Tiranai mozaik

A feltárt épület fő tengelye kelet–nyugati tájolású.^[5] A központi, négyszögletes alaprajzú, 8×11,5 méteres helyiséget (aula vagy naósz) kelet felől egy emelt padlószintű, félköríves apszis, nyugatról pedig egy tágasabb, 12,9×5 méteres előcsarnok vagy narthex zárja le.^[6] Az eredetileg 164 négyzetméteres felületű, stílusa alapján egy időben készült mozaikpadlónak csak az ötöde, 33 négyzetmétere maradt fenn.^[7] Mintázata döntően geometrikus, az egymásba fűzött karikák és spirálok, inda-, hullám- és virágmotívumok dominálnak.^[8] Ezek mellett az aula nyugati szélén egy ivóedény (kantharosz), míg az előcsarnokban egy hal ábrázolása látható.^[9]

A helyszín régészeti leírásai abban megegyeznek, hogy az i. sz. 1. és 3. század közötti épület eredeti rendeltetését tekintve római villa – minden bizonnyal egy nagyobb épületkomplexum vagy település része – volt.^[10] A központi aulát fogadóteremként használták, amelybe az előcsarnokon keresztül lehetett belépni, az apszis pedig vélhetően ebédlőhelyiségként (triclinium) szolgált.^[11] Feltételezik, hogy az ugyanebből a korból a mai Albánia területéről ismert régészeti analógiák alapján az épületet egy oszlopsorral (perisztülosz) keretezett átrium szegélyezhette délről.^[12]

Az épület alaprajza és a helyiségek elrendezése (narthex–naósz–apszis) alapján adja magát a feltételezés, hogy a későbbi évszázadokban ókeresztény bazilikaként használták az épületet. Hogy ez valóban így volt-e, afelől megoszlanak a források. A szakkönyvek leszögezik, hogy erre régészeti bizonyítékok nem ismertek, csak annyit lehet megállapítani, hogy a mozaikpadló későbbi fejlemény, vélhetően az i. sz. 4–5. századra datálható.^[13] A Tirana építészettörténetét bemutató album viszont tényként kezeli, hogy az i. sz. 4–5. században bazilikává alakították át a korábbi villát, és a mozaik halábrázolását is kora keresztény szimbólumként kezeli.^[14] A bazilikaelmélet ellen szól, hogy a régészet nem tud a környéken jelentős korabeli településről, miután a mai Tirana távol esett a Via Egnatia forgalmas vonalától, s egy mezőgazdasági terület közepén feküdt.^[15] Valószínűbb, hogy a korábbi római villa az ókor végére egy bortermelő nagygazda háza lett. A környék 2003-as csatornázásakor az épület északi oldalán több kisebb, ismeretlen rendeltetésű helyiség alapjait, valamint földbe süllyesztett építményeket tártak fel, amelyek belsejébe rövid lépcsősorok vezettek le.^[16] Utóbbiak amennyiben ciszternák voltak, egy fürdőház közelségére utalhatnak, de valószínűbb, hogy a szőlő erjesztésére használt pincékről van szó, annál is inkább, mert ugyanonnan előkerült néhány töredékes és egy teljesen ép folyadéktároló edény, pithosz is (ez a helyszínen megtekinthető).^[17]

A főépület belsejében feltárt, a mozaikpadlóba vágott cölöplyukak mindenesetre arra utalnak, hogy – ahogy másutt a régióban – késő ókori, kora középkori fejleményként faszerkezetes lakóházat emeltek a korábban elpusztult vagy lerombolt ókori épület fölé.^[18] Ez utóbbi ház összeomlott tetőzetének rétegében az ásatások során égésmaradványokat tártak fel, ami arra utalhat, hogy az épület a korai szláv betörések áldozatául esett.^[19]

• ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. Bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018  
• ↑ Ceka 2014: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
• ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. 284., 286–287. o. ISBN 9781780760698  

• ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870