Celje

Celje
Celje vár felőli, (ÉNy-i) látképe (2004)
Celje címere
Becenév: Knežje mesto (Hercegváros)'
Közigazgatás
Ország	Szlovénia
Statisztikai régió	Savinjska
Község	Celje
Rang	városi község (mestna občina)
Kerületei	Centrum, Dečkovo naselje, Dolgo polje, Gaberje, Hudinja, Karel Destovnik Kajuh, Lava, Nova vas, Savinja, Slavko Šlander
Alapítás éve	I. sz. 50 (municipium Claudia Celeia)
Polgármester	Matija Kovač
Irányítószám	3000
Körzethívószám	03
Rendszám területkód	CE
Népesség
Teljes népesség	37 872 fő (2020. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	241 m
Terület	94,9 km²
Időzóna	UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 13′ 45″, k. h. 15° 15′ 51″46.22909194, 15.26412874146.229092°N 15.264129°EKoordináták: é. sz. 46° 13′ 45″, k. h. 15° 15′ 51″46.22909194, 15.26412874146.229092°N 15.264129°E
Celje község elhelyezkedése
Celje weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Celje témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Celje (IPA: [ˈʦɛːljɛ]^ⓘ; a nyomtatott enciklopédiák, pl. a Pallas nagy lexikona, Révai nagy lexikona, Új magyar lexikon stb. idején magyarul, és németül ma is Cilli (IPA: [ˈʦɪlɪ]),vagy másképp magyarul: Cille,^[2] latinul Cilia) Ljubljana és Maribor után Szlovénia harmadik legnagyobb városa és a 11 szlovén városi község (mestna občina) egyikének, Celje városi községnek a székhelye. Jellegzetes közép-európai város, a történelmi Alsó-Stájerország regionális központja, a Celjei egyházmegye püspöki székhelye.

Az ókorban Kelea, Celeia néven volt ismert, ennek töve valószínűleg az indoeurópai *kel- 'magaslik, hegy' szó volt, arra utalva, hogy a város hegyre épült erődített település volt.^[3]

Mások szerint az óír celīd – 'elrejt' eredet is számításba jöhet, és nem elhanyagolható a kapcsolat a Keltoi 'kelták' népnévvel sem.^[4]

Első középkori említése Cylie néven történt, az 1122 és 1137 között készült Wolfhold von Admont krónikájában.

A helyi szlovén köznyelvben a város nevének kiejtése Cjele vagy Cele.

A város a celjei Felső Vár (407 m) alatt, a Savinja, Ložnica, és Voglajna folyók összefolyásánál terül el, a Savinja völgy legalacsonyabb részén, 241 m-es tengerszint feletti magasságban.

Celje környékét gyakran sújtják kisebb földrengések.

A környék első telepesei a hallstatti kultúrához tartoznak. A kelta időkben a település neve Kelea volt; a kutatások arra utalnak, hogy a kelták pénzt is vertek itt. Miután e terület a Római Birodalomhoz került, a település Civitas Celeia néven volt ismert. Városi privilégiumait Claudius császár (41–54) uralkodása alatt, i. sz. 47-ben nyerte el municipium Claudia Celeia néven. Celeia hamarosan virágzó római kolónia lett, komoly építkezések színhelye. Mars templomát birodalom-szerte ismerték. Az írásos emlékek arra utalnak, hogy a város gazdag, sűrűn lakott volt, biztonságos falakkal és tornyokkal, többemeletes márványpalotákkal, széles terekkel és utcákkal. Második Trójának, Troia secundának is nevezték. Celeiát érintette az Aquileiából Pannonia felé haladó római út, a borostyánút egyik szakasza. I. Constantinus római császár (272–337) uralkodása alatt, 320 körül, Aquileia püspökség része lett. Az 5. és 6. századi népvándorlások folyamán a várost szláv törzsek lerombolták, de a korai középkorban újjáépült.

Celje a cillei grófok székhelye volt 1341 és 1456 között. Vásárvárosi státuszát a 14. század első felében nyerte el, szabad városi rangját Cillei Frigyestől 1451. április 11-én kapta meg. Miután a grófi család Cillei Ulrik halálával 1456-ban kihalt, a területet a Habsburg III. Frigyes örökölte és beolvasztotta a stájer hercegségbe.

A város védőfalai és a várárok 1473-ban épültek.

A helyi nemesség közül sokan áttértek a protestáns hitre a reformáció alatt, de a terület visszatért a katolikus egyházhoz az ellenreformáció folyamán.

A Napóleoni háborúk után az Osztrák Császárság, majd 1867-ben az Osztrák–Magyar Monarchia része lett.

A 19. században és a 20. század elején egyre erősödött mind a német, mind a szlovén nacionalizmus és a nemzeti ellentét. Az 1910-es népszámlálás szerint a népesség 66,8%-a német volt.^[5]

Ennek szimbóluma volt a Német Kulturális Központ (németül: Deutsches Haus), amely 1906-ban épült (ma: Cillei-palota, szlovénül: Celjski dom).

A szlovén nyelvű oktatás 1895-ben kezdődött el az 1808-as alapítású 1. számú cillei gimnáziumban.

A népesség folyamatosan növekedett ebben a periódusban. 1840 és 1900 között Celje lakossága 1793-ról 6743-ra ugrott (→ #Népesség). A Déli Vasút első Bécs–Trieszt-i szakasza 1846. április 27-én ért el ide. Az első telefonvonalat 1902-ben fektették le, a város 1913-kapott elektromos ellátást. A Nemzeti Palota (Narodni dom), amely ma a polgármesteri hivatal és a városi tanács székhelye, 1896-ban épült. Az első világháború vége és a monarchia 1918-as összeomlása után, Celje a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (későbbi nevén Jugoszláviához) került. Ebben a korszakban további gyors iparosodás és jelentős népességnövekedés jellemezte a várost.

A második világháború folyamán a németek 1941 áprilisában foglalták el Celjét. A Gestapo 1941. április 16-án jelent meg a városban, három nap múlva az SS-vezér Heinrich Himmler követte, aki megszemlélte a hírhedt Stari pisker börtönt. A város komoly veszteségeket szenvedett a háború alatt. A szövetségesek bombatámadásaitól a Nemzeti Palota erősen megrongálódott. A körzet háború előtti 20 000-es lakosságból 575 személy veszett oda a háborúban, többnyire a 20–30 éves korosztályból. Több mint 1500 személyt deportáltak Szerbiába vagy a Harmadik Birodalom belsejébe. Ismeretlen számú állampolgárt soroztak be a német hadseregbe. Körülbelül 600 „elrabolt gyermeket” vittek Németországba németesítés céljából.^[forrás?] Celjében Jakob Savinšek szobrász Vojna in mir (Háború és béke) című emlékműve tanúskodik a világháborúról.

A háború utáni néhány hónapban a Jugoszláv Néphadsereg nagyszámú horvát, szerb, szlovén nemzetiségű milicistát, kollaboránst, német származású civilt, vagy egyszerűen partizán- vagy kommunizmus-ellenességgel vádolt egyént gyűjtött össze és végzett ki, minden bírósági eljárás nélkül. Ebben közreműködött a város területéhez tartozó teharjei gyűjtőtábor is. A holttesteket Szlovénia-szerte titkos tömegsírokba temették – többek között a Celje környéki tankcsapdákat is felhasználták. Eddig 581 tömegsírt találtak Szlovéniában az 1945. május–júliusi időszakból. Miután a teharjei tábor bezárult, a helyi hatóságok ipari szeméttelepet hoztak létre a tábor temetője fölé, a gyilkosságok bizonyítékait mérgező hulladékokkal elrejtve. 1991-ben, amikor újra lehetett beszélni a vérengzés tényeiről, a szlovén kormány emlékművet emelt a teharjei tábor áldozatainak.^[6]

1991-ben a tíznapos háborút követően a független Szlovénia része lett. 2006. április 7-én pedig a XVI. Benedek pápa által alapított Celjei egyházmegye székhelye, amely a Maribori főegyházmegye alárendeltségébe tartozik.

Év	1439	1798	1820	1834	1840	1900	1924	1940	2002	2007
Népesség[7]	1000	1400	1635	1511	1793	6743	7750	20 000	48 081	45 826

Celjének 2002-ben 47 660 lakosa volt. Egyéb statisztikák ugyanezen évből:^[forrás?]

• Férfiak száma: 22 744;
• Nők száma: 24 816;
• Családok száma: 18 410;
• Családok átlagos létszáma: 2,6;
• Lakások száma: 19 578;
• Lakóépületek száma: 8090.

Celjében 10 kerület (mestne četrti) és 9 helyi közösség (krajevne skupnosti) található:

Kerületek Centrum Dečkovo naselje Dolgo polje Gaberje Hudinja Karel Destovnik Kajuh Lava Nova vas Savinja Slavko Šlander

Helyi közösségek Aljažev hrib Ljubečna Medlog Ostrožno Pod gradom Škofja vas Šmartno v Rožni dolini Teharje Trnovlje

Celje jelenlegi polgármestere Bojan Šrot, 2010-ben negyedszer választották erre a posztra.

Celjében három általános bíróság működik

• Celjei Legfelsőbb Bíróság
• Celjei Kerületi Bíróság
• Celjei Helyi Bíróság.

Celjében működik továbbá a Munkaügyi Bíróság a munkajogi viták megoldására, és a Közigazgatási Bíróság külső osztálya az adminisztratív eljárásokból eredő viták rendezésére.

Celje címere a Cillei grófok címerén alapszik.

Felhasználták az 1918-as szlovén nemzeti címerhez, amely a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság címerének is része lett. Hasonlóképpen a háromcsillagos motívum belekerült az 1991-es szlovén nemzeti címerbe is.

• 
  Cillei Ulrik címere
• 
  Szlovénia címere
• 
  A város címere a Celjei Regionális Múzeumban 1541-ből, márvány

Celjének nincsen saját egyeteme, csupán néhány főiskola működik a városban. A maribori egyetem kihelyezett logisztikai fakultása 2005-ben nyílt meg a városban. 2006-ban alapították a Tehnopolis Celje nevű technológiai központot és nemzetközi egyetemet, amely 2013-ra készült el.

Celjében évente városi fesztivált rendeznek, április 11-én.

• Cillei Anna (1380 k.–1416) lengyel királyné, II. Ulászló lengyel király második felesége
• Cillei Anna (1384–1439) Garai Miklós nádor és horvát–szlavón bán második felesége
• Cillei Borbála (1392–1451) magyar királyné, Zsigmond magyar király második felesége
• Cillei Hermann (1360–1435) Cilli, Ortenburg és Zagoria grófja, horvát–szlavón bán
• Cillei Ulrik (1406–1456) cillei gróf, magyar főúr
• Oskar Rieding (1840-1918) a Magyarországon is 32 évig működő német hegedűművész–zenepedagógus, élete utolsó 14 évét itt töltötte.
• Heinrich Seitz von Treffen a Császári és Királyi Haditengerészet ellentengernagya, a Szent István csatahajó utolsó parancsnoka itt született.
• Itt született Janez Drnovšek (1950–2008) politikus, államférfi, az önálló Szlovénia harmadik köztársasági elnöke.
• Alma Karlin

• Celjei Regionális Múzeum
• Celjei vár
• Celjei grófi palota
• Celjei alsóvár
• Szent Dániel-székesegyház
• Pellengér
• Háború és béke emlékmű (Vojna in mir), Jakob Savinšek alkotása
• 1241-es alapítású ferences kolostor
• Nemzeti palota (Narodni dom)
• Celjei ház (Celjski dom)
• Víztorony
• Vasútállomás
• Postahivatal

• 
  A felső vár látképe, a pečovniki Savinja-partról ÉK-re nézve
• 
  A felső vár
• 
  Délkeleti víztorony (Vodni stolp)
• 
  Gosposka utca a Szent Dániel-katedrálissal a háttérben
• 
  A főtér (Glavni trg), a Szent Dániel-katedrális és a Mária-oszlop
• 
  Mária-oszlop1776-ból
• 
  Nagyboldogasszony-templom
• 
  Postahivatal
• 
  A vasútállomás

Testvérvárosok:[8] Grevenbroich, Németország (1986 óta) Singen, Németország (1990 óta)

Baráti városok: Budva, Montenegró Cserepovec, Oroszország Ćuprija, Szerbia Graz, Ausztria Spittal an der Drau, Ausztria

• Janko Orožen. Zgodovina Celja in okolice, 1. del (Celje és vidéke történelme), in Celjski zbornik, Celje: Kulturna skupnost v Celju (1971) 

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Celje című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Hivatalos honlap Archiválva 2018. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (szlovénül)
• Celjecafe.com Nemhivatalos weblap, Celje fórum, hírek, események, fotók és egyebek (szlovénül)
• Celje város zászlaja
• Teharje emlékmű fotói (szlovénül)
• Celje a Geopédián