halt

halt (alapjelen, egyes szám harmadik személy halts, folyamatos melléknévi igenév halting, második és harmadik alakja halted)

1. megáll
2. megállít

halt (tsz. halts)

1. akadozás
2. bicegés
3. elakadás
4. hebegés
5. leállás
6. megakadás
7. megállás
8. megálló
9. megállóhely
10. pihenő
11. rövid pihenő
12. sántikálás
13. szünet
14. tétovázás

halt

1. sánta

• halt - Szótár.net (en-hu)
• halt - Sztaki (en-hu)
• halt - Merriam–Webster
• halt - Cambridge
• halt - WordNet
• halt - Яндекс (en-ru)
• halt - Google (en-hu)
• halt - Wikidata
• halt - Wikipédia (angol)

• IPA: /halt/

halt

1. hát
2. persze
3. bizony

• halt - Szótár.net (de-hu)
• halt - DWDS
• halt - Duden
• halt - Wortschatz
• halt - OpenThesaurus
• halt - Google (de-en)
• halt - Яндекс (de-ru)
• halt - Wikidata
• halt - Wikipédia (német)