (az út Milazzótól komppal 7 óra).

• Érdi-Krausz E. – Fadgyas F. G.: Vulkántúrák – Dél-Olaszország (Kornétás Kiadó, 2007) ISBN 9789639353619.

• Alicudi és történelme (olaszul)