[go: up one dir, main page]

Szőny

városrész Komáromban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 2.

Szőny 1977 óta Komárom városának része, azelőtt önálló község, a város eredeti anyatelepülése.

Szőny
Közigazgatás
TelepülésKomárom
Irányítószám2921
Népesség
Teljes népességismeretlen
Tszf. magasság115 m
Elhelyezkedése
Szőny (Magyarország)
Szőny
Szőny
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 44′, k. h. 18° 10′47.733333°N 18.166667°EKoordináták: é. sz. 47° 44′, k. h. 18° 10′47.733333°N 18.166667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőny témájú médiaállományokat.

A mai Komárom központjától keletre fekszik, az 1-es főút mentén. A környező települések közül Tatával (Naszály érintésével) a 8139-es, Koccsal (Mocsán keresztül) a 8142-es út köti össze.

Élővilága

szerkesztés

A városrészben két gólyafészek is található.

Története

szerkesztés

Szőny, Ószőny, ma Komárom városrésze. A település egyike a megye legrégibb telepeinek. Már a történelem előtti korban, a kő- és bronzkorszakban is lakott hely volt, amit az e korokból származó leleteinek sokasága is bizonyít. A római korban itt feküdt a rómaiak híres Brigetio városa. 375-ben itt halt meg és itt is temették el Valentinianus római császárt. Az itt folyt ásatások és leletek révén, európai hírre tett szert. Alig van itt és a környéken ház, kert, vagy szántóföld, ahol római emlékekre és leletekre ne bukkannának.

Nevét 1211-ben említette először oklevél Sun néven.

Később 1249-ben Sceun néven említették mint az esztergomi érsek faluját, melyet ekkor IV. Béla királlyal más faluért elcserélt. 1269-ben terra Sceun, 1397-ben possessio Zyun és 1422-ben villa Zwn alakban, komáromi várbirtokként volt említve. 1460-ban már oppidum Zwny, tehát város volt, melynek vámja és ennek jövedelme a komáromi várat illette.

1592-ben a török pusztította el. 1627 szeptember 12-én itt II. Ferdinánd és a török szultán itt kötötték meg az úgynevezett szőnyi békét.

A község csak a 17. század első felében települt újra és ekkor a gróf Zichyek lettek az urai. A török korban is sok római kori pénzérmét találtak Szőnyben.[1]

1875-ben egyik fele Vásonkeőy Imréé lett, a másik felét pedig már 1847-ben a klosterneuburgi kanonokrend vette meg. 1894-ben a Vásonkeőy része báró Solymosy Lászlóé lett, a kinek a leánya, gróf Gyürky Viktorné még a 20. század elején is birtokosa volt. Rajta kívül még a klosterneuburgi kanonokrendnek, Világhy Gyulának, Mocsáry Antalné örököseinek, a katonai kincstárnak és dr. Lővinger Vilmosnak volt itt nagyobb birtokuk.

Az itt álló kastélyt még a gróf Zichyek építtették. Az 1800-as évek elején serfőző háza és szeszgyára is volt, az 1900-as évek elején pedig az akkori Füzitő-pusztán a kisbér-füzitői részvénytársaság keményítő- és enyvgyára és a Vacuun részvénytársaság olaj- és petroleumfinomító gyára működött, valamint Ószőnyben üzemelt a Lővinger-féle szeszgyár is.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a község határában több nagyobb ütközet is volt. Komárom ostromakor az ágyúk tűzvonalába esett és az ekkor ide hullott ágyúgolyók közül a 20. század elején több darab látható volt a katolikus templom falában. A komáromi vár itteni elősáncai közül az egyik 1850, a másik pedig 1870 körül épült. Római katolikus temploma 1777-ben, a református 1787-ben épült.

A község határában látható úgynevezett Töröklesi domb-ot a hagyomány szerint a törökök hordták össze.

Az 1900-as évek elején Szőnyhöz tartozott még: Kisszőny, Bartuschektanya, Bélapuszta, Füzítő, Göbölkút, Hathalom, Kis- és Nagyherkály, Kiss, Körmendy, Pernyés, Soós, Steiner, Thaly és Újszállás puszták, Csillagvár erőd, a füzitői gyártelep, győri tanya, Herkályi vadászlak, Igmándi vár, Kiss és Kosztolányi tanyák, lőporraktárak, Nagy, Neubrand és Palla tanyák, Plebánia telek, Várföld cselédlak, Végh tanya és Veszely téglatelep.

Bélapuszta

szerkesztés

Bélapuszta hajdan a szolgagyőri vár tartozéka volt, melyet II. Endre 1231-ben kelt oklevelében Billa néven említett és a pannonhalmi apátságnak adományozott. 1232-ben, IX. Gergely pápa megerősítő oklevelében már faluként volt említve.

Nevezetes szőnyiek

szerkesztés

Szőnyben születtek

szerkesztés
  • Agócs Judit (1974) magyar színésznő
  • Botlik József (1949) magyar történész, egyetemi oktató, újságíró
  • Csizmadia Ervin (1958) magyar politológus, egyetemi docens
  • Csonka Péter (1974) kortárs magyar madár- és természetfotós
  • Dobi István (1898) magyar politikus, országgyűlési képviselő. 1948 és 1952 között Magyarország miniszterelnöke, 1952-től 1967-ig az Elnöki Tanács elnökeként Magyarország államfője
  • Gófitz Ilona és Judit[2] (1701) sziámi ikrek
  • Jasper Bella (1933) magyar operaénekesnő
  • Jász Attila (1966) magyar költő, szerkesztő, esszéíró. Írói álneve: Csendes Toll
  • R. Kárpáti Péter (1963) magyar színész, műsorvezető
  • Kerényi Lajos (1927) piarista szerzetes
  • Kucher József (1909) magyar mérnök, fegyvertervező
  • Major Zsolt (1958) magyar színész
  • Nagy Endre (1913–1994) magyar vadászmester, a balatonedericsi Afrika Múzeum alapítója
  • Ördögh Ottó (1962) író, humorista
  • Varga József (1955–2023) magyar labdarúgó
  • Vecsei Miklós (1964) magyar történész, szociálpolitikus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat előbb ügyvezető, majd általános alelnöke
  • Vidáts Csaba (1947) olimpiai ezüstérmes magyar labdarúgó
  • Zsinka László (1953) magyar statisztikus, sakkozó, politikus

Más szőnyiek

szerkesztés
  • Gáthy István 1800-1803 közt a falu tanítója
  • Veninger Ernő (1854-1922) római katolikus pap, esperes, tanár
  • Potháczki Erzsébet (1931-2014) a világháború alatt több száz szőnyi gyermek dadája, gondozója

Látnivalók

szerkesztés
  1. Szamota István 1891: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717. Budapest, 324 XXVII. Brown E. utazása (1669–70)
  2. Oláh Róbert: A szőnyi ikrek (HTML). Református Kollégium Nagykönyvtára, 2013. július 15. [2014. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 7.)

További információk

szerkesztés