Okorág

Okorág
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Baranya
Járás	Sellyei
Jogállás	község
Polgármester	Bogdán János (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám	7957
Körzethívószám	73
Népesség
Teljes népesség	139 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	13,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	11,85 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 55′ 33″, k. h. 17° 52′ 28″45.92591, 17.8743345.925910°N 17.874330°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 33″, k. h. 17° 52′ 28″45.92591, 17.8743345.925910°N 17.874330°E
Okorág Pozíció Baranya vármegye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Okorág témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Okorág (horvátul: Okrag^[3]) község Baranya vármegyében, a Sellyei járásban.

Szentlőrinctől délnyugatra, Sellyétől északra fekszik, az Ormánság északi részén. A szomszédos települések: északkelet felől Sumony, délkelet felől Csányoszró, dél felől Kákics, délnyugat felől ímarócsa, északnyugat felől pedig Szentegát.

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az 5806-os út, ezen érhető el Szentlőrinc és Sellye felől is, Sumony, illetve Kákics érintésével.

A falu közelében halad el a Sellye–Szentlőrinc-vasútvonal, melynek Okorág-Kárászpuszta megállóhelye a Sumonyra vezető országút és a vasút keresztezésénél található; ugyanott ágazik ki az országútból a ma már csak néhány tucat lakossal rendelkező, korábban jóval népesebb (mintegy másfél kilométer távolságban fekvő, közigazgatásilag Szentegáthoz tartozó) Kárászpusztára vezető mellékút.

A mai Okorág közigazgatási területe, a környék több településéhez hasonlóan már az ókorban is lakott hely kellett, hogy legyen, erre utalnak a térségből sok helyütt előkerült vaskori, rézkori vagy éppen római kori leletek.

A vidék egyik legérdekesebb kincslelete éppen Okorág területén került elő: az ismert leletanyag két ezüstből készült fibulát és három sodrott ezüst karperecet tartalmaz, ezek azonban bizonyára összefüggenek azokkal a 19. század végén ugyanitt talált, hasonló ezüstékszerekkel (fibulákkal és karvédő tekercsekkel), amelyek valószínűleg elrejtett kincsből származhatnak. A kincslelet darabjait közvetlenül arra az időszakra datálják, mielőtt a rómaiak elfoglalták volna ezt a vidéket, tulajdonosuk pedig olyan, a korában jelentős személyiség lehetett, aki már ismerte a latin betűs írást, tekintve, hogy egyes darabokon bevésett latin betűk láthatók.^[4]

Ugyancsak római eredetűek az említett kincslelet előkerülésének helyétől alig 500 méterre fellelt épület- vagy településnyomok, amikre a ma úgyszintén Okorághoz tartozó, korábban Mónosokor község határában elterülő Köves mezőn találtak rá, és amelyek vagy egy nagyobb kiterjedésű római villa, vagy egy kisebb település nyomai lehetnek, az elszórt tégla- és habarcsnyomokból következtetve; korábbi régészeti irodalom még egy római bronzszobrocskát is említ ugyaninnen.^[4]

A mai község 1978-ban jött létre, amikor Okorág településhez hozzácsatolták Mónosokor községet is.^[5]

Mónosokor évszázadokon keresztül külön település volt Okorágtól kelet-délkeleti irányban. Neve korábbi forrásokból Monos-, Monás- és Malmosokor formában is előkerült, ebből nyilvánvaló, hogy a falunév előtagja minden említett formájában a malom szó tájnyelvi változatát őrzi és egy egykor itt állt, ám már rég elbontott malomra utal, míg a második tag a ma is Okor nevet viselő, itt folyó patak nevére utal.^[6] Lakóinak száma 1787-ben még 142, 1934-ben 69 fő volt.^[7] Jelenleg Okorág néhány házból álló, csekély lakosságszámú településrésze; itt készült a Mónosokor: Portréfilm egy faluról című dokumentumfilm.^[8]

• 1990–1994: Kovács György (független)^[9]
• 1994–1998: Kovács György (független)^[10]
• 1998–2002: Méhes Ferenc (független)^[11]
• 2002–2006: Bogdán János (független)^[12]
• 2006–2010: Bogdán János (független)^[13]
• 2010–2014: Bogdán János (Fidesz-KDNP)^[14]
• 2014–2019: Bogdán János (Fidesz-KDNP)^[15]
• 2019–2024: Bogdán János (Fidesz-KDNP)^[16]
• 2024– : Bogdán János (Fidesz-KDNP)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,6%-a magyarnak, 29,9% cigánynak, 3% horvátnak, 0,6% németnek, 0,6% szlováknak mondta magát (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,1%, református 23,8%, felekezeten kívüli 13,4% (17,1% nem nyilatkozott).^[17]

2022-ben a lakosság 95%-a vallotta magát magyarnak, 27,1% cigánynak, 0,7% románnak, 0,7% horvátnak (5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 13,6% volt református, 5% római katolikus, 0,7% ortodox, 1,4% egyéb keresztény, 29,3% egyéb katolikus, 15,7% felekezeten kívüli (34,3% nem válaszolt).^[18]

• A település viszonylag gazdag a népi építészet máig jó állapotban megmaradt emlékeiben, bár némelyik már részben átépített formában látható. Megőrzésere érdemes helyi építészeti értékek a településen – a teljesség igénye nélkül – a templom és az azt körülvevő történelmi falumag több épülete, továbbá a Rákóczi utca 38., 40. 43., 48., 50. 51. és 53. számú lakóépületek.
• Több 19. századi, különböző faragott csanak került a faluból a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe,^[19][20] ezek egyike, egy 1880-ból származó, különlegesen díszes faragású ivópohár rajza (Zombory Éva alkotása) bekerült a 42. Bélyegnap alkalmából 1969. szeptember 13-án kiadott négy értékű bélyegsorozat képei közé is.^[21]