Albula-hágó

Albula-hágó
Földrajzi adatok
Országok	Svájc
Legmagasabb pont	2315 m
Elhelyezkedése
Albula-hágó Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 35′ 02″, k. h. 9° 50′ 20″46.584, 9.83946.584000°N 9.839000°EKoordináták: é. sz. 46° 35′ 02″, k. h. 9° 50′ 20″46.584, 9.83946.584000°N 9.839000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Albula-hágó témájú médiaállományokat.

Az Albula-hágó (rätorom.: Passa da l’Alvara, németül: Albulapass, olaszul: Passo dal Albula) a svájci Graubünden kantonban levő 2315 m tszf. magasságban kialakított magashegyi hágó.

Az Albula-hágóút és magashegyi hágó Geológiailag a Rätiai Alpok területe. A hágóutat északról a Bühlerhorn (2808 m), a gleccsersapkás Piz Kesch (3418 m), kissé távolabb a Hoch Ducan (3063 m), délről a Corn da Tinizong (3172 m), a Piz Ela (3339 m), Piz Ot (3246 m), kissé távolabb a Piz d'Err (3378 m) hegycsúcsai kísérik. A hágóút egyúttal vízválasztóként is jelentős (Jura–Maira–Pó és Adria, valamint az Inn–Duna–Fekete-tenger) vízgyűjtő területek elválasztása révén. Táji – és ezért fontos turisztikai-idegenforgalmi – jelentősége miatt megemlítendő, hogy olyan térségeket fűz fel, mint a Tiefencastel–Filisur körüli Bergün, (räti nyelven: Bravuorgn) és az Inn menti Engadin.

1695-ben, a mai úton fekvő bergüni települések finanszírozták az út legsúlyosabb részén – a Bergünerstein környékén történő útépítést, ahol a nehéz sziklarétegek miatt robbantásos technológia alkalmazására is szükség volt. A hágó és hágóút kiépítéséig a távolsági közlekedés a térségben levő két másik hágón – a Julier- és a Septimer-hágókon – keresztül bonyolódott. A hágóút költséges befektetésként kölcsön igénybevételével épült, amely következtében az azon áthaladó helyiek és málhás-kereskedőkre (mai fogalommal távolsági kereskedők) részére útvámot vetettek ki.

Ennek a fontos gazdasági tevékenységnek 1904-ben megnyílt Albula-vasút vetett véget. A helyi gazdasági körülmények azonban nem tudták „kitermelni” a felmerült jelentős költségeket, s ez mindaddig fennállt, amíg egy komoly struktúraváltás nem következett be, azzal, hogy az Albula-hágót és környékét a turizmus-idegenforgalom felfedezte és fellendítette.

Az Albula-hágó a 63. sz. közúton található, amely – mint hágóút - a hágóközeli települések (nyugaton: Preda, keleten: La Punt-Chaumes ch.) egymás közti közúti kapcsolatán kívül fontos összekötő és területfeltáró szerepet is betölt a Graubünden északi, nyugati határain futó főközlekedési utakkal (nyugaton a 13. és A-13. sz., északon a 28. sz. keleten a 27. sz. főközlekedési utakkal.

A hágóút térségében halad át a jellegzetes pályavonalon kialakított híres, világörökségi jegyzékbe is felvett keskeny-nyomtávú, ún. Bernina-vasút is. Az Albula-hágón található a Rhätischen Bahn mintegy 1800 m. magasságot áthidaló és 5865 méter hosszú Albula-Tunnel-je, amely ezekkel a méretekkel a legmagasabban fekvő alpesi hágónak számít.

A téli hónapokban az Albula-hágón áthaladó hágóút északi részén – Preda és Bergün között – egy 6 kilométeres úgynevezett Schnittelbahn működik. A magasságkülönbség itt 400 méter. A szánkóút mintegy 20 percet vesz igénybe. A szánkózók és utasok csoportját a két állomás között a Rhätische Bahn viszi át.

A hágón áthaladó keskeny hágóút korábbi jelentősége az Albula-vasút megépülte után közúti közlekedési jelentőségében csökkent, amelyben fontos szerepe van annak is, hogy az év nagy részében (novembertől júniusig) hófúvás és lavinaveszély miatt nem használható. Ezen kívüli időben azonban a turista-idegenforgalom kedvelt útvonalának számít. Az évente megrendezésre kerülő Tour de Suisse egy etapja (szakasza) is áthalad a hágón.

A hágó északi részén található az ETH Zürich által üzemeltetett ’’ Alp-Weissenstein’’ kutatóállomás.

• Huw Hennessy: Svájc (Nyitott szemmel-sorozat)(p. 85,91,138) - Kossuth-K. Bp. 2006. ISBN 963 09 4774 9
• Martin Bundi: Albulapass im Historischen Lexikon der Schweiz
• Steffan Bruns: Alpenpässe - vom Saumpfad zum Basistunnel, 1-4. k. (Magánkiadás, 2000).
• Nemeskényi Antal: EURÓPA(Kontinensről kontinensre) - Kossuth K. Bp. 2000 - ISBN 963 09 4176 7
• Historishen Lexikon der Schweiz
• Fajth Tibor: Svájc - Panoráma Utikönyv 1973 - P-75095-i-7376
• A világ természeti csodái és kultúrkincsei 2. k. 35/p. 226 - ISBN 963-367-272-4
• J. B. Duroselle: Európa népeinek története - Bp. Officina Nova K. 1990 - ISBN ?
• Maurizio Mazzola: Dolomiten – 2000/2005. Orempuller Edit.Trento
• A tartalom: a szakmai részben felsoroltak a wikipedia.de és wikipedia.it azonos szócikkeire támaszkodik, (kiegészítő helyszíni adatpontosításokkal: 2008 - 2010 - 2014.07.14-18. (KT / Kit36a)
• Stefano Ardito: ALPOK túrázóknak (1995)2005.II.átd.k. - Gabo Kiadó - ISBN 963 7318 16 X

• Editori Tabacco: Dolomiti Tirolo 2005 M = 500 000 – ISBN 978 8883 150 531
• ADAC Auto Atlas Europa 2010/2011. - ISBN 3-8264-1374-1
• Freitag-Berndt: Wander- Rad- und Freizeitkarte WK 022 – ISBN 978-3-85084-703-2
• Freitag-Berndt: Freizeitführer WK 022 - ISBN 978-3-85084-703-2
• Freitag-Berndt: Tirol / Vorarlberg 2005. - M: 1:200 000
• Freitag-Berndt: Osttirol / Kärnten 2005. - M: 1:200 000
• Freitag-Berndt: Svájc 2005. M = 1: 450 000