Toulouse

Ősi, a későbbi városmagtól keletre épült, ibérek, illetve ligurok lakta kelta településből fejlődött ki. A város magva a Garonne nagy kanyarjának külső, keleti ívén épült a folyó kavicsos teraszán mint kisebb mezőváros; a bal parti lapály csak később népesült be.^[7] Lakosságában az i.e. 2. század végére a liguirok kerültek többségbe.^[8]

Vaskori neve Bazacle volt, ami a „gázló” jelentésú latin vadaculum kifejezésből származik, és arra utal, hogy fontos folyami átkelőhely volt.^[7]

A rómaiak i.e. 106-ban foglalták el,^[8] és Gallia Narbonensis provinciában Tolosa néven jelentős várossá fejlődött. Légiók táborhelyéből fejlődött katonavárossá, majd tartományi székvárossá léptették elő.^[7]

418 végén vagy 419 elején a vizigótok átkeltek a Pireneusokon; elfoglalták Bordeaux-t és Toulouse-t. Ezután a továbbra is Tolosának nevezett várost tették királyságuk fővárosává.

 

507-ben a vouillé-i csatában a vizigótok döntő vereséget szenvedtek az I. Klodvig frank király vezette egyesült frank és burgund csapatoktól, és 508-ban már maga Toulouse is frank kézre került. A gótok kénytelenek voltak feladni galliai területeik zömét, csak Septimaniát tudták megtartani (a keleti gótok beavatkozásának köszönhetően).

778–tól 1271-ig önálló grófság, majd hercegség volt.

Bővebben: Toulouse-i grófság

Az 1208-ban ellen kezdett albigens keresztes hadjáratban VI. Rajmund toulouse-i gróf a katharok pártjára állt, mire Simon de Montfort, Leicester 5. grófja túlerőben lévő hadaival elfoglalta a grófságot. VI. Rajmund Angliába menekült, majd II. Péter aragóniai királynak esküdött hűséget. Az 1213. szeptember 12-én vívott muret-i csatában Simon de Monfort csapatai szétverték az aragón hadat, maga Péter király is odaveszett. A csata az aragón befolyás végét és a francia korona megerősödését hozta Languedoc számára. VI. Rajmund fia, a későbbi VII. Rajmund toulouse-i gróf aragónokból és katalánokból szervezett seregével 1216. augusztus 24-én bevette Beaucaire-t, majd 1217. szeptember 12-én magát Toulouse-t is. A sikertelen ellentámadás végén Montfort 1218. június 25-én elesett, fia, VI. Amaury de Montfort pedig a vert had maradékaival kitakarodott a grófságból.

1215-ben Szent Domonkos Toulouse-ban alapította meg a később róla elnevezett dominikánus rendet a kathar eretnekség elleni küzdelemre.

VII. Rajmund 1224-ben szövetségese, II. Roger-Bernard de Foix segítségével elfoglalta Carcassonne-t, és ezután békét kötött a keresztesekkel. Amaury de Montfort azonban felajánlotta a névleg még birtokának számító Toulouse-t a koronának, mire 1225-ben a bourges-i zsinat kiközösítette Rajmundot, és VIII. (Oroszlán) Lajos „keresztes hadjáratot” indított ellene.

A király ugyan odaveszett a hadjáratban, de energikus özvegye, Kasztíliai Blanka az 1229-ben kötött meaux-párizsi szerződésben megszerezte a grófság felét, a Trencavel-örökséget. Bár a másik fél birtokában megerősítették Rajmundot, egyetlen lányát azonban Alphonse királyfihoz kellett nőül adnia.

VII. Rajmunddal kihalt a család fiága, majd Johanna halála után végképp nem maradt több leszármazott. A grófságot megszüntették, földjeit a királyi birtokok közé tagolták.

Toulouse a grófság megszüntetése után is megtarthatta városi kiváltságait.^[8]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

 

A francia forradalom előtt Toulouse volt Languedoc tartomány székhelye. Jelenleg Okcitánia régió adminisztratív központja.

Az ipari forradalom máshol jelentős beruházásai elkerülték Toulouse-t, ezért a 18. és a 19. században a város jelentősége csökkent. A 20. században Toulouse-ba helyezték a hadifelszerelések gyártását és a repülőipart, amitől a város ismét életre kelt. Érdekes, hogy Toulouse gyengéje végül erősségévé lett, mert az ipari forradalom okozta környezetrombolás, valamint a szociális-gazdasági átszervezés itt nem jelentkezett. Helyzetét Európa repülőipari központjaként, valamint azt kihasználva, hogy az emberek az ipari területekről szívesen költöznek a melegebb éghajlatú és kevésbé szennyezett levegőjű Toulouse-ba, a város lélekszáma 1960 és 2000 között 50 százalékkal nőtt, mialatt a francia városok átlagos gyarapodása 30 százalék volt. A repülő- és biotechnológiai ipar kedvezőnek tűnő jövőjére alapozva további növekedése várható.

 

Gazdasági életét a ókorban, illetve a középkor első felében közúti csomópont jellege határozta meg. A szállításban a Garonne-nak alárendelt szerep jutott; főleg a Baszkföldre, illetve a Pireneusokon átvezető áruforgalom volt jelentős. Ezt különösen a 11–12. században megtelepedett zsidó kereskedők virágoztatták fel.^[7]

A középkorban a polgárok fő terméke a festő csüllengből (Isatis tinctoria) előállított kék festék volt. A kézműipar egyéb ágai is jórészt a mezőgazdaságban, többnyire a környéken termelt alapanyagokat dolgoztak fel.

Az 1681-ben átadott Canal du Midi csatorna tovább élénkítette a város amúgy is pezsgő kereskedelmét; Toulouse Akvitánia és Languedoc legjelentősebb vásár- híd- és kapuvárosává vált. Fellendült a malomipar: nemcsak az aszályos Roussillonban termelt búzát őrölték itt, de sokat importáltak Észak-Afrikából is, és azt bárkák hozták fel a csatornán. A 18. századra Toulouse Nyugat-Európa egyik legnagyobb malomvárosává vált.^[7]

Jelenleg a repülőgép- és űripar adja a város gazdaságárak gerincét. Itt található az európai repülőgépgyártás központja, a város az Airbus Group székhelye. Itt működik az Airbus Industrie legnagyobb gyára mellett a légiközlekedés elitiskolája, az Ecole Supérieure „Sup-Aero” is. Az Airbus Defence and Space és a francia Alcatel Space műholdgyár is itt talált helyet, miként a Francia Űrkutatási Központ (CNES) műszaki központja is. A hagyományos iparágakat vegyi- és textilüzemek képviselik.

Párizstól 590 km-re fekszik, ill. félúton az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között.

Főpályaudvara a Gare de Toulouse-Matabiau, amelyen három vasútvonal is áthalad:

• a Bordeaux–Sète-vasútvonal,
• a Brive-la-Gaillarde–Toulouse-vasútvonal,
• és a Toulouse–Bayonne-vasútvonal.

A városban 1993 óta metró és 2010 óta villamos is közlekedik.

Nemzetközi repülőtere a Toulouse-Blagnaci repülőtér, mely a várostól 6,7 km-re északnyugatra fekszik.

Itt ágazik ki a Garonne-ból a folyót a Földközi-tengerrel összekötő Canal du Midi csatorna, valamint a nehezen hajózható Garonne-nal párhuzamosan épített, az Atlanti-ócean felé kapcsolatot teremtő Canal Latéral.

 

Toulouse-ban 1229-ben alapított patinás egyetem működik, és híres a szépművészeti múzeuma is. A városban sok templom található, ezek közül különösen figyelemre méltó az 1000-es években alapított Saint Sernin-bazilika. Az 1700-as évekből fennmaradt városházán (Le Capitole) színházi előadások is zajlanak. A pezsgő zenei életet mutatja, hogy sok népszerű együttes ebből a városból indult útjára, például a fiatal zenerajongók között sikeres Zebda is.

A Théâtre du Capitole az opera és a balett otthona. Az Orchestre National du Capitole az Halle aux Grains-ben játszik. Az Académie des Jeux Floraux, a Francia Akadémia Dél-Franciaország okcitán nyelvet beszélő régiói számára kialakított megfelelőjének székhelye. Ezzel Toulouse az okszitán kultúra nem hivatalos fővárosa. A hagyományos okszitán kereszt Toulouse város és a 2016-ban kialakított Okcitánia régió szimbóluma is.

Toulouse számos repüléstechnikával foglalkozó múzeumnak ad otthont, mint például az Aeroscopia, L’Envol des pionniers és a Cité de l’espace.

Világszerte elismert, 1229-ben alapított egyeteme (Université de Toulouse) az egyik legrégibb Európában; több mint 97 000 hallgatójával a lille-i mellett a harmadik legnagyobb francia egyetem Párizs és Lyon után.^[9]

További intézmények:

• École nationale de l’aviation civile
• Institut polytechnique des sciences avancées
• Toulouse Business School
• Toulouse School of Economics

A városközpont arculatát meghatározó vöröstéglás épületei miatt a „vörös városnak” nevezik. A középkorban a kékfestéshez használt festék kereskedelméből meggazdagodott polgárok a városközpontban reneszánsz palotákat emeltek.

Legnépszerűbb sportklubja a Stade Toulousain rugbycsapat, mely európa egyik legjobbja. A Toulouse FC jelenleg a Ligue 2-ben, a második szintű francia labdarúgóligában játszik. A város otthont adott az 1998-as labdarúgó-világbajnokság és a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság meccseinek is.

• Louis Aliot (1969-), francia politikus
• Antoine Darquier de Pellepoix francia csillagász 1718. november 23-án itt született
• Pierre de Fermat, jogász és matematikus
• Gaël Clichy, labdarúgó
• Philippe Mexès, labdarúgó
• Laurent Wolf, DJ
• Jain, énekesnő

• Toulouse honlapja
• wiki toulouse
• Toulouse magyar nyelvű útikalauz
• Franciaországba vágysz? (HTML). Nyelv és Tudomány, 2015. július 17. (Hozzáférés: 2015. július 26.)
• ↑ Bencze: Bencze Imre, Katona Sándor: Francia föld, francia nép. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. 218–223. old.
• ↑ Pálfy: Pálfy József: Franciaország. 3., átdolgozott kiadás. Panoráma Kiadó Budapest, 1974. ISBN 963 243 010 7 522–524. old.

• Toulouse metropolisz