Zálha

Csákigorbótól északkeletre, Almáscsáka és Gorbómező közt fekvő település.

Neve a szláv zalew, zalewa, zalecz szavakból ered. Jelentése: záporpatak, árvíz.

Zálha nevét az oklevelek 1378-ban említették először Zalha néven.

1595-ben Zaliha, 1607-ben Zálya, 1830-ban Zalka néven írták.

A falu kialakulásáról a helyi hagyomány azt tartotta, hogy Zálha helyén a török pusztítás korában egy család telepedett le, mely vadászatból élt, s ezért a családot puskás-nak nevezték. Utódaik ma is élnek a faluban. A letelepedett család mellé később a földesurak több jobbágyot telepítettek le, így alakult a hely lassan községgé.

1378-ban I. Lajos király Zálhát Bebek Györgynek és Bebek Imrének adományozta.

1470-ben Mátyás király, miután a Bebek család kihalt a falut Dengelegi Pongrác Jánosnak adományozta. A település ekkor a kolozs megyei Almás várához tartozott.

1560-1893 között több család is birtokosa volt; így a Báthori, Somi, Bánffy, Balassa, Bornemissza, Kendy, Csáky családok is.

1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néhai Kendy Gábor itteni részét Bocskai Istvánnak adományozta.

1600-ban Mihály vajda Bocskai István itteni részét - annak hűtlensége miatt - Csáky Istvánnak adományozta.

1627-ben Haller György, Haller Zsigmond és Bánffy László birtoka volt.

1694-ben Bethlen Gergely és Nagy Pál voltak Zálha birtokosai.

1696-ban hódoltsági falu volt.

1727-ben Budai Mária egykori birtokán Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei osztoztak meg.

1820-ban báró Miske József és Ujfalvi Sámuel birtokának írták.

1866-ban végzett összeíráskor Zálhának 426 lakosa volt, melyből 393 görögkatolikus román, 33 zsidó volt.

1891-ben 510 lakost számoltak össze Zálhán, melyből 473 görögkatolikus, 37 izraelita volt.

A faluhoz tartozott Csureny nevű puszta is.

Zálha a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

Zálha lakosainak az 1800-as évek végének adatai szerint:

• Ruházata házilag készített darócz- és vászonruha volt.
• Épületeik tapasztott és meszelt volt, boronafa oldallal, szalma fedéllel.
• Bútorzatukat maguk készítették: A lakóházak berendezése általában 2 lóca, 4 szék, 2 ágy és egy festett láda volt.

Népszokásaik, hiedelmeik:

• Szent György napján kapuikat csipkebokorral aggatták be, hogy a "gonosz" a tejelő állatok tejét el ne vihesse.
• Azt tartották, hogy ha akad 7 olyan asszony a faluban, aki kenderből képes egy szép inget elkészíteni úgy, hogy ha reggelre a határszélre kiviszi, akkor a községet az így készített, font, szőtt ing a bárányhimlőtől megvédi.
• Temetéskor fazekakat törtek össze, hogy ezáltal a halálozásnak gátat vessenek.
• Szent kereszt felmagasztalása ünnepén szedett virágból, vagy bármely növényből készült ír a nép hiedelme szerint mindennemű betegséget gyógyít.

• Görögkatolikus fatemploma - 1818-ban épült. Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére 1820-ban szentelték fel. Harangjai 1818-ból valók.

Anyakönyvet 1824-től vezetnek.

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  

• Zálha oldala a Megyei Tanács honlapján^{[halott link]}