Vidin
Vidin (bolgárul: Видин, magyarul: Bodony) város Bulgária északnyugati részén, Vidin megyében, a Duna jobb partján. 2013 óta a Vidin–Calafat híd köti össze a folyó másik partján levő romániai várossal, Calafattal. Területe 63,218 km2 , népessége 48 071 fő volt 2011-ben.
| Vidin (Видин) | |||
 | |||
| Szent Demeter-székesegyház | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Bulgária | ||
| Megye | Vidin | ||
| Irányítószám | 3700 | ||
| Körzethívószám | 094 | ||
| Testvértelepülései | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 54 536 fő (2024. jún. 15.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 34 m | ||
| Terület | 63,218 km² | ||
| Időzóna | EET, EEST | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 43° 59′ 19″, k. h. 22° 52′ 27″43.988690°N 22.874058°EKoordináták: é. sz. 43° 59′ 19″, k. h. 22° 52′ 27″43.988690°N 22.874058°E | |||
| Vidin weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vidin témájú médiaállományokat. | |||
Története
szerkesztésA város helyén a Kr. e. 3. században Dunonia kelta település állt. Az 1. században, a római hódítás után a Bononia nevet kapta. A rómaiak határerődöt építettek itt a túlparti barbár betörések ellen. Az erődítményt 444-ben Attila hadai lerombolták, majd a 6. században I. Iusztinianosz bizánci császár újjáépíttette. 626-ban az avarok foglalták el, majd szlávok telepedtek le. A szlávok a Badin, illetve Bdin nevet adták a településnek, innen származik a mai név. A 7. században a szlávokat a bolgár-törökök váltották fel.
Vidin a 10–14. században kiemelt szerepet játszott a régió belső viszályaiban. 1186-ban I. Iván Aszen elvette a bizánciaktól, 1260–1264 között IV. Béla uralta. 1367-ben rövid ideig Nagy Lajos uralma alatt állt. 1388-ban Iván Szracimir cár behódolt a törököknek. Ettől kezdve a vidini vár a törökök északra tartó hadjáratainak fontos bázisa lett.
A 18. században a város osztrák kézre került, ekkor korszerűsítették a védelmi rendszert.
1792–1807 között a III. Szelim szultánnal szembeszegülő Pazvantoglu janicsár pasa uralkodott a városban.
1849 szeptemberében, a magyar szabadságharc bukása után Törökországba menekült Kossuth Lajos ebben a városban írta és bocsátotta ki híressé vált „vidini levelét”, melyben a bukás okát az „árulónak” bélyegzett Görgei Artúr személyében jelölte meg.
1850-ben a város fellázadt a török uralom ellen, de a lázadást leverték. A város (és Bulgária) felszabadulását az 1877–78-as orosz–török háború hozta meg.
Látnivalók
szerkesztés- Baba Vida (magyarul Vida anyó), a középkori vár, amely magában foglalja az ókori Bononia falait is
- Duna parti parkosított sétány
- Szent Petka-templom, 17. századi freskókkal
- 17. századi Szent Pantaleimon-templom
- Pazvantoglu pasa dzsámi
- Musztafa pasa dzsámi
- Szalahaddin Baba türbéje
Források
szerkesztés- Bács Gyula: Bulgária. Panoráma útikönyvek, 1972