2-Heptanol
Megjelenés
2-Heptanol[1] | |||
IUPAC-név | heptán-2-ol | ||
Más nevek | szek-heptil-alkohol | ||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 543-49-7 | ||
PubChem | 10976 | ||
ChemSpider | 10511 | ||
| |||
| |||
InChIKey | CETWDUZRCINIHU-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | E12FIG07JK | ||
ChEMBL | 449522 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C7H16O | ||
Moláris tömeg | 116,201 g/mol | ||
Sűrűség | 0,817 g/ml | ||
Forráspont | 159 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | 3,3 g/l | ||
Oldhatóság | oldódik etanolban, dietil-éterben | ||
Viszkozitás | 3,955 mPa·s | ||
Veszélyek | |||
Lobbanáspont | 71 °C | ||
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A 2-heptanol szerves vegyület, egyenes szénláncú szekunder alkohol. Képlete C7H16O.
Királis vegyület, R- és S-enantiomerje létezik.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2-Heptanol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Lide, David R., Handbook of Chemistry and Physics (87 ed.), Boca Raton, FL: CRC Press, pp. 3-300, 6-189, 8-109, 16-25, ISBN 0-8493-0594-2