Swindon Town FC

A Swindon Townt 1879-ben alapította William Pitt liddingtoni tiszteletes.^[1] A csapat 1894-ben vált profivá és ugyanebben az évben csatlakozott a frissen megalapított Southern Football League-hez.^[1] A klub egyik legmeghatározóbb játékosa akkoriban Septimus Atterbury volt.

 

A Swindon az 1909/10-es szezonban története során először bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, ahol a későbbi győztes Newcastle United ellen esett ki. 1910-ben a Townt és a Barnsleyt meghívták Párizsba, a Parc des Princes stadionban megrendezésre kerülő Dubonnet Kupára. A barátságos tornát a swindoniak nyerték 2-1-re. A csapat mindkét gólját Harold Fleming szerezte.

Az 1910/11-es idényben a klub bajnok lett a Southern Football League-ben, így bejutott a Charity Shieldbe, ahol a The Football League bajnoka, a Manchester United volt az ellenfele. A találkozóra 1911. szeptember 25-én került sor, a Stamford Bridge-en. A United 8-4-re nyert, ezzel a mai napig ez a leggólgazdagabb angol szuperkupa mérkőzés. A mérkőzés bevételeinek egy részét később a Titanic katasztrófájának túlélőinek adományozták.^[2] 1912-ben a Swindon ismét bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, ahol újrajátszott mérkőzésen 1-0-ra kikapott a Barnsleytól.

A csapat sikereit ekkoriban legfőképp tehetséges csatárának, Harold Flemingnek köszönhette, akit 1909 és 1914 között 11 alkalommal is behívtak az angol válogatottba, annak ellenére, hogy nem a The Football League-ben játszott. Fleming teljes játékoskarrierjét (1907–1924) a csapatnál töltötte és egész életében Swindon városában élt.

A Town 1920-ban csatlakozott a The Football League-hez és alapító tagja lett a harmadosztálynak. Első meccsén 9-1-re verte a Luton Townt. A The Football League-en belül máig ez a legjobb eredménye a csapatnak.

A második világháború kitörése után háborús célokra használták a csapat stadionját, a County Groundot, ahol egy ideig hadifoglyok voltak elszállásolva, a pályán felállított bódékban. A háború végeztével, 1945-ben 4570 fontot kapott kompenzációként ezért a klub. A háború rosszabbul érintette a Swindont, mint a többi angol csapat nagy részét és kis híján tönkre is ment. Hosszú időt vett igénybe, mire a csapat összeszedte magát. Végül 1963-ban sikerült egy osztályt feljebb lépnie, amikor másodikként végzett a Northampton Town mögött a harmadosztályban. 1965-ben a klub kiesett a másodosztályból és ismét a Division Three-ben találta magát.

1969-ben a Swindon nagy meglepetésre 3-1-re legyőzte az Arsenalt a Ligakupa döntőjében, megnyerve fennállása első komoly trófeáját.^[3][4] Kupagyőzelmének köszönhetően a klub története során először elindulhatott volna egy nemzetközi kupában, a Vásárvárosok kupájában, de a The Football League szabályai szerint csak az első osztályban szereplő Ligakupa-győztesek indulhattak. A csapat kárpótlásként részt vehetett a rövid életű Angol-Olasz kupasorozatokban. Elsőként az 1969-es Angol-Olasz Ligakupában indult, ahol a Coppa Italia-győztes AS Roma volt az ellenfele. A mérkőzést a Town nyerte 5-2-re. A frissen igazolt Arthur Horsfield mesterhármast szerzett és a Ligakupa-döntőn duplázó Don Rogers is lőtt egy gólt.^[5] Ezt követően, 1970-ben az Angol-Olasz Kupában is elindult a Swindon, ahol bejutott a döntőbe. Az SSC Napoli elleni finálét a 79. percben félbe kellett szakítani, mivel a szurkolók berontottak a pályára és pirotechnikai eszközöket vetettek be egymás ellen. A biztonsági őrök csak könnygáz segítségével tudták elérni, hogy a játékosok biztonságosan visszavonulhassanak az öltözőbe. A találkozót a Swindon nyerte 3-0-ra.^[6]

A vezetőségben bekövetkezett változásokat követően a csapatot egy hosszú, sikertelen időszak sújtotta és 1982-ben kiesett a negyedosztályba, a The Football League legalacsonyabb osztályába. 1986-ban bajnokként jutott vissza a harmadosztályba, 102 pontot gyűjtve, amivel új rekordot döntött a The Football League-ben. Korábban egyedül a York City tudott 100 pontnál többet gyűjteni egy szezon alatt, amikor 1984-ben 101 ponttal lett bajnok.^[7] A Town az 1986/87-es szezonban a rájátszást megnyerve a harmadosztályból is feljebb lépett, így két év alatt két feljutást ünnepelhetett.^[8] Mindkét feljutást Lou Macari irányítása alatt harcolta ki a csapat, aki 1989-ben a West Ham Unitedhez szerződött. Helyét a korábbi argentin válogatott, Ossie Ardiles vette át a kispadon. Első szezonjában bejuttatta a klubot a másodosztály rájátszásába, melyet meg is nyert,^[9] így készülhetett volna első élvonalbeli idényére. Ekkor azonban kiderült, hogy a csapat 36 alkalommal vétett a The Football League szabályzata ellen, legtöbb esetben a játékosok felé intézett illegális juttatásokkal. Büntetésképpen visszasorolták a harmadosztályba, a feljutás jogát pedig a Sunderland kapta meg. A klub akkor elnöke Brian Hiller hat hónapra börtönbe került, míg a pénzügyi igazgató, Vince Farrar felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Egy későbbi fellebbezés eredményeképp mégis a másodosztályban maradhatott a csapat.^[10]

 

Ardiles 1991 márciusáig maradt a Swindon menedzsere, majd a Newcastle Unitedhez szerződött. A vezetőség ezután Glenn Hoddle-t nevezte ki játékos-menedzserré. A csapat jó játékot mutatott az 1991/92-es szezonban, Hoddle első teljes idényében és nem sokkal maradt le a rájátszást érő helyekről. A következő évadban már sikerült kvalifikálnia magát a Townnak a rájátszásra. A döntőben 4-3-ra legyőzte a Leicester Cityt, így feljutott a Premier League-be, története során először.^[11]

Első élvonalbeli szezonját már nem Hoddle irányítása alatt kezdte meg a klub, hiszen ő 1993 nyarán a Chelsea kedvéért távozott. Az új menedzser a korábbi másodedző, John Gorman lett. A Swindon képtelen volt felvenni a Premier League ritmusát és az utolsó helyen végezve esett ki az idény végén.^[12] Mindössze öt győzelmet gyűjtött és 100 gólt kapott. Utóbbi adat a mai napig negatív rekordnak számít. Az egyik legemlékezetesebb élvonalbeli eredménye a csapatnak, hogy sikerült 2-2-es döntetlent játszania a bajnok Manchester United ellen.^[13][14]

A klub a következő szezonban rendkívül gyengén szerepelt a másodosztályban, ami miatt Gormant menesztették is 1994 novemberében. Utódja, a játékos-menedzser Steve McMahon ugyan nem tudta megmenteni a Vörösöket a kieséstől, de bejuttatta őket a Ligakupa elődöntőjébe.^[15] Az 1995/96-as idényben bajnok lett a harmadosztályban a csapattal, mely így egyből visszajutott a másodosztályba.^[16]

McMahon 1998 szeptemberében közös megegyezés alapján távozott a kispadról, miután a Town az 1998/99-es szezon első kilenc meccséből ötöt elvesztett. Az ezt követő öt évben öt edzőváltáson esett át a csapat (Andy Kinget kétszer is kinevezték a klub élére), időközben pedig ismét kiesett a harmadosztályba. Az anyagi gondokkal küzdő Swindon a 2003/04-es idényben ötödik lett, ezzel elindulhatott a rájátszásban. Ott azonban már az elődöntőben büntetőpárbajban kiesett a Brighton & Hove Albion ellen, így a League One-ná átkeresztelt harmadosztályban maradt.

Anyagi gondjai olyan súlyossá váltak, hogy kétszer is csődeljárás alá került fizetésképtelensége miatt.^[17][18] A 2005/06-os szezonban mindez a játékon is megjátszott és az akkori menedzser, Iffy Onuora sem tudta megmenteni a csapatot a kieséstől a negyedosztályba.^[19] Ezzel a Town lett az első olyan, Premier League-et megjárt csapat, mely a The Football League legalacsonyabb osztályába került.

2006 májusában Dennis Wise lett a klub új menedzsere, akivel együtt Gustavo Poyet is az edzői stábba érkezett.^[20] Vezetésük alatt jól kezdte a 2006/07-es évadot a klub, ezért októberben mindkettejüket leszerződtette a Leeds United. A veterán hátvéd, Adrian Williams vette át ideiglenesen az irányítást, Barry Hunterrel karöltve, majd november 7-én a csapatnak sikerült megegyeznie Paul Sturrockkal. Sturrocknak azonnal sikerült kivívnia a feljutást, miután a harmadik, automatikus feljutást érő helyre vezette a csapatot. A feljutás egy Walsall elleni 1-1-es döntetlennel vált biztossá, a szezon utolsó meccsén.^[21]

 

2008-ban a klubot felvásárolta egy helyi üzletember, Andrew Fitton által irányított csoport, mely azt tervezte, hogy a 2007/08-as szezon végére a csapat minden tartozását rendezi. Paul Sturrock időközben a Plymouth Argyle edzője lett. Helyére az általa javasolt Maurice Malpast nevezte ki a vezetőség. Irányítása alatt a Swindonnak sikerült megőriznie helyét a League One-ban és a 13. pozícióban végzett. Ebben nagy szerepe volt a 15 gólt szerző új igazolásnak, Simon Coxnak. A következő idényt olyan gyengén kezdte a csapat, hogy Malpasnak 2008. november 14-én mennie kellett, helyét ideiglenesen David Byrne vette át. A vezetőség 2008. december 26-án nevezte ki Danny Wilsont új menedzseré,^[22] akinek sikerült megmentenie a klubot a kieséstől és a 15. helyet szerezte meg, mindössze négy ponttal elkerülve a kiesőzónát.

A 2009/10-es idény valódi fellendülést hozott, annak ellenére, hogy a gólerős Simon Cox távozott. A csapat úgy vágott neki a 2010-es évnek, hogy mindössze egy pont választotta el az automatikus feljutást érő második helytől. Egy kisebb formahanyatlás miatt azonban végül csak az ötödik helyet sikerült megszereznie, ami a rájátszásra való kvalifikációra volt elég. Az elődöntőben büntetőpárbajban kiejtette a Charlton Athleticet, így készülhetett a döntőre, ahol viszont 1-0-ra kikapott a Millwalltól. Ez volt a csapat negyedik fellépése a Wembleyben, de mindössze az első veresége ott.

A feljutás lehetőségének elszalasztása után 2010 nyarán Billy Paynter ingyen a Leeds Unitedhez igazolt és a csapatkapitány, Gordon Greer is távozott. Ennek ellenére a fogadóirodák továbbra is komoly feljutóesélyeként számoltak a Swindonnal a 2010/11-es szezon előtt. A csapat ingadozó teljesítményt nyújtott az idény első felében és a középmezőnyben tanyázott, de a 2011 januárjában, a Charlton Athletic ellen aratott 4-2-es siker új reményt adott a szurkolóknak a feljebb lépésre.^[23] Ezután azonban az addigi legeredményesebb játékos, Charlie Austin a Burnleyhez igazolt. Ez annyira visszavetette a klub teljesítményét, hogy a következő 19 meccséből egyet sem nyert meg. Danny Wilson március 2-án lemondott a menedzseri posztról. Paul Hart érkezett helyette, de ő sem tudta megmenteni a Swindont a kieséstől. 2011. április 25-én vált biztossá, hogy a csapat kiesik a harmadosztályból, amikor 3-1-re kikapott a Sheffield Wednesdaytől. Hart távozott, helyét a szezon utolsó két meccsére a tartalék- és ificsapat edzője, Paul Bodin vette át.^[24]

Röviddel a szezon vége után a vezetőség bejelentette, hogy az egykori neves olasz játékos, Paolo di Canio ül le a kispadra menedzserként.^[25] Irányítása alatt első tizenhárom meccséből hetet elveszített a Town a 2011/12-es évadban, ezután viszont egy tizenöt meccses veretlenségi sorozat következett, amivel visszakerült a feljutóesélyesek közé a csapat.^[26] 2011 karácsonya után tíz meccset megnyert sorozatban, amivel klubcsúcsot döntött és előnyt szerzett üldözőivel szemben a tabella élén. A feljutás 2012. április 21-én vált biztossá, amikor bár a Swindon 3-1-re kikapott a Gillinghamtől, a szintén a feljutásért harcoló Torquay United sem tudott győzni az AFC Wimbledon otthonában. Egy héttel később, a Port Vale 5-0-s kiütésével az is eldőlt, hogy a Swindon bajnokként jut vissza a League One-ba.^[27] Az FA Kupában a harmadik fordulóban kiejtette a Premier League-ben szereplő Wigan Athleticet, mielőtt a negyedik körben kiesett volna a másodosztályú Leicester City ellen. A Football League Trophyban a döntőig jutott, de a Wembleyben végül kikapott a Chesterfieldtől.

A csapat remekül kezdte a 2012/13-as szezont és úgy tűnt, jó esélye van rá, hogy sorozatban másodszor is kiharcolja a feljutást. 2013. február 18-án azonban Paolo di Canio beadta a felmondását, a vezetőség etikátlan viselkedésére hivatkozva. Leginkább azt sérelmezte, hogy a tudta nélkül adták el Matt Ritchie-t. Az olasz helyére Kevin MacDonald ült le, aki korábban megbízott menedzserként dolgozott az Aston Villánál és a Leicester Citynél.^[28] A csapat a hatodik helyen végzett, így biztosította helyét a rájátszásba.

• Másodosztály:
  • A rájátszás győztese: 1989/90, 1992/93
• Harmadosztály:
  • Bajnok: 1995/96
  • Második: 1962/63, 1968/69
  • A rájátszás győztese: 1986/87
• Negyedosztály:
  • Bajnok: 1985/86, 2011/12
• Southern League:
  • Bajnok: 1910/11, 1913/14
  • Második: 1897/98, 1908/09, 1909/10, 1912/13
• Western League:
  • Bajnok: 1898/99

 

• Ligakupa:
  • Győztes: 1969
• Football League Trophy:
  • Ezüstérmes: 2012
• FA Youth Cup:
  • Ezüstérmes: 1964
• FA Charity Shield:
  • Ezüstérmes: 1911
• Football League Third Division South Cup:
  • Ezüstérmes: 1936
• Wiltshire Cup:
  • Győztes: 1887, 1888, 1889, 1890, 1891, 1892, 1893, 1897, 1904, 1920
• Wiltshire Premier Shield:
  • Győztes: 1927, 1928, 1929, 1930, 1931, 1932, 1933, 1948, 1949, 1951, 1952, 1953, 1954, 1955, 1956, 1958, 1959, 1972, 1974, 1975, 1976, 1977, 1980, 1988, 1990, 1991, 1992, 2010
• Milk Cup Junior Section:
  • Győztes: 2006
• Milk Cup Northern Ireland Trophy:
  • Győztes: 2007

•    Angol-olasz Kupa:
  • Győztes: 1970
•    Angol-olasz Ligakupa:
  • Győztes: 1969
•   Dubonnet Kupa:
  • Győztes: 1910

A Swindonban a legtöbb pályára lépés rekordját John Trollope tartja, aki 1960 és 1980 között volt a csapat játékosa és ezalatt 889 meccset játszott. Ezekből 770 bajnoki mérkőzés volt, amivel ő tartja az egy csapat színeiben lejátszott bajnokik rekordját a The Football League-ben.^[29] Az összes pályára lépés tekintetében a középhátvéd Maurice Owen áll a második helyen a Townnál, 601 meccsel. A dobogó harmadik fokát a kapus Sam Burton áll, 509 pályára lépéssel.

A gólrekordot Harry Morris tartja 229 találattal, melyeket 1926 és 1933 között szerzett. A második helyen Harold Fleming áll 203 góllal, a harmadikon pedig Don Rogers 178-cal. Az egy szezonon alatt szerzett gólok rekordja is Morris nevéhez fűződik, aki az 1926/27-es szezonban 48 alkalommal talált be, melyek közül 47 bajnoki gólt volt. Az egy meccsen lőtt gólok csúcsát szintén Morris tartja, Keith Easttel holtversenyben, öt góllal. Morrisnak kétszer, 1926-ban és 1930-ban is sikerült ötöt lőnie egy meccsen.

A legtöbb néző 1972. január 15-én gyűlt össze a County Groundon, amikor 32 ezren voltak kíváncsiak az Arsenal elleni FA Kupa-meccsre.^[30] Mivel a stadion befogadóképessége jelenleg 15 728 fő, nem valószínű, hogy ez a rekord a közeljövőben megdőlne.

Maga a Swindon Town is állított fel rekordokat az angol labdarúgásban. Az 1985/86-os szezonban 102 ponttal lett bajnok a csapat a negyedosztályban, ami új csúcsot jelentett és mindössze egy csapat, a York City volt képes korábban 100 pont fölé jutni a The Football League-ben. A 102 pontos rekord azóta már megdőlt. A Town a Premier League-ben is tart egy rekordot, melyre azonban nem lehet túl büszke, az 1993/94-es szezonban ugyanis 100 gólt kapott, ennél többször azóta sem találtak be egyetlen csapat kapujába sem.

 

Év Nyertes 1991   Duncan Shearer 1992   Shaun Taylor 1993   Paul Bodin 1994   John Moncur 1995   Shaun Taylor 1996   Shaun Taylor 1997   Fraser Digby 1998   Fraser Digby 1999   George Ndah 2000   Frank Talia

Név Nyertes 2001   Steve Mildenhall 2002   Matthew Heywood 2003   Sam Parkin 2004   Tommy Mooney 2005   Sam Parkin 2006   Rhys Evans 2007   Lee Peacock 2008   Miguel Comminges 2009   Simon Cox 2010   Jonathan Douglas

Név Nyertes 2011   Matt Ritchie 2012   Alan McCormack 2013   Nathan Thompson

A táblázatban csak tétmeccsek szerepelnek. Zárójelben a csereként kapott játéklehetőségek száma látható.

	Név	A klubál töltött évek	Bajnokik	FA Kupa-meccsek	Ligakupa-meccsek	Egyéb meccsek	Összesen
1	John Trollope	1960–1980	767 (3)	61 (0)	47 (0)	11 (0)	886 (3)
2	Maurice Owen	1946–1963	555 (0)	39 (0)	7 (0)	0 (0)	601 (0)
3	Fraser Digby	1986–1998	403 (0)	21 (0)	33 (0)	20 (1)	504 (1)
4	Sam Burton	1945–1961	467 (0)	27 (0)	6 (0)	9 (0)	509 (0)
5	Don Rogers	1961–1972 1976–1977	411 (1)	31 (2)	34 (0)	11 (0)	487 (3)
6	Jimmy Allan	1971–1985	371 (0)	32 (0)	33 (0)	0 (0)	436 (0)
7	Billy Tout	1905–1920	377 (0)	28 (0)	12 (0)	16 (0)	433 (0)
8	Joe Butler	1965–1976	355 (7)	25 (0)	29 (1)	11 (0)	420 (8)
9	Garth Hudson	1948–1960	401 (0)	26 (0)	0 (0)	0 (0)	427 (0)
10	Colin Calderwood	1985–1993	341 (1)	17 (1)	35 (0)	19 (0)	412 (2)

A táblázatban csak tétmeccsek szerepelnek. Zárójelben a pályára lépések száma látható.

	Név	A klubnál töltött évek	Bajnoki gólok	FA Kupa-gólok	Ligakupa-gólok	Egyéb gólok	Összesen
1	Harry Morris	1926–1933	215 (260)	14 (19)	0 (0)	0 (0)	229 (279)
2	Harold Fleming	1907–1924	183 (293)	19 (36)	1 (6)	1 (1)	204 (336)
3	Don Rogers	1961–1972 1976–1977	149 (412)	12 (33)	17 (34)	3 (11)	181 (490)
4	Maurice Owen	1946–1963	150 (555)	15 (39)	0 (7)	0 (0)	165 (601)
5	Archie Bown	1902, 1904 1906–1919	125 (253)	10 (21)	7 (14)	0 (3)	142 (291)
6	Steve White	1986–1994	87 (254)	2 (11)	11 (29)	11 (18)	111 (312)
7	Andy Rowland	1978–1986	79 (287)	11 (24)	8 (28)	0 (6)	98 (345)
8	Duncan Shearer	1988–1992	79 (164)	7 (9)	11 (19)	1 (7)	98 (199)
9	Freddy Wheatcroft	1904–1905 1905–1906 1909–1917	86 (216)	9 (25)	0 (2)	3 (2)	98 (245)
10	Ernie Hunt	1960–1965	82 (214)	6 (12)	0 (11)	0 (0)	88 (237)

A 2009/10-es szezon alatt a Swindon Advertiser olvasói és a Swindon Town weboldalának látogatói összeállíthatták a klub álomcsapatát.

A táblázatban csak a tétmeccsek száma szerepel.

# Poszt Név Meccsszám 1 K   Digby, FraserFraser Digby 505 2 JH   Thomas, RodRod Thomas 355 3 BH   Bodin, PaulPaul Bodin 297 4 KH   Taylor, ShaunShaun Taylor 259 5 KH   Calderwood, ColinColin Calderwood 414 6 KP   Hoddle, GlennGlenn Hoddle 75 7 JSZ   Summerbee, MikeMike Summerbee 244 8 KP   McLoughlin, AlanAlan McLoughlin 136 9 CS   Fjørtoft, Jan ÅgeJan Åge Fjørtoft 87 10 CS  Shearer, DuncanDuncan Shearer 199 11 BSZ   Rogers, DonDon Rogers 490 Edző   Macari, LouLou Macari (1984–1989)

2011. december 15-én a Swindon Advertiserben megjelentek szerint a Swindon vezetősége létrehozott egy dicsőségfalat, melyre elsőként Don Rogers, John Trollope és Paul Bodin neve került fel. A többiek neve december 30-án került nyilvánosságra, a BBC wiltshire-i rádióadásán keresztül.^[31]

•   Paul Bodin (2011-ben beszavazva)
•   Don Rogers (2011-ben beszavazva)
•   John Trollope (2011-ben beszavazva)

A következő listában azok, az angol labdarúgás dicsőségfalára felkerült játékosok és edzők szerepelnek, akik pályafutásuk során megfordultak a Swindon Townban.

A következő listában azok a játékosok szerepelnek, akik a Swindon Townnál töltött idejük alatt szerepeltek világbajnokságon.

• 1990-es világbajnokság
  •   Alan McLoughlin
• 1994-es világbajnokság
  •   Jan Åge Fjørtoft

A Swindon Town mezein az évek alatt öt különböző címer szerepelt.^[32] Az első logó jelvény alakú volt, egy vörösbegy volt látható benne és a sarkaiban a STFC betűk voltak olvashatók. Ezt követte a "gőzmozdonyos" címer, mely nagyrészt Swindon városának a címerén alapult.^[33] Hasonlóan jelvény alakú volt, mint az előző, belsejében keresztben a "Swindon Town FC" felirat volt olvasható és egy gőzmozdony is szerepelt rajta, ezzel utalva Swindon városának és a vasútnak a kötődésére. A címer tetején a vörösbegy volt látható, alatta pedig egy tekercsen a "Salubritas et Industria" (egészség és ipar) felirat szerepelt, mely Swindon hivatalos mottója.^[33][34]

Az 1970-es évek folyamán a klub ezt a logót is lecserélte egy újra, melyet "ST-nyilas" vagy "közlekedési táblás" címerként emlegettek a szurkolók.^[35] Ez kör alakú volt és piros alapon fehér betűkkel az "ST" rövidítés szerepelt rajta. A S-betű mindkét szára nyíl alakban végződött. A címer alján ívelten a klub teljes neve volt olvasható, mely fölött egy fehér pötty helyezkedett el, futball-labdát szimbolizálva.^[33]

Az 1985/86-os szezon után visszatért a mezekre a "gőzmozdonyos" címer felújított változata, melynek alján a mottó helyett a "Division Four Champions 1985/1986" (a negyedosztály bajnokai 1985/86) felirat volt olvasható.^[33]

Az újabb, gyémánt alakú logó az 1991/92-es szezonban került bemutatásra. A csapat az ezt megelőző években komoly anyagi gondokkal küzdött. A címerváltás célja az volt, hogy új, fiatalos imidzset adjon a csapatnak. Egy átsuhanó futball-labda volt látható rajta, mely a jövőbeli gyors sikerekre való törekvést szimbolizálta. A forma közepén egy S-betű húzódott, mint a Swindon szó rövidítése és megjelent benne a zöld szín is, mely akkoriban a mezeken is kiegészítő szín volt a vörös és fehér mellett.^[33]

2007. április 5-én a Swindon vezetői bejelentették, hogy szeretnék ismét lecserélni a címert, mondván, a "gyémánt" címer megfelelt az adott kor elvárásainak, de nem utalt semmilyen módon a klub történelmére és hagyományaira.^[36] Három vázlat is készült, melyek mind hasonlítottak a csapat legelső és a második, "gőzmozdonyos" címerére. A szurkolók szavazhattak a nekik legjobban tetszőre vagy negyedik opcióként választhatták azt, hogy maradjon továbbra is a "gyémánt" címer a hivatalos logó.

2007. április 23-án kihirdették a győztes tervezetet, melyre a szurkolók 68%-a voksolt.^[37] Az új logó a 2007/08-as idény előtt került bevezetésre és a mai napig használatban van. Ezen a "gőzmozdonyos" címer hagyományaihoz híven keresztben a "Swindon Town FC" felirat olvasható, látható rajta egy vörösbegy és a tetején egy gőzmozdony is, utalva Swindon vasútváros mivoltára. A logó aljára visszakerült a város mottóját hirdető felirat is.

A csapat eredetileg fehér mezben és fekete nadrágban, valamint sportszárban lépett pályára, melyet az idegenbeli meccsekre egy kék szalaggal egészített ki.^[1] A fehér mezt egy vörös-fekete, negyedelt színfelosztású felsőre cserélte, amikor 1894-ben belépett a Southern Football League-be.^[1] 1897-ben újabb színcsere következett, melyről a Swindon Advertiser című lap így számolt be: "A Swindon Town FC új meze zöld lesz, fehér ujjakkal. Viszlát a jól ismert vörös-fekete színösszeállításnak."

A zöld ruhafestékek beszerzésével gondok adódtak, így ez a mez nem sokáig maradt használatban és 1901-ben visszatért a jól ismert vörös szín.^[1] Ez eleinte egy sötétebb, bordó árnyalat volt, de az 1902/03-as szezonra világosabb árnyalatra váltott a klub. Ekkor, a szezon első meccsén került be először a hivatalos műsorfüzetbe a "The Robins" (vörösbegy) szó, mint a csapat beceneve.^[38]

A Swindon Town azóta is különböző árnyalatú vörös és fehér színösszetételű mezekben játssza hazai mérkőzéseit. A leggyakoribbak fehér galléros vörös mezek voltak, fehér vagy vörös sorttal kiegészítve, ezért a csapatot sokszor emlegetik "Red and White Army" (vörös-fehér hadsereg) néven a szurkolók. Az 1985/86-os szezonban, amikor a klub bajnok lett a negyedosztályban, például vörös alapon fehér hajszálcsíkos mezt, fehér nadrágot és vörös sportszárat viseltek a játékosok. A drukkerek ekkor is gyakran hívták csapatukat a lelátói rigmusokban Lou Macari vörös-fehér hadseregének.

Az 1991-es arculatfrissítés után kiegészítőszínként a zöld is bekerült a mezek színösszeállításába, utalva a rövid életű zöld mezre a századforduló idejéből. A zöld elemek a 2007-es logóváltás után ismét teljesen eltűntek a mezről.^[39]

A klub idegenbeli mezei csak az 1990-es években kezdtek el rendszeresen változni, amikor a klubok egyre jobban felismerték a replika mezek eladásában rejlő lehetőségeket. A Swindon első valódi idegenbeli szerelése, mely teljesen eltért a hazaitól, teljesen kék volt. Az 1969-es Ligakupa-döntőn azonban nem ezt, hanem egy a szurkolók által megszavazott, teljesen fehér szerelést használt a csapat.

Az 1980-as években a klub megváltoztatta idegenbeli szerelésének színösszeállítását. A mez fehér, míg a nadrág és a sportszár fekete lett, csakúgy, mint a legelső mezen. Ezután bemutatásra került egy harmadik számú, sárga mezből és kék sortból álló szerelés is.^[40] Az 1980-as évek nagy részében e két színösszeállítás között váltogatott a csapat az idegenbeli szereléseket illetően.

A következő változás az 1991-es arculatváltáskor következett be. Ekkor az idegenbeli mez színösszeállítása zöld-fehér lett, ezt a szurkolók a "krumplinyomdás" mezként emlegetik, érdekes mintázata miatt.^[41] A sötétkék rövidnadrággal kiegészített szerelés 1993-ig maradt használatban, amikor visszatért a sárga-kék összeállítás, zöld gallérral kiegészítve.^[42]

Az 1996/97-es szezonban bemutatásra került egy különleges, olajzöld színű harmadik számú mez, az akkori mezszponzor, a Castrol tiszteletére.

2003-ban a csapat idegenbeli meze fekete-aranysárga csíkosra változott és megjelent egy fehér harmadik számú mez is.^[39] A 2006/07-es idényben a Swindon egy teljesen sötétkék szerelésben szerepelt idegenben. A sötétkék szín 2008-ban visszatért, de fehér sorttal kiegészítve. A 2009/10-es szezonra visszatért a fehér idegenbeli mez, de ezen a hazaitól eltérően nem a FourFourTwo, hanem a "FIFA 10" felirat volt olvasható, az EA-vel kötött szponzori szerződés miatt.^[43] Ugyanebben a szezonban a csapatnak volt egy teljesen kék harmadik számú szerelése is, melyet az FA Kupában és a rájátszásban a Charlton Athletic ellen használt.

A 2010/11-es idényben a csapat harmadik számú szerelése teljesen fekete volt,^[44] a következő szezonban ezt már idegenbeli mezként viselték a játékosok és bemutatásra került egy új, fehér harmadik számú mez, ami ismét az FA Kupában került használatba. Utóbbi mez esetében zúgolódást váltott ki a szurkolók körében, hogy a The People című bulvárlapot népszerűsítő szponzori felirat került rá. A 2012/13-as szezonban kék-sárga idegenbeli mezt használt a Town, ami szintén nem tetszett a szurkolók egy részének, mivel a közeli rivális Oxford United hivatalos klubszíneire emlékeztet.

A csapatot 1997 óta támogató Nationwide a klubot sújtó komoly anyagi problémák miatt bejelentette, hogy a 2006/07-es szezon végén megszünteti vele az együttműködést. Ez a mezszponzori és a stadionátnevezési szerződésre is vonatkozott. A Swindon pénzügyi igazgatója, Sandy Gray 2006. november 24-én így nyilatkozott: "Már folynak a tárgyalások egy céggel, mely nagyon szeretne szponzori szerződést kötni egy labdarúgóklubbal."^[45]

2007. június 7-én a csapat ötéves szerződést kötött egy helyi fejlesztőcéggel, a Kingswood Constructionnal. Ez a szerződés a mezekre és a stadion egy lelátójára vonatkozott és 100 ezer fontot hozott volna a klubnak egy évben.^[46] 2008. március 17-én azonban a két fél felbontotta a szerződést a Kingswood anyagi gondjai és fizetésképtelensége miatt.^[47] "Fel kellett bontanunk a Kingswooddal kötött szerződésünket, mivel a cég nem tudta teljesíteni a rá vonatkozó anyagi részt, ráadásul vezetőváltás előtt áll, nekünk pedig nem áll szándékunkban ilyen bizonytalan helyzetben lévő vállalattal együttműködni." – mondta a Town vezérigazgatója, Nick Watkins.^[47]

2008 júniusában a klub bejelentette, hogy a FourFourTwo lesz az új mezszponzor, mellyel hároméves szerződést kötött a csapat.^[48]

 

A Swindon Town legelső pályája a Bath Roadtól délre volt található, az Okus kőbánya mellett.^[49] Miután egy fiatal néző beleesett a bánya egyik mély üregébe, a klub úgy döntött, hogy átköltözik a Lansdown Roadra. Ezután nem sokkal egy, a The Croft villa közelében található pályára tette át a székhelyét, ahol tizenegy évig maradt.^[1]

A csapat 1896-ban kezdte el használni a County Groundot, ahol jelenleg is játssza a hazai meccseit. Korábban, 1893-tól a közeli krikettpályát használta a klub, melyet szintén County Grondnak hívtak.^[1]

Az építkezés akkor indult meg, amikor Thomas Arkell az Arkell's Brewery sörgyár tulajdonosa 300 fontot adományozott a klubnak lelátóépítésre. A stadiont időről időre felújították, kibővítették. 1932-ben például tető került a Shrivenham Road felőli oldalon található lelátóra, majd később a Town End lelátó is fedett lett. Utóbbi építkezés 4300 fontba került és a szurkolói klub gyűjtötte össze rá a pénzt. A fedett lelátó 1938. augusztus 27-én nyitotta meg kapuit a nézők előtt. Jelenleg is ez a tető található a Town End lelátó fölött.^[49]

1940-ben, a hadügyminisztérium lefoglalta a stadiont és második világháborús hadifoglyok elszállásolására használta azt. A fogolytábort a pályán, néhány bódé felállításával hozták létre. 1945-ben, a háború végeztével 4570 fontot kapott kompenzációként a csapat.^[49]

1951-ben, 350 fontért a klub bevezette a villanyvilágítást a stadionba, ezzel a The Football League-ben az első olyan csapat lett, melynek pályáján reflektorok voltak. A világítást 1951. április 2-án, egy Bristol City elleni meccsen próbálta ki élesben is a Swindon, hat hónappal lehagyva az ebben a tekintetben második Arsenalt. Első villanyfényes bajnokiját 1956. május 29-én, a Millwall ellen játszotta a csapat úgy, hogy a sarkokban található reflektorok fényét a hosszanti oldalon húzódó lelátók tetején elhelyezett lámpákkal erősítették meg. Az első villanyfényes bajnoki mérkőzés tekintetében a Portsmouth stadionja, a Fratton Park hét nappal megelőzte a County Groundot. A jelenlegi reflektorok 1960-ban kerültek a County Groundra.^[49]

A stadion legtöbb, jelenleg is látható eleme 1950 és 1995 között épült. A legutóbbi nagy újítást a déli oldalon található nagy lelátó felépítése jelentette, melyeknek az elnevezési jogát szponzorok megvásárolhatják. A County Ground a világ egyetlen labdarúgó stadionja, ahol Rolex óra mutatja az időt. A Stratton Bank lelátón található óra az 1963-as feljutás alkalmából került beépítésre.^[50]

A földterület, amin a stadion áll, a swindoni önkormányzat tulajdonát képezi, így a Townnak bérleti díjat kell fizetnie a használatáért. Korábban szóba került, hogy a csapat egy olyan stadionba költözne, melyet teljes mértékben birtokol, hiszen így nagyobb bevételekre tehetne szert, ez azonban egyelőre anyagilag kivitelezhetetlen a klub számára. 2006-ban a TrustSTFC szurkolói alapítvány aláírásgyűjtésbe kezdett, mellyel az a célja, hogy rávegye az önkormányzatot, hogy építse újjá a County Groundot.^[51][52]

2018-tól

# Poszt Név 1   K Lawrence Vigouroux 2   V Kyle Knoyle 3   KP Michael Doughty 4   KP Jak McCourt 5   V Sid Nelson (kölcsönben a Millwalltól) 6   V Olly Lancashire ( ) 7   KP Jermaine McGlashan 8   KP James Dunne 9   CS Marc Richards 10   CS Keshi Anderson 11   KP Steven Alzate (kölcsönben a Brighton & Hove Albiontól) 12   K Will Henry 14   KP Ellis Iandolo

# Poszt Név 15   V Chris Robertson 16   KP Martin Smith 17   CS Elijah Adebayo (kölcsönben a Fulham-től) 20   KP Toumani Diagouraga 21   KP Jordan Young 22   CS Kaiyne Woolery 23   K Luke McCormick 24   CS Scott Twine 25   V Joe Romanski 26   V Dion Conroy 28   CS Sol Pryce 31   KP Matt Taylor 32   V Luke Woolfenden (kölcsönben a Ipswich Towntól)

A Swindon Town Ladies FC 1993. szeptember 28-án alakult meg, a Swindon Spitfires Women's and Girls' Football Clubból kivált játékosokból. A csapat jelenleg a South West Combination Women's Football League-ben, az angol női labdarúgás negyedosztályában szerepel. A 2012/13-as szezonban fennállás során először eljutott az FA Women's Cup harmadik köréig, ahol a Gillingham LFC-től kapott ki hosszabbítás után, 1-0-ra. A csapat hazai mérkőzéseit a Fairford Town pályáján, a Cinder Lane-en játssza. A felnőtt csapat mellett a Swindon Town LFC három, különböző korosztályú fiatalokat felvonultató ificsapatot is működtet.^[53]

 

A klub legmagasabb átlagnézőszáma 32 ezer volt, utoljára az 1970-es évek elején volt rá példa, hogy ennyien kilátogattak a County Groundra. Bár Swindon nyüzsgő város, a legtöbben munkájuk miatt járnak oda más településekről, közülük csak kevesen szurkolnak a Townnak.^[54][55] Az utóbbi évtizedekben a csapat gyenge teljesítménye, a pénzügyi nehézségek és a Taylor-jelentés miatti stadionátalakítás következtében alaposan visszaesett a hazai nézőszám.

A County Ground jelenleg 15 728 ülőhelyet kínál a szurkolóknak. A 2004/05-ös szezonban mindössze 5839 fő volt az átlagnézőszám,^[56] ami azt jelenti, hogy a férőhelyek mindössze 37%-a volt kihasználva. A nézőszám a következő szezonra 5950-re emelkedett,^[57] ami 37,8%-os kihasználtságot jelentett. A 2006/07-es idény már nagyobb fellendülést hozott, ekkor átlagosan 7109 szurkoló látogatta a hazai meccseket,^[58] azaz a stadion ülőhelyeinek 45,2%-a volt kihasználva.

A szurkolói keménymag az 1980-as évek óta a County Ground Town End lelátóján foglal helyet és olyan korábbi és jelenlegi szurkolói magazinok fűződnek hozzá, mint a "The 69'er", a "Bring the Noise", a "Randy Robin" és a "The Magic Roundabout".^[59] A szurkolók "The Town", "The Reds" (vörösök), "STFC" és "Red and White Army" (vörös-fehér hadsereg) néven emlegetik a csapatot. A vörös-fehér hadsereg nevet előszeretettel használják magukra is. A Junior Robins egy gyermek szurkolói klub, melynek a célja, hogy alacsonyabb jegyárakat és különböző programokat biztosítson a fiatal szurkolók számára, valamint segítse őket az idegenbeli meccsekre való eljutásban.^[60] A tagság egyúttal lehetőséget biztosít a gyerekeknek arra is, hogy jelentkezzenek kabalafigurának, és hogy valamelyik, Swindon által működtetett labdarúgó-iskolával eddzenek.

 

A TrustSTFC egy szurkolói alapítvány, mely 2000-ben alapult. A jelentkező drukkerek demokratikus szavazás útján kerülhetnek be az alapítványba, melynek célja, hogy adományokat gyűjtsön a klub számára és beleszólást biztosítson a szurkolóknak a vezetőség döntéseibe.^[61] A csoport rendszeresen vásárol a csapat részvényeiből és segít a befektetések terén.^[62] Emellett gyakran szervez gyűjtéseket új játékosok igazolására és a játékosok fizetésére.^[63] Az alapítvány jelenlegi egyik legfőbb célja, hogy kiharcolja a County Ground felújítását.

Egy 2007 januári, statisztikák alapján készített listából kiderült, hogy a The Football League 92 csapata közül a Swindon drukkerei az 5. legstresszesebbek.^[64] Mindezt a következőkkel indokolta a felmérést végző Littlewoods fogadóiroda: "Az 1990-es évek elején a Swindon Town megjárta a Premier League-et, ezt követően azonban rendkívül kemény idők jártak a szurkolókra a County Groundon. Kezdetként kedvenceik 1994-ben kiestek az első osztályból, majd egy évvel később újabb kiesés következett. Bár 1996-ban sikerült visszajutniuk a másodosztályba, végig az alsóházban tanyázott a klub, majd 2000-ben ismét kiesett. Egy évvel később mindössze egy ponton múlt, hogy a Swindon nem esett ki rögtön a harmadosztályból is. 2006-ban aztán nem tudta elkerülni a sorsát a csapat és kiesett a negyedosztályba. Ezzel a Swindon lett az első olyan klub, mely megjárta a Premier League-et, majd kiesett a The Football League legalacsonyabb osztályába. Ez valószínűleg komolyan megviselte a szurkolók idegeit."^[64]

A 2004/05-ös szezonban a csökkenő hazai nézőszám miatt új szurkolói csoport alakult "Red Army Loud and Proud" (hangos és büszke vörös hadsereg)^[65] néven azzal a céllal, hogy visszahozza a régi hangulatot, szórakozást a meccsnapokra és valódi "12. játékosa" legyen a csapatnak.^[65] A csoport tagjait könnyedén meg lehet ismerni színes zászlóikról, melyeket a meccsek alatt lengetnek. Az utóbbi években nőtt a hazai átlagnézőszám, a 2010/11-es idényben a kiesés ellenére is 8400-an járta ki a Town meccseire.

A Swindon Town az 1970-es évek óta többször si bajba került huligánjai miatt. A csapathoz tartozó első ismert huligán csoport a Swindon Town Aggro Boys (STAB) volt.^[66] Egy 1978 márciusi, Wrexham elleni hazai meccsen a STAB tagjai rengeteg sárgarépát zúdítottak a vendégek kapusára.^[66] A klub akkori elnöke, Cecil Green később így nyilatkozott: "Célunknak tekintjük, hogy kiirtsuk az ilyen gonosz tetteket a lelátóinkról. Egy-két incidens egyenes ördöginek nevezhető."^[66] Az 1980-as években új huligáncsoport alakult, Swindon.Southside.Firm (SSF) névvel. A csoport neve onnan ered, hogy tagjai a stadion déli lelátóján foglaltak helyet.^[66] Egy Northampton Town elleni mérkőzés után az akkori menedzser, Lou Macari besétált több száz SSF-tagba, akik Northampton-szurkolókat üldöztek az utcán. Az edző később úgy fogalmazott, hogy a helyzet még rosszabb volt, mint egy Celtic-Rangers rangadó idején.^[66]

Az 1990-es években huligánok egy újabb csoportja jött létre, akik a Swindon Active Servie (SAS) nevet választották maguknak. Őket tartják felelősnek a legtöbb Oxford United és Reading elleni meccsen történt verekedésért.^[66] 1998 szeptemberében, egy Oxford elleni hazai meccset követően 19 SAS-tagot tartóztattak le a rendőrök. 2004. december 18-án, egy AFC Bournemouth elleni idegenbeli meccs előtt az SAS tagjai komoly összetűzésbe kerültek a hazai szurkolókkal, aminek eredményeképp 17-et előállítottak közülük és elrendelték a stadionokból való kitiltását azoknak, akiket bűnösnek találtak közülük.^[66][67][68] A verekedésre Bournemouth városának zsúfolt bevásárlóutcájában került sor. "Félelmetes és szörnyű jeleneteknek voltak szemtanúi azok, akik éppen karácsonyi ajándékokat vásároltak az adott időben." – fogalmazott a körzeti bíró, Roger House.^[67] A Swindon Advertiser című lap így számolt be a történtekről: "A környék tele volt a karácsonyi ünnepekre készülődő vásárlókkal, akik riadtan nézték végig, ahogy a szurkolók egymást püfölik és kirakatokat zúznak be."^[69]

2006. december 16-án 10 010 szurkoló látogatott ki a hazai, Bristol Rovers elleni rangadóra.^[70] Ez volt a szezon egyik legmagasabb hazai nézőszáma. A meccsen a két szurkolótábor között nézeteltérés tört ki, melynek következtében 11-et letartóztattak közülük. Az összetűrés során a drukkerek az Arknell's Stand székeit is megrongálták.^[71][72] "Az incidens során körülbelül 60 széket téptek ki a helyükről a szurkolók, amiket átdobáltak az ellenfél drukkereihez" – számolt be a történtekről a Western Daily Press.^[73] A visszavágó napján, Bristolban húsz Rovers-huligán támadt rá baseballütőkkel Swindon-szurkolókra egy pubban.^[74]

"Ha megnézzük Swindon városát, láthatjuk, hogy a rendőrség az elmúlt öt évben rengeteget tett azért, hogy visszaszorítsa a futballhuliganizmust" – írta Nick Lowles, a Hooligans 2: The M–Z of Britain's Football Hooligan Gangs című, brit huligánokról szóló könyvében.^[66]

A Swindon Town szintén sokat tesz a huliganizmus megállítása érdekében, azáltal, hogy a botrányosan viselkedő szurkolóit kitiltja a County Groundról. 2006-ban 29-en kaptak ilyen büntetést, ami komoly növekedés a 2005-ben elrendelt 11 kitiltáshoz képest.^[75] Ennek eredményeképp a meccsnapokon történt letartóztatások száma csökkent. A 2005/06-os szezonban már csak 22 embert vittek el a rendőrök a 2004/05-ös idényben letartóztatott 39-hez képest.^[76] A 2006-os világbajnokság meccseinek látogatásától eltiltott angol szurkolók közül 33-an a Swindon drukkerei voltak.^[77]

Egy 2003-as, futballszurkolók bevonásával végzett felmérésből kiderült, hogy a The Football League csapatai közül a Swindon a 13. helyen áll, riválisainak számát illetően.^[78] A lista úgy alakult ki, hogy összeszámolták, hogy az adott csapatot hány csapat szurkolói sorolták az első három legfőbb rivális közé. A Swindon legkomolyabb riválisai a délnyugat-angliai Bristol Rovers és Bristol City, valamint a Temze völgyéből származó Reading és Oxford United. Utóbbi az 1960-as évekbeli, The Football League-be való bekerülése óta számít a Town riválisának.

• Oxford United (51 km) – A Swindon szurkolói által a legkevésbé kedvelt csapat. A két klub közti éles rivalizálásának mindkét szurkolói tábor gyakran hangot ad a lelátói nótáiban, akkor is, ha épp nem egymás ellen játszanak a csapatok.

• Reading (64 km) – A Swindon legrégebbi riválisa, a két csapat 1892-ben csapott össze egymással először. Mivel a Reading az utóbbi időben magasabb osztályokban szerepelt, a rivalizálás heve alábbhagyott és a Swindon-drukkerek is egyre ritkábban említik meg a kék-fehéreket a szurkolói dalokban.

• Bristol Rovers (58 km) – A második legrégebbi rivális. Először 1897-ben, a Western League-ben játszott egymással a két csapat. 1899-től 1953-ig rendre ugyanabban az osztályban szerepelt a két klub.
• Bristol City (64 km) – Bár egyik csapat sem számít a másik első számú riválisának, mindig kiéleződnek a szurkolók közti ellentétek, ha egy osztályban szerepelnek, különösen az egymás elleni meccsek idején.

• Gillingham (188 km) – Sok Gillingham-szurkoló a Swindont tartja csapata legnagyobb riválisának. Bár ez fordítva nem igaz, a két csapat valóban játszott néhány paprikás hangulatú meccset egymással a múltban.^[79] A 2005/06-os idényben különösen emlékezetessé vált a két klub Priestfielden rendezett meccse, amikor is a swindoniak a stadion kijáratánál megtámadták a hazai szurkolókat. Ez volt a Swindon és a Gillingham első meccse egy 1987-es playoff-találkozó óta.^[80]

Munkakör	Név
Elnök	Jed McCrory
Igazgatók	Jed McCrory, Gary Hooper, Steve Murrall, Callum Rice
Pénzügyi igazgató	Jelenleg nincs
Menedzser	Kevin MacDonald
Menedzserasszisztens	Mark Cooper
Megbízott kapusedző	Fraser Digby
Erőnléti edző	Michael Peacock
Ifiedző	Paul Bodin
Tehetségkutató	Jeremy Newton
Fizikoterapeuta	Paul Godfrey

 

 

2013. március 3. szerint. Kizárólag tétmeccsek szerepelnek a statisztikákban.

Név	Nemzetiség	Kinevezés	Távozás	Eredmények
				M	Gy	D	V	RG	KG
Sam Allen		1902	1933	1127	487	248	392	1988	1660
Ted Vizard		1933	1939	285	108	63	114	455	481
Neil Harris		1939	1940	33	10	10	13	69	73
Louis Page		1945	1953	369	135	95	139	515	570
Maurice Lindley		1953	1955	93	26	25	42	114	134
Bert Head		1956	1965	426	160	108	158	660	637
Danny Williams		1965	1969	222	104	58	60	377	237
Fred Ford		1969	1971	122	50	34	38	175	140
Dave Mackay		1971	1972	45	14	13	18	58	66
Les Allen		1972	1974	62	13	20	29	61	94
Danny Williams		1974	1978	227	87	61	79	340	328
Bobby Smith		1978	1980	132	63	25	44	208	169
John Trollope		1980	1983	121	43	33	45	161	153
Ken Beamish		1983	1984	68	26	17	25	99	87
Lou Macari		1984	1989	285	138	67	80	449	340
Osvaldo Ardiles		1989	1991	106	40	33	33	163	140
Glenn Hoddle		1991	1993	120	51	32	37	202	162
John Gorman		1993	1994	72	15	20	37	90	148
Steve McMahon		1994	1998	204	75	49	80	245	277
Jimmy Quinn		1998	2000	85	19	21	45	84	141
Colin Todd		2000	2000	18	4	6	8	16	29
Andy King		2000	2001	36	12	10	14	43	43
Roy Evans		2001	2001	26	10	6	10	30	35
Andy King		2001	2005	193	71	48	74	265	263
Iffy Onuora		2005	2006	40	10	15	15	40	56
Dennis Wise		2006	2006	17	9	5	3	24	14
Paul Sturrock		2006	2007	52	26	11	15	71	51
Maurice Malpas		2008	2008	42	13	11	18	59	61
Danny Wilson		2008	2011	120	43	40	37	173	160
Paul Hart		2011	2011	11	1	4	6	6	12
Paolo di Canio		2011	2013	95	53	19	23	155	76
Kevin MacDonald		2013		10	3	3	4	12	12

(Jelmagyarázat: M = Mérkőzések, Gy = Győzelmek, D = Döntetlenek, V = Vereségek, RG = Rúgott gólok, KG = Kapott gólok)

2013. február 28. szerint. Kizárólag tétmeccsek szerepelnek a statisztikákban.

Név	Nemzetiség	Kinevezés	Távozás	Eredmények
				M	Gy	D	V	RG	KG
Danny Williams				-	-	-	-	-	-
Tony Galvin		1991	1991	-	-	-	-	-	-
Andy Rowland		1994	1994	3	1	1	1	4	4
Mike Walsh		1998	1998	2	0	1	1	1	2
David Tuttle		2006	2006	0	0	0	0	0	0
Ady Williams		2006	2006	2	0	0	2	1	3
David Byrne		2007	2008	8	2	3	3	9	14
David Byrne		2008	2008	8	1	4	3	12	14
Paul Bodin		2011	2011	2	1	0	1	2	2
Fabrizio Piccareta		2013	2013	1	1	0	0	3	1
Tommy Miller és Darren Ward		2013	2013	2	0	1	1	1	2

(Jelmagyarázat: M = Mérkőzések, Gy = Győzelmek, D = Döntetlenek, V = Vereségek, RG = Rúgott gólok, KG = Kapott gólok)

• Mattick, Dick. The Robins – The Story of Swindon Town Football Club. Buckingham: Sporting and Leisure press (1989). ISBN 0-86023-460-6 
• Mattick, Dick. Swindon Town Football Club 100 Greats. Tempus Publishing (2002). ISBN 0-7524-2714-8 
• Mattick, Dick. Swindon Town F.C.: 50 Classic Matches. Tempus Publishing (2004). ISBN 0-7524-2866-7 
• Hayes, Dean. Swindon Town Football Club: An A-Z. Aureus (2001). ISBN 1-899750-06-1 
• Plowman, Paul. Swindon Town : 1879–2009 The Combined Volume. Footprint Publications (2009). ISBN 978-0-9562819-0-6 

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Swindon Town FC témájú médiaállományokat.

• Hivatalos honlap
• A npi csapat honlapja^{[halott link]}
• A Swindon playoff-meccseinek statisztikái Archiválva 2014. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A csapattal kapcsolatos hírek a BBC-n