[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Colosseum

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 A Róma történelmi központja
világörökségi helyszín része
Colosseum
TelepülésRoma Capitale (2013. március 11. – )
Megnyitás81
Építési stílusókori római építészet
Hasznosítása
Felhasználási terület
  • római amfiteátrum
  • régészeti lelőhely
  • turistalátványosság
  • stadion
  • archaeological artifact museum
  • Italian national museum
  • historical civil building museum
  • Museum of the Italian Ministry of Culture
Szolgáltatások
  • könyvesbolt
  • levéltárépület
  • fotóarchívum
  • könyvtár
Magassága48 m
Alapterület
  • 5000
  • 30 000
Hosszúsága187 m
Szélessége155 m
Elhelyezkedése
Colosseum (Róma belvárosa)
Colosseum
Colosseum
Pozíció Róma belvárosa térképén
é. sz. 41° 53′ 25″, k. h. 12° 29′ 32″41.890278°N 12.492222°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 25″, k. h. 12° 29′ 32″41.890278°N 12.492222°E
Térkép
Colosseum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Colosseum témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Colosseum 2003-ban
Otto Lueger keresztmetszete 1904-ből

A Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma volt, ma pedig nevezetes látványossága a városnak; 2010 júliusától már a föld alatti része is bejárható.[1]

„Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is” – írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író.

Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amphitheatrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház „összeillesztése” eredményezi az ellipszis formát.

Története

[szerkesztés]

A Colosseum építése Vespasianus császár ideje alatt, 72-ben kezdődött a Forum Romanum délkeleti végén. I. sz. 80-ban készült el, ekkor volt megnyitója is. Vespasianus utódja, Titus avatta fel szertartásos ünnepség keretében, amelyen 5000 vadállatot vonultattak fel. A legfelső üléssort a következő császár, Domitianus fejeztette be. Az építést és karbantartást a császárok fedezték.[2]

Eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak hívták. Mai nevét a középkorban kapta, feltehetően Nero egy a közelben álló szobráról, a kolosszusról. Az épületet gladiátor- és állatviadalok, valamint tengeri csaták színhelyéül tervezték és a korhoz képest hatalmas méretű nézőtömeg befogadására volt képes.

Leírása

[szerkesztés]

A Colosseum elliptikus alaprajzú, 188 m hosszú, 156 m széles és 48,5 m magas mészkőből, tufából és téglából emelt, bonyolult szerkezetű építmény. Az üléssorokat lejárók és sétálófolyosók tagolják, amelyek az amfiteátrumban mintegy 50-75 ezer ember zavartalan elhelyezését és közlekedését biztosították. Az építészek olyan járatok és felvonók rendszerét alakították ki, amellyel megoldották a vadállatok színpadra juttatását közvetlenül a ketrecükből. A keresztényeket oroszlánok elé vetették, a gladiátorok egymás ellen vívtak élethalálharcot a 86 × 54 méteres arénában. A negyedik, legfelső emeleten elhelyezett talpkövek és konzolok hatalmas rudakat tartottak, melyek segítségével az amfiteátrum arénáját óriási sátorral lehetett befedni.

A Colosseumhoz a Caeliustól az Esquilinusig terjedő félkörben mindazok az épületek csatlakoztak, amelyek az amfiteátrumot kiegészítik. Ilyenek elsősorban a ludusok, gladiátoriskolák, különböző néven (Matatinus, Gallicus, Magnus és Dacicus); Spoliarium (halott gladiátorok kamrái), Samiarium (fegyverkovácsok háza) és Summum choragium (díszletek és kellékek háza, melyek a nagy felvonulásokhoz kellettek). Kiegészítette ezt a telepet egy atlétaiskola (a mostani San Pietro in Vincoli tájékán).

A Colosseum

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Megnyitják a római Colosseum föld alatti részét (Index, 2010. április 30.)
  2. A Colosseum. www.romaikor.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 2.)

Források

[szerkesztés]
  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904
  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
  • Cinzia Valesi Gasline: Róma és a Vatikán - Plurigraf, 2005 ISBN 88 7280 534 1
  • Luca Mozzati: Rom - Electa 2003, Mailand ISBN 88370 2070 8 (németül)

További információk

[szerkesztés]