UFO

Az UFO (Unidentified Flying Object, angolul „azonosítatlan repülő tárgy”, a köznyelvben egyszerűen ufó) olyan repülő objektum, melyet nem azonosítottak. Az ufóészlelések nagy része valamilyen egyszerű jelenségre vagy repülőeszközre vezethető vissza, néhány esetben viszont felmerül, hogy az észlelt jelenség oka jelen tudásunkkal nem magyarázható.

A jelenség általában nagy érdeklődést kelt, ezért gyakran visszaélnek az ezzel járó nagy nyilvánossággal, így sokan bizalmatlanul kezelik az olyan bejelentéseket, amelyeket egy ember vagy kis csoport (laikus) tett, és tárgyi bizonyítékok (fényképek vagy filmfelvételek) nem elérhetőek.

A kifejezést eredetileg a katonai repülésben alkalmazták, ahol ezt minden olyan tárgyra értették, aminek még nem volt tisztázva az eredete (lehetett ellenséges repülőgép, polgári gép, meteorológiai ballon vagy bármi egyéb). Később a köznyelvben ennek egy szűkebb értelme honosodott meg; szinte kizárólag idegen lényt vagy űrhajót („repülő csészealjat”) értenek alatta. Az ufókutatásnak van egy nagy valószínűség szerint hiedelmi, vagy félreértéseken alapuló ága, amit elsősorban amatőrök végeznek, tudományos ufókutatás azonban egyelőre nincsen, mert ahhoz kísérletileg ellenőrizhető, megismételhető feltételekre volna szükség, amit a jelenségkör magától értetődően nem tud produkálni. Az idegen lények létezését először a tudományos-fantasztikus irodalom (sci-fi) vetette fel, bár a népek mondavilága tele van nem emberi lényekkel (istenek, félistenek, szörnyek, tündérek).

Rengeteg rejtélyes eltűnést tulajdonítanak olyan földönkívülieknek, akik kísérleteikhez hurcolnak el embereket a földről. Némelykor ezek visszakerülnek, de néha soha többé nem térnek vissza. Ennek jegyében sokan szeretik hangoztatni, hogy Elvis Presleyt, vagy Jimmy Hoffát is földönkívüliek rabolták el.

A nyugat-afrikai dogon törzs eredetmondája^[1] szerint őseiknek a Szíriusz csillagról érkezett hüllőszerű lények, a nommók adták át a bölcsességet. A dogonok mondáiban az az egyik érdekesség, hogy olyan információkat tudtak a Szíriuszról (és annak kísérőjéről), amit a tudósok csak jóval később fedeztek fel.

Az ún. paleoasztronautika képviselői szerint földönkívüli lények már nagyon rég látogatják a bolygónkat, és a szent iratokban (Biblia, Védák, Rámájana, Mahábhárata, a maják szent könyve a Popol Vuh^[2], Korán stb.) isten(ek) földreszállásáról szóló történetek valójában ufólátogatásokat írnak le. Az elmélet legismertebb terjesztői az amerikai Zecharia Sitchin^[3] és a svájci Erich von Däniken.^[4] Az utóbbi 26 könyvet írt a témáról (amelyeket 32 nyelvre fordítottak le eddig), és számos tv-műsorban és filmben szerepelt. 2002-ben kiadott könyvének a címe magáért beszél: „Az istenek űrhajósok voltak”.^[5]

Az 1917. október 13-án történt hatodik fátimai jelenést, a napcsodát, egyes szerzők ufójelenségnek tartják,^[6] és ebből a szemszögből próbálják megmagyarázni.^[7]

A két világháború között a közvélemény még tényként kezelte, hogy a Naprendszerben a Földön kívül más bolygók is lakottak lehetnek (elsősorban a Mars), ám a csillagászat, később az űrkutatás fejlődése hamarosan rácáfolt ezekre a feltevésekre. Érdekes momentum a 1930-as években H. G. Wells Világok harca c. sci-fi regényének rádiójátéka, amelynek során emberek ezrei hitték el a kitalált, de valóságszerűen tálalt történetet, és menekültek el otthonaikból az USA-ban.

Az ufók iránti érdeklődésnek a második világháború során és után végrehajtott katonai és később űrtechnikai kísérletek adtak lendületet, sokan ugyanis a fegyverkezési versenyben résztvevő országok kutatói által végzett kísérleteket ufók megnyilvánulásainak vélték.

Mivel a légkörben valóban előfordulnak a tudomány által még kellően meg nem magyarázott jelenségek (például a gömbvillám), és az egymással szemben álló országok (főleg a Szovjetunió és az USA) légi úton is megpróbálták kikémlelni a másik helyzetét, és emiatt felderítő repülőgépeket küldtek egymás légterébe (a leghíresebb a Szovjetunió felett lelőtt amerikai U-2 kémrepülő esete), amelyeket nem mindig sikerült beazonosítani, ezért maguk a kormányok is felállítottak olyan munkacsoportokat, amelyek az azonosítatlan repülő tárgyakkal kapcsolatos észleléseket elemezték. Ez aztán újabb tápot adott azoknak a civileknek és ufókat kutató szervezeteknek, akik, illetve amelyek földönkívüli lények földi jelenlétéről értekeztek. A legtipikusabb példa erre az ún. roswelli eset (1947), amelynek már hatalmas, többé-kevésbé szakmai irodalma van.

2011-ben eddig titkos dokumentumokat tett fel honlapjára az Amerikai Szövetségi Nyomozóhiroda, köztük az 1947-es új-mexikói ufóészlelés feljegyzéseiről is. Az FBI ugyanakkor elhatárolódik a jelentések valóságtartalmától.^[8]

A nemzetközi ufókutatásokat kezdetben főként állami támogatásból, mára főként magánszemélyek adományaiból finanszírozzák. A tény az, hogy az elméletre mindeddig egyetlen konkrét bizonyítékot (tárgyat, vagy akár hiteles fényképfelvételt) sem sikerült találni.

Az 1940-es évektől az 1970-es évekig az USAF is pénzelt egy kutatást, amelynek vezetője Joseph Allen Hynek professzor volt. Project Sign (1947-1949), Project Grudge (1949-1952), és végül a Project Blue Book (1952-1969). Hynek, miután elhagyta a légierőt, egyetemen tanított és egyesek szerint pálfordulásként, létrehozta a CUFOS (Center for UFO Studies) nevű szervezetet. A professzor kb. 20 éves munkájáról több könyvet is kiadott ^[9], amelyekben nem foglal állást egyértelműen egyetlen elmélet mellett sem. „Teljes mértékben lehetségesnek tartom – mondta ő – hogy létezik olyan technológia, mely úgy fizikai, mint pszichikai, anyagi és szellemi. Vannak a Napnál több millió évvel idősebb csillagok. Mi a Kitty Hawktól kb. 70 év alatt eljutottunk a Holdra, de lehetséges, hogy egy egymillió éves civilizáció tudhat olyan dolgokat, amelyeket mi nem. … Feltételezem, hogy létezik egy olyan technológia, amely képes uralni úgy az anyagot, mint a szellemet. A szellemi világ, amely a mai napig annyira titokzatos számunkra, lehet, hogy csak egy szokványos része egy fejlett technológiának.”^[10]

• 2006. november 7-én a chicagói O'Hare nemzetközi repülőtér felett észleltek korong vagy csészealj alakú repülő tárgyakat.

A Magyar Televízióban a 80-as évek végén, a 90-es évek elején nagy népszerűségnek örvendett a Déri János vezetésével, az ufókkal, megmagyarázhatatlan jelenségekkel, sci-fi-vel foglalkozó Nulladik Típusú Találkozások című műsor, ami népszerűvé tette a témát. Számos amatőr kutatóközpont, egyesület és klub jött létre, amik találkozókat, szimpóziumokat tartottak, és ekkoriban több ufómagazin is alakult.

Az 1950-es évektől kezdve hazánkban is egyre több ufóbejelentés történik. 2009 októberében nagy port kavartak a "pécsi ufók". A Magyar Repülőszövetség alelnöke és több szemtanú gömb alakú, hat vagy hét darab narancssárga azonosítatlan légi járművet látott október 10-én, szombaton Pécs légtere fölött. A járművek a repülési szakember szerint gyorsan haladtak, mintegy négy perc alatt tűntek el a horizonton és egyenletes sebességgel haladtak a felhőplafon alatt, maximum 1000 –1500 méteres magasságban.

Később több szemtanú vallott az ügyről, mely nagy érdeklődést keltett. A Blikk, a Bors, a Story, Mészáros Márton blogja, a 168 óra és az MTI is írt róla, de szerepelt a Fókuszban, a Reggeliben és a Hiradóban is és az angol Wikipédián is.

• 168 óra
• borsonline.hu

• Sci-fi
• Földön kívüli élet
• 51-es körzet

A Wikimédia Commons tartalmaz UFO témájú médiaállományokat.

• Ufós linkek gyüjteménye
• Ufóvideó-gyűjtemény
• RYUFOR Alapítvány - Magyar Ufókutatási Központ