[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Bejgli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2015. március 8., 10:25-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: Protokollcsere külső hivatkozásokban (WP:BÜ))
Bejgli
Bejglitál
Bejglitál
Nemzet, ország Magyarország
Magyar gasztronómia
Alapanyagokliszt, vaj, tojássárgája, élesztő, tej, mák, dió, mazsola
Fűszereksó, porcukor, vaníliarúd
Ismertebb receptekKarácsonyi bejgli
Mákos bejgli
Hagyományos diós bejgli
Gesztenyés-szilvás bejgli
Pozsonyi patkó
A Wikimédia Commons tartalmaz Bejgli témájú médiaállományokat.

A bejgli magyar nevén mákos vagy diós tekercs, tradicionális magyar karácsonyi étel dióval, vagy mákkal újabban gesztenyével, meggyel és aszalt szilvával töltött édesség. A népi hiedelem szerint a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz.

Története

A bejgli eredetileg Szilézia vidékéről származik és ez a sziléziai kalácsfajta a 14. század óta ismert Európában.[1] Az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német eredetű és eredeti hajlított, patkó alakú formájából származik. A bejgli (németül beugen = meghajlít, mohnbeugel = mákos kifli/bejgli) osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a 19. század második felében. Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. „Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyv-ében.

„Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta”Magyar Elek: Ínyesmester szakácskönyve (1932).

Magyar Elek Pozsonyban kóstolta meg először a Pozsonyi kifli ott kialakult változatát, azaz a "pejgli"-t: „Nekem például a béke éveiben karácsonynál sokkal jobban ízlett a dióspatkó április végén, amikor tudniillik rendszerint Pozsonyba utaztam a lóversenyekre és soha el nem mulasztottam, hogy jókora csomag diós süteményt ne hozzak magammal Wendlertől, a nagyhírű pejglisütőmestertől…”[2]

Jegyzetek

  1. Az örökzöld bejgli
  2. Tasnédi Gábor: Toll és ínyesmesterség - Szakácskönyv "az irodalmi örömök régiójában" és a cenzúra árnyékában

További információk