kefe
Kiejtés
- IPA: [ ˈkɛfɛ]
Főnév
kefe
- Haj, szőr elrendezésére, frissítésére szolgáló eszköz.
Etimológia
Egy oszmán-török szóból.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | kefe | kefék |
| tárgyeset | kefét | keféket |
| részes eset | kefének | keféknek |
| -val/-vel | kefével | kefékkel |
| -ért | keféért | kefékért |
| -vá/-vé | kefévé | kefékké |
| -ig | keféig | kefékig |
| -ként | kefeként | kefékként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | kefében | kefékben |
| -on/-en/-ön | kefén | keféken |
| -nál/-nél | kefénél | keféknél |
| -ba/-be | kefébe | kefékbe |
| -ra/-re | kefére | kefékre |
| -hoz/-hez/-höz | keféhez | kefékhez |
| -ból/-ből | keféből | kefékből |
| -ról/-ről | keféről | kefékről |
| -tól/-től | kefétől | keféktől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | kefém | keféim |
| a te | keféd | keféid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
keféje | keféi |
| a mi | kefénk | keféink |
| a ti | kefétek | keféitek |
| az ő | keféjük | keféik |
Származékok
- kefél, kefélkedik
- (összetételek): cipőkefe, fogkefe, hajkefe, kefebajusz, kefefrizura, kefehaj, kefekötő, kefelevonat, kefeseprű, kefetartó
Lásd még
- MTA Nyelvtudományi Intézet E-Szókincs - Alaktani táblázatok [1]