Zórád Ernő

Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett vele foglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy "a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja", annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált, nagy szerepe volt a művészi értékű képregény kialakításában.

Zórád felvidéki, elszegényedett középnemesi családból származott, Zórád Miklós és Wéber Kamilla gyermekeként született. Gyermekéveit a Hont vármegyei Dacsókeszin töltötte. Családjának 1921-ben, komoly anyagi gondok miatt el kellett hagynia a trianoni békediktátum alapján Csehszlovákiához került Dacsókeszit, és Budapestre költöztek, a Tabánba.^[1] Kiemelkedő rajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult Haranghy Jenő tanítványaként. Évfolyamtársa volt Ehrenfeld Miklós^[2] és Tóth Imre, akik később Michel Gyarmathy, illetve Amerigo Tot néven váltak ismertté. 1933. február 11-én Budapesten házasságot kötött az újpesti születésű Printz Ilonával, Printz Rezső és Péter Anna lányával.^[3]

Zórád a második világháborúban a lovastüzérségnél szolgált Galíciában. A háború után kezdett a sajtóban dolgozni, először a Parragi György vezette Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének is rajzolt grafikákat, karikatúrákat. E lapok megszűnése után, 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, ahol kezdetben címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak. Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg. Ezt a munkáját egyáltalán nem tartotta sokra (mint mondta, „minden utálatom meglátszott rajta”).

 

A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt (főként Cs. Horváth Tibor szövegíróval), amelyek a kor szűkös lehetőségei miatt csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány oldalas fekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A '70-es és '80-as években néhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalas festményekkel gazdagítva látott napvilágot (1975-ben a Winnetout is újrarajzolta); ezek a füzetek – jobbára szintén irodalmi adaptációk és történelmi képregények – ma a gyűjtők féltve őrzött kincsei. Zórád alkalmazta először 1970 körül a kollázstechnikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megteremtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között.

Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat; a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni.^[4][5] Vallotta, hogy egy képregényrajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra.

Zórád nem csak a képregényben alkotott maradandót, 1952-től kezdve számos diafilmet készített,^[6] magazinokat, könyveket illusztrált. Sok illusztrációt készített kedvenc írói, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond műveihez. Eredeti hivatásának, a festészetnek sosem fordított hátat, akvarelljeiből többször nyílt kiállítás (először 1947-ben Budapesten) itthon és külföldön egyaránt.^[7] Mesterien bánt a vízfestékkel, és annak fedőfestékes változatával, a gouache-sal. Legismertebb és talán legszebb képsorozatán az 1930-as években lebontott bohém Tabánt örökíti meg (a képeket évtizedekkel a városrész lebontása után, egykori vázlatai alapján és emlékezetből festette). Művei Balassagyarmaton és Ipolyságon a Városi Képtárban láthatók.

Zórád Ernő 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, az I. kerületi önkormányzat a „Budavár Díszpolgára” címet adományozta neki.^[8]

Nagybátyja, Zórád Géza, ismert festő volt. Unokatestvérének, Zórád Eta (Etelka) költőnek több könyve is megjelent a két világháború között.^[9][10]

• Egy vándorfestő ifjúságai, 1911–1951; ill. a szerző; Héttorony, Bp., 1990
  • Visuall Kft.–kArton Karikatúra és Képregény Múzeum Alapítvány, Bp., 2003
• Tabán, a háromszáz éves kártyavár; ill., szerk. Zórád Ernő; Pallas Stúdió, Bp., 1997
• Krúdy világa. Zórád Ernő rajzaival; Pallas Stúdió, Bp., 1998
• Pest-budai mozaik. Két háború között. Kor kép regény / Egy vándorfestő ifjúságai, 1911–1951; Dabas Jegyzet Kft., Dabas, 2000
• Kalandozások egy régi fiákeren; ill. Zórád Ernő, szöveg, szerk. Verő László, tan. Köves Szilvia; Fekete Sas, Bp., 2001
• Tabán. A lebontott romantika. Zórád Ernő képemlékei; szövegvál. Fazakas István, tan. Feledy Balázs; Fekete Sas, Bp., 2002

Kuczka Péter szerkesztésében, Zórád Ernő illusztrációival

• Az aranybogár, Fazékember
• Vurdalak család – A Kísértethegy – Mimi – Nasi – Hojcsi legendája^[11]

• Balassagyarmat városa által alapított Horváth Endre-díj (1991)^[12]
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000)
• Tabánért emlékplakett (2000)^[13][14]

• Emléktábla Budapesten az I. kerületben, a Csap utca-Aladár utca sarki ház falán.^[15][16]

• Aki életre keltette Winnetout – Peterdi Pál interjúja Zórád Ernővel a Fülesben
• Istállófiú a Pegazuson – A Duna Televízió portréfilmje
• KÉPÍRÓ (16’) – Kertész Sándor és Fazekas Sándor Pamach portréfilmje
• ↑ Zórád 1990: Zórád, Ernő. Egy vándorfestő ifjúságai (1911-1951). Héttorony Könyvkiadó (1990)