És jel

Az et jel, és jel vagy ampersand (&) egy logogramma, ami az „és” kötőszót jelöli. A jel a latin et betűiből álló ligatúra. Eredete felismerhető a második képen. Az első – népszerűbb – változat későbbi korból származik.

Az et jel időszámításunk szerinti első századból származó ókori római forrásokban is megtalálható. Marcus Tullius Tirót, Cicero titkárát tartják számon a kidolgozójaként.^[1] Ebben az időszakban a jel egy nagy E és T betűkből álló szögletes ligatúra volt. Az idők során ívesebbé és folyékonyabbá vált.

A VIII. században a nyugati kalligráfia meglehetősen fejlett volt, főként az unciális, az inszuláris írásban és a Karoling-minuszkulában. A kódexmásolók széles körben használták az et jelet, mivel egy egész szót sűríthettek vele egy jelbe, ezzel könnyítve munkájukat. Ennek révén a jel tovább egyszerűsödött.

A nyomtatás 1455-ös feltalálása tovább növelte mindkétféle et jel elterjedtségét. Minden új betűtípus és betűcsalád tartalmazta saját stílusához illeszkedő & jelét. Mivel az et jel használatának gyökerei a római időkből erednek, sok latin alapú ábécét használó nyelv átvette.

Az et jel gyakran feltűnt a latin ábécé utolsó betűjeként, mint például Byrhtferð 1011-ben összeállított felsorolásán.^[2] Állítólag az et jel utolsó betűként való tanítása – ami a 19. században általános volt – vezetett angol elnevezéséhez (ampersand), mely az „and per se and”, vagyis „és maga az és”.^[3]

A hagyományos et jel könnyen lerajzolható az írószerszámot egy betűnyi hellyel jobbról balra fölhúzva a hely közepéig, majd egy hurkot leírva.

A mindennapi kézírásban az et jel időnként leegyszerűsödik egy fordított 3-asra, függőlegesen áthúzva. Máskor nem látszik többnek egy + jelnél vagy egy hurkolt t betűnél. Ezek a formák általánosan elfogadottak és elismertek az et jelet használó nyelvekben, még ha némelyek számára hanyagnak is tűnnek.

A jel csökkenő használata ellenére praktikus lehet olyankor, ha a rendelkezésre álló hely szűkös. Valószínűleg a ritkulása miatt az et jelet olykor hibásan rajzolják. A leggyakoribb hiba a tükörírása; esetenként violinkulccsal helyettesítik.

Bár az angolban az írógépek előtt, a magyarban jóval korábban is széleskörűen használták, az elmúlt évtizedekben (évszázadokban) az et jel vesztett népszerűségéből. A legtöbb helyen kiírják, hogy „és”. E tendencia folytán a jel angolszász közegben régimódi hatást kelt.

Használata angol nyelvű cégnevekben elterjedt a mai napig. A rendszerváltás óta hazánkban is elterjedt, mivel a kilencvenes évek közepétől engedélyezik használatát.^[forrás?]

Az angolban a két embernek címzett borítékokon is et jelet szokás írni. Például „Mr. & Mrs. Jones” vagy „John & Mary”.

Az et jel könyv- és filmcímekben és néhány más tulajdonnévben is használatos. Ezekben az esetekben az & ésként (angol szövegben and-ként) ejtendő. A különbség a két forma között többnyire esztétikai. Az et jel közelebbi kapcsolatot is jelezhet.

Az et cetera (és így tovább) kifejezést általában „etc.”-ként rövidítik az angolban. A XVIII–XIX. században az „&c” forma is használatban volt.

A huszadik században, a matematikai logika fejlődésével megjelent az et jel használata ÉS-ként. Magyar nyelven ezen használata sem jellemző.

Az et jelnek két jellemző használata van:

1. logikai ÉS,
2. karakterláncok összefűzése.

Sok C-hez hasonló szintaktikájú nyelv különbséget tesz két forma között:

• & bitenkénti ÉS-ként
• && logikai ÉS-ként

Et jelet használnak az Ada és sok BASIC nyelven a karakterláncok összefűzésére. Az Ada megvalósításában egydimenziós tömbökkel is működik.

Egyes BASIC-nyelvjárásokban az et jel egyoperandusú szuffixumként a hosszú vagy 32 bites változókat jelöli. A BBC BASIC az et jellel bevezetett kifejezéseket hexadecimálisként értelmezi.

A MySQL-ben az et jel kettős szerepű. A logikai ÉS funkció mellett elemek bitenkénti metszetét is jelöli.

A Unix-parancsok végén lévő et jel a háttérben futást idézi elő.

SGML-ben, XML-ben és (X)HTML-ben az et jel az SGML-entitások bevezetőjele. HTML- és XML-kódolásban az et jelet az '&' kifejezés jelöli.^[4] Ezzel kapcsolatos jelenség az ampersand problem: például ha egy URL-t vagy bármi más et jelet tartalmazó szöveget ágyazunk egy RSS fájlba, az értelmezéshez szükséges az SGML-entitás (&) használata, mert ellenkező esetben ez zavart okozhat a gépi feldolgozásban. Nagy mennyiségű szöveg kezelésénél ez gondot okozhat. A gond lényege, hogy az URL-ben talált & jel után a következő pontosvesszőig (;) egy entitást keres a legtöbb szoftver, amennyiben nem talál, hibát jelez. Ez egyébként a szabvány szerinti értelmezés SGML és XML alapú dokumentumok esetén, mint amilyen az XHTML is például.

A Windows-, illetve Qt-menükben és ‑címkékben az et jel jelöli az adott funkciót aktiváló gyorsbillentyűt (Alt + az aláhúzott betű).

Az et jelet alkalmanként a hexadecimális számok jelölésére is használják, például &FF = 255. (Más jelölések a 0x és a #.)

Az et jel (ampersand) a Unicodeban és az ASCII-ben is a 38. karakter, hexadecimálisan 0x0026.

A magyar billentyűzeten az Alt Gr + C, más nyelvekén a Shift + 6, 7 vagy 8 helyen található.

Az URL-szintaxis megengedi a query string beszúrását a fájlnév végére, hogy kiegészítő információt adhasson a programnak. Ez a szakasz kérdőjellel (?) kezdődik; általában több kulcs-érték párból áll, et jelekkel (&) elválasztva. Például http://example.com/kereses.php?keresoszo=et+jel&hely=szocikkek. Az előző URL a HTML forrásban helyesen így szerepel (az okát feljebb részleteztük): http://example.com/kereses.php?keresoszo=et+jel&hely=szocikkek.

• (angolul) The Ampersand, Max Caflisch cikke az Adobe honlapján
• (angolul) Essay concerning the history of the ampersand by Artemy Lebedev

A Wikimédia Commons tartalmaz És jel témájú médiaállományokat.