Prága

Európa és egyúttal Csehország közepén, a Moldva (Vltava) két partján fekszik, körülbelül 600 km-re a Balti-tengertől, 700 km-re az Északi-tengertől és 700 km-re az Adriától. Közel van a többi közép-európai nagyvároshoz: Prágától Bécs 300 km-re, Pozsony 320 km-re, Berlin 350 km-re, Budapest 530 km-re, Varsó 630 km-re, Koppenhága 750 km-re található.

A kilenc dombra épült városban 31 km hosszan kanyarog a Moldva, amely a legszélesebb pontján 330 m széles. Ágai sok szigetet ölelnek közre.

A közép-európai időzónába (UTC+1) tartozik, ez megegyezik a magyarországival.^[20]

Éghajlata mérsékelt égövi nedves kontinentális. A négy évszak határozottan elkülönül.

A mai Prága területén már a kőkor idejéből is találtak emberi településre utaló nyomokat,^[24] a város környékét azóta szinte folyamatosan lakják. A kelta bójok i. e. 500 körül telepedtek meg a Moldva völgyében; róluk kapta az ország a máig használatos Bohémia nevet.^[24][25] A mai város déli részén i. e. 200 táján állt településük maradványait találták meg. A területet i.e. 9 és 6 között a germán markomannok hódították meg, és a kelták apránként kitelepültek.^[26] A népvándorlás idején a hunok és a longobárdok átvonulása után i. sz. 500 tájt szláv népcsoportok (csehek, dudlebek, lučanok stb.) jelentek meg a térségben,^[24] de hamarosan avar, majd frank befolyás alá kerültek. A Přemysl uralkodó dinasztia i. sz. 800 körül került a cseh törzs élére.^[24] A 9. század második felében a Nagymorva Fejedelemség hódította meg a területet, majd Szvatopluk halála után (895-ben) I. Spytihněv fejedelem a német király vazallusa lett. A 10. században a Prága környékén letelepült csehek sorra legyőzték a többi szláv törzset. A róluk elnevezett országot a Přemysl-ház fejedelmei, majd királyai a mai Prága területén épített két várból, a Vyšehradból, illetve a prágai várból kormányozták.

A Cseh-medence középső részén a szláv törzsek a 6. században telepedtek meg. Falvaikat palánkokkal és földsáncokkal vették körül.^[27]

Alapításáról több legenda is kering, egyik szerint Libuše fejedelemasszony a Vyšehrad tetejéről lenézve egy várost látott, amelynek ragyogása elhomályosította a legragyogóbb csillagokat is.^[24] Prágáról az első írásos emlékeket a 9. századból találjuk. Hamarosan a Cseh Királyság központja és Európa egyik legfontosabb kereskedelmi központja lett, ahova a kontinens minden tájáról érkeztek az áruk. Ekkor telepedtek meg itt a város későbbi életében fontos szerepet játszó zsidók; róluk először Ibráhim ibn Jakúb zsidó kereskedő és utazó számol be 965-ben.^[28] A város mindemellett – vagy mindennek köszönhetően – a vallási élet központja is lett; püspökségét 973-ban alapították.^[29]

Vyšehrad szerepe fokozatosan elhalványult, helyét a szintén a 9. században, Bořivoj fejedelem által alapított vár és a mellette kialakuló Hradzsin városrész vette át.

Unokája, I. Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt templom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett.^[30] Az eredetileg fából épült vár, nagyszabású átalakítását I. Szobeszláv kezdte meg, és századokon át folytatták. Ekkor kezdték meg a régi királyi palota és a Szent György-bazilika építését is. Az első kőhidat a Moldván II. Ulászló király építtette, és azt feleségéről, Juditról nevezték el.^[31] A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.^[31]

A 13. századig a város szabálytalan utcahálózatú, gyéren lakott település maradt.^[32] 1257-ben II. Ottokár király megalapította a Kisoldal (csehül: Malá Straná) városrészt, amely jelentős autonómiát kapva a német anyanyelvű lakosok otthonává vált.^[33][34] Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemben, a Moldva bal partján, a város harmadik részeként jött létre. 1344-ben a Prágai egyházmegyét főegyházmegyévé alakították.^[35] A város középkori arculatának kialakítása egyetlen uralkodónak, I. Károlynak köszönhető: ő 1346-tól IV. Károly néven német-római császár is volt, így ezzel a számozással ismerjük. Korának egyik legműveltebb uralkodója trónra lépése előtt a párizsi egyetemen tanult. Prágát szellemi központtá kívánta építeni: 1348-ban itt alapította meg Közép-Európa első egyetemét.^[17] Uralkodása alatt Prága volt a Német-római Birodalom fővárosa.^[36] Népessége és területe fokozatosan nőtt. Az Óvároson túl ugyancsak 1348-ban új negyedet alapított;^[32] ez lett az Újváros (Nové Město). Fokozatosan beépült a Petřín oldala is. Károly uralma alatt Prága Európa három legnagyobb városának egyikévé vált.

 

IV. Károly császár halálának éve, 1378 egyúttal a nagy egyházszakadás éve is volt. Az ebből fakadó viták fokozták az egyház és a hívők közti feszültséget. Károly császár leánya, Anna, aki 1382-ben II. Richárd angol király felesége lett, magával hozta az országba John Wycliffe angol teológus tanait. Az új nézeteket osztotta Husz János, a prágai egyetem tanára és az újonnan alapított Betlehem-kápolna prédikátora is, aki 1402-től terjesztette igéit.^[37] Követelte, hogy az egyház térjen vissza a keresztény alaptanításokhoz és értékekhez, ossza szét vagyonát és adja vissza a Szentírás eredeti szövegének az azt megillető tiszteletet.^[38][39] Az egyre erősödő ellentét hatására a prédikátort az egyház kiközösítette.

Husz 1415-ben Zsigmond császár védlevelével Konstanzba indult, azt remélve, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult: Huszt elfogták és július 6-án máglyán elégették.^[40] Az árulás egész Csehországban villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan Želivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, amelynek csúcsán kihajigálták a tanácsnokokat a városháza ablakán: ez volt az első prágai defenesztráció. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat egykori vezetőjük után huszitáknak nevező eretnekek ellen. A husziták Jan Žižka vezetésével megütköztek a Luxemburgi Zsigmond vezette keresztes seregekkel, és Prágától keletre (a mai Žižkov városrészben) legyőzték őket. A győzelem után alapították meg erődvárosukat, Tábort. A háború közel húsz évig húzódott. A császár többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott.

Lásd még: huszita háborúk

1458-ban a huszitákhoz húzó Podjebrád György került trónra, ezért 1466-ban őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban, II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra: ezzel kezdődött a 400 éves Habsburg-uralom.

 

 

 

A Habsburg-uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét: II. Rudolf és II. Mátyás is itt rendezte be székhelyét.^[41] A művészeteket pártoló uralkodóknak köszönhetően virágzott a tudomány és művészet: itt dolgozott Tycho Brahe, Kepler és a festő Arcimboldo is.^[42][43] A város a kor legdivatosabb építészeinek tervei alapján fejlődött, és a jezsuitáknak köszönhetően (őket még I. Ferdinánd hívta be) pezsgett a vallási élet is.

A jezsuiták központja az általuk alapított Klementinum volt; innen terjesztették az ellenreformáció tanait, egyre inkább fokozva a vallási ellentéteket a Habsburg Birodalomban. 1618 májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki; a helytartókat és titkáraikat kihajították a vár ablakán. E tett (a második defenesztráció) váltotta ki a harmincéves háborút, amelyben Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620. november 8-án az uralkodó katolikus seregei döntő győzelmet arattak a fehérhegyi csatában (Břevnov városrész) a cseh rendek csapatai fölött – a csatából elkésett a megválasztott király Pfalzi Frigyes és a könnyűlovasaival ugyancsak a csehek segítségére igyekvő Bethlen Gábor is. A győztesek a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az Óvárosi téren lefejeztek. A várost ezután többször is idegen csapatok szállták meg: 1631-ben a szászok, 1648-ban a svédek.^[44]

1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot királyságból örökös tartománnyá alakították. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, a protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a cseh kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Győzött az ellenreformáció. A folyamatosan terjeszkedő jezsuiták 1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós-templomot is, és a helyén a 18. században felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. 1773-ig, rendjük feloszlatásáig a jezsuiták voltak a prágai vallási élet meghatározó szereplői.^[45]

A Habsburg-elnyomás bénította a cseh nép nemzeti törekvéseit. Az 1680-s években egyre többet építkezett a király és a katolikus nemesség. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, afféle barokk ékkővé tették. A prágai építészet fénykora az 1680-as évektől kb. 1720-ig terjedő időszak lett.^[46]

Nagy fellendülést hozott a prágai építészek és munkatársaik számára az 1689-es nagy tűzvész, amelyben gyakorlatilag leégett a prágai zsidóváros, valamint az Ó- és Újváros északi része. A helyreállításhoz és az új épületek építéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladó hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor épült a kisoldali paloták többsége, ekkor állították helyre a Hradzsint és a Loretát. Új templomokat építettek, parkokat alakítottak ki, barokk szobrokat állítottak a Károly hídra.

Tovább élénkítette a keresletet a Klementinum építésének 1709-ben kezdett érett (késő) barokk szakasza. A nagy építészeti hullám a 17. század végén érte el csúcsát, és még a 18. század első két évtizedében is kitartott. A 18. század közepétől a 19. század első negyedéig jelentősen átalakult az építőipar, és új típusú épületek: laktanyák, színházak, erődök jelentek meg. Az időszak kezdetén az építőmesterek bizonyos mértékig még építészek voltak. A két szakma egyértelmű megkülönböztetését a 19. század elejére datálhatjuk. Az építészek azok lettek, akik a térbeli és művészi koncepcióra helyezték a hangsúlyt, míg az építőmesterek inkább az anyagfajtákkal, a szerkezetekkel vagy a belső berendezéssel foglalkoztak. Az építőipari céhek hanyatlásnak indultak. Az épületek (körülbelül 1757-től) a monumentalitástól és integritástól a dekorativitás felé vonultak vissza. A tisztább íz, a báj és a kényelem lett a fő szempont — a barokkot részben felváltotta a rokokó.^[47]

A fejlődés a gazdasági életre is kihatott: spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését – a népesség 1771-re elérte a 80 000-et. A városban a gazdaságon túl a művészet is virágzott: játszott itt Haydn és Beethoven. Mozart többször is visszatért Prágába, itt alkotva meg több operáját.

Ezzel többé-kevésbé párhuzamosan tört előre a század utolsó harmadában a klasszicizmus, amelynek térhódítását adminisztratív intézkedések is befolyásolták:

A prágai vár rekonstrukciójának tervét 1753-ban, Nicolo Pacassi udvari építész készítette el. Prágában ezek voltak az első, a (bécsi) klasszicizmus jegyeit mutató épületek. Lényegesen hatottak Johann Ignaz Palliardi korai stílusára, mivel Palliardi Pacassi tanítványa volt.

• A szakrális építészetre jelentősen hatott az 1783-ban kiadott liturgikus rend, amely a „régi templom” egyszerűségére rámutatva jutott arra a következtetésre, hogy a szakrális építészet számára az egyszerűség kívánatos.
• 1784-ben a császár a jozefinista reformok részeként megtiltotta a városi temetkezést, ami új temetők és temetőtemplomok létesítéséhez vezetett. Sok kolostort megszüntettek, viszont a plébániahálózat új templomokkal és plébániákkal gyarapodott.

A szakrális építészet azonban tovább őrizte a barokk érzékenységet, mint a világi épületek. A barokk szemlélet sokáig megmaradt, mivel nagyon népszerű volt. Ezért beszélhetünk átmeneti stílusról, amelyben a barokk és a klasszicizmus összefonódik úgy, hogy a klasszicizmus felé mutat a homlokzatok lecsillapítása, ellaposodása. A két stílus gyakran ugyanazokat az építészeti megoldásokat használta, például párkányokat, oszlopokat és magas pilasztersort.

Ebben az időszakban Prágában zömmel a korábbiaknál kevésbé képzett építészek dolgoztak — olyanok, akik a hagyománytól eltérően nem utaztak külföldre (zömmel Bécsbe vagy Itáliába), hogy az ottani mesterektől tanulják el fogásaikat — ez alól kivételnek tekinthetjük a Palliar(d)ikat. Az olasz építészek és általában a művészek befolyása Prágában jelentősen csökkent.

1805 után az „építész” címet azok kaphatták meg, akik a Bécsi Akadémián vagy a Prágai Politechnikumban tanulták ki a szakmát. Ezért a Palliar(d)ikat építőmesterekként említjük, bát több épületet maguk is terveztek. Az egykori olasz bevándorlók erre az időszakra — amint ezt a keresztnevek írásmódjának változásai is jelzi — integrálódtak a Kisoldal közösségébe, azaz elnémetesedtek. Eközben megmaradtak a vlach közösség intézményei (például a kórház).

A klasszicista stílus a 18. század vége felé vált uralkodóvá. A barokk motívumok látványelemek visszaszorultak. A klasszicizmus csúcsszakaszának képviselői Johann Ignaz Palliardi (1737–1821), Josef Zobel (1746–1814), Karel Schmidt (1738–1820), Filip Heger (1734–1804) és fia, Franz (František) Anton Heger (1766–1831) – a két Heger jól együttműködött Palliardival. Ekkor tűnt fel Georg Fischer (Jiří Fischer, 1768–1828), aki később a Politechnikum professzora lett. Fischer, akinek munkásságában érezhető az angol romantikus gótika hatása, jelentősen befolyásolta a századelő prágai építészetét.^[47] 1784-ben II. József a négy, addig önálló városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette. 1850-ben hozzácsatolták a szomszédos Zsidóvárost (azóta Josefov), és ezzel létrejött a mai Prága magja.^[36] Az ipari forradalom Prágára is erősen hatott, a környék szénbányáira alapozva sorra építették a vasgyárakat. Karlín, Prága 1817-ben alapított ipari elővárosában húsz évvel később már 100 ezren laktak.^[48] Az első vasútvonal 1842-ben épült.

A 18–19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh, a meghatározó pozíciókban németek ültek, az utcák német neveket viseltek.

1848-ban a prágai forradalom kétszakaszos volt. Az első, sikeresnek tűnő szakaszban 1848. március 11-én a Vencel-fürdő melletti épületben gyűltek össze a prágai polgárok, és bizottságot alakította forradalmi követeléseik megszövegezésére. A március 11-i petícióban a cseh nyelv teljes egyenjogúságát követelték az iskolákban, a hivatalokban és a közigazgatásban egyaránt. A március 23-i újabb feliratban Cseh-Morvaország és Szilézia egyesítését követelték: azt, hogy a történelmi Csehország legyen önálló közigazgatási egység Prága központtal. A kormány április 8-án kelt válasza elutasította az adminisztratív átszervezést, viszont egyenjogúsította a cseh nyelvet, és ezzel felháborította a csehországi németeket.^[49] Felszabadították a csehországi jobbágyokat.

Az ezt követő időszakban Alfred Windisch-Grätz herceg Prága főparancsnokaként katonai erődemonstrációkkal is igyekezett megelőzni az esetleges forradalmi megmozdulásokat. Ennek ellenére május 31-én elkezdődött a forradalom második, radikális szakasza. Erre a napra hívták össze a prágai szláv kongresszust, amely június 2-án kezdett ülésezni soraiban egyebek közt a szélsőségesen magyarellenes szlovák nacionalista Pavel Jozef Šafárikkal és az anarchista világforradalmár Mihail Alekszandrovics Bakunyinnal — utóbbi élesen szembefordult a kompromisszumokra törekvő František Palackýval.^[49]

A cseh radikális demokraták és a diákok 1848. június 12-én felvonulást szerveztek. Összecsaptak a kivezényelt katonákkal, és ekkor egy feltehetően a hercegnek szánt golyó megölte Windischgrätz feleségét. Ezzel robbant ki a pünkösdi felkelés (květnová revoluce). A felkelők számos barikádot emeltek Prága utcáin, és bevették magukat az azidőtájt Károly Ferdinánd Egyetemnek hívott Károly Egyetem épületeibe. A város fölötti uralmat azonban nem tudták átvenni, mert mozgalmukat a lakosság német többsége nem támogatta. Windischgrätz herceg el akarta kerülni az utcai harcokat, ezért a Moldva túlpartjáról kezdte lövetni tüzérségével az Óvárost. Közben megmozdult a cseh vidék is, de az ott szervezett milíciák nem értek föl időben Prágába, ahol a felkelők június 17-én letették a fegyvert..^[50] A század második felében lebontották a Prágát körülölelő falat, ami után a város gyorsan terjeszkedni és iparosodni kezdett (Idegenvezető, 14. o.).

1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház,^[51] 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.

1914-ben Csehország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként lépett be a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus, Tomáš Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már Csehszlovák Légió küzdött az Antant mellett.^[50] 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság,^[50][52] melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.

Prágát, az ekkor még soknemzetiségű várost 1938-ban a németek szállták meg, és ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették.^[53] A második világháború végére a prágai gettó lakosainak 90 %-a halt meg megsemmisítő táborokban. A prágaiak 1945. május 5-én a cseh rádió felkelésre szólított fel. 12:30 körül a városháza körül harcok kezdődtek. Hamarosan német tankok hatoltak be az Óváros térre, és lőni kezdték a városházát; a lövöldözés másnapig tartott. Május 7-én és 8-án Prágába vezényelték az addig a várostól délre fekvő katonai gyakorlóterületen szerveződő SS-páncélosegységeket. Ezenkívül északkelet felől más német egységek is betörtek Prágába, és megöltek sok ellenállót (egyedül a Masaryk pályaudvaron több mint 50 embert). Május 7-én gyulladt ki először a városháza a belövésektől, de a felkelőknek ekkor még sikerült eloltaniuk a tüzet. 1945. május 8-án délután az ellenállóknak el kellett hagyniuk az épületet, mert a német tüzérek ismét felgyújtották. Még ezen a napon, 16 órakor a prágai Bartolomějská utcában a németek aláírták a kapitulációs nyilatkozatot, de a városházáért vívott csata csak 17 óra körül, körülbelül egy órával a fegyverszünet hivatalos kihirdetése után fejeződött be. A régi városháza neogótikus szárnyában a tüzet másnap sikerült megfékezni.^[54] Május 9-én a Vörös Hadsereg bevonult a városba, ezzel Prága lett az utolsóként felszabadított európai főváros. A város csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút (a legnagyobb károkat az óvárosi városháza szenvedte — elsősorban azért, mert a volt orosz hadifoglyokból Vlaszov által szervezett ROA (Orosz Felszabadító Hadsereg) szembefordult a németekkel, és szétverte a város körüli német csapatokat. Vlaszovot és vezérkarát 1946. augusztus 1-én Moszkvában kivégezték.^[55]

A háború után a pár évtizeddel korábban még többségben levő németeket Németországba telepítették, a város fokozatosan egynemzetiségűvé vált. Az 1948-as választás után a többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan Csehszlovákiában is egypártrendszert alakítottak ki. Az új rendszer ellen tiltakozott az egykori elnök Beneš, és Jan Masaryk külügyminiszter (Tomáš Garrigue Masaryk fia) is; őt nem sokkal később holtan találták a Černín-palota udvarán (feltehetően kilökték az ablakon). Fokozatosan kialakult a Sztálinhoz hű totalitárius rendszer, amelyben a szovjet vezetőt a Letnán épített, 15 méter magas szoborral tisztelték meg. Az emlékművet csak 1962-ben bontották el.^[56][57]

 

1968 januárjában leváltották Antonin Novotný pártelnököt, helyére Alexander Dubček került, aki elsőként vezette be az emberarcú szocializmus fogalmát. A Prágai tavasznak nevezett viszonylagos szabadságot, a cenzúra eltörlését ígérő mozgalmat Moszkvából nem nézték jó szemmel, és 1968 augusztusában a Varsói Szerződés országai (köztük Magyarország) csapatai szovjet parancsra megszállták Csehszlovákiát.^[58]

Az ezután bekövetkező konszolidációs politikát többen ellenezték. 1969. január 16-án Jan Palach húszéves, filozófia szakos hallgató tiltakozása jeléül felgyújtotta magát a Vencel téren, példáját hat héttel később Jan Zajíc követte.^[59][60] Véleményének megfogalmazására más módszert választott egy értelmiségi csoport: Václav Havel vezetésével 1977-ben megalapították a Charta ’77 mozgalmat, mely bírálta a kormány tevékenységét, és a Helsinki záróokmányban megfogalmazott emberi jogokhoz való viszonyát.^[61]

1989-ben a keleti blokk rendszerváltásai Prágát is elérték. A bársonyos forradalomnak nevezett átalakulás előestéjén, november 17-én 15 000 ember gyülekezett a Vyšehradon, megemlékezve a náci megszállás évfordulójáról. A terv szerint a tömeg a Vencel térre tartott, de a Narodní sugárútnál a rohamrendőrség elállta az utat, majd a két tábor között verekedés tört ki, egy Martin Šmid nevű diák meghalt, sokan megsérültek. Csakhamar megalakult a Václav Havel vezette Polgári Fórum, az egyre erősödő nyomás következtében az állampárt vezetői lemondtak.^[62][63]

A rendszerváltás után a város történelmi emlékei, régi negyedei az intenzív rekonstrukciós programnak köszönhetően megújultak, elősegítve, hogy mára az új Cseh Köztársaság fővárosa, Prága a turisták egyik legnépszerűbb célpontja legyen.

 

A 2002-es közép-európai áradások Prágát is érintették, ami több épületben és a metrórendszerben is kárt okozott, egyes szakaszait teljesen elárasztotta a víz.^[64] A prágai állatkert részei is teljesen víz alá kerültek.^[64]

Prága pályázott a 2016-os nyári olimpia rendezésére,^[65] de nem jutott be a jelöltek közé.^[66] 2009-ben, a gazdasági válság következtében a város visszalépett 2020-as pályázatától is.^[67]

Prága 2016-ban testvérvárosi szerződést írt alá Pekinggel. 2019. október 7-én a prágai városvezetés felmondta ezt a szerződést, mivel nem fogadta el a szerződésben foglalt egy Kína elvet. Válaszul 2019. október 9-én a kínai fél is felmondta a szerződést. A lépés következményeképpen külpolitikai viták alakultak ki a két ország között.^[68]

Az 1230-as adat az óvárosi rész népességét; az 1370-es és 1600-as adatok az óvárosi, újvárosi, kisoldali részek és a Hradzsin együttes népességét jelzik.

1784-ben közigazgatásilag is létrejött Prága, míg Nagy-Prága alapítása 1922-ben történt.^[36]

Prága népessége a múltban az alábbi módon változott:

 

Prága addig különálló négy városrészét, a mai Óvárost, az Újvárost, a Kisoldalt, és a Hradzsint II. József 1784-ben szervezte egy közigazgatási egységbe.^[36] A város további növekedése kapcsán 1850-ben Josefov, 1883-ban Vyšehrad, 1884-ben Holešovice, majd 1901-ben Libeň is a város része lett.^[36] 1922-ben 37 környező település beolvasztásával létrehozták Nagy-Prágát, amellyel a város lakosszáma 676 000-re növekedett. A város lakosszáma az 1 000 000-t 1938-ban érte el.

Az 1960-as és 70-es években az erőteljes szocialista várositásnak köszönhetően további településeket csatoltak a cseh fővároshoz. 1960-ban 8, 1968-ban 17, 1974-ben pedig további 38 településsel bővült Prága területe.

1960–1990 között a város mindössze 10 kerületre oszlott, az újonnan a fővároshoz csatolt településeket egy kerületbe kényszerítve. Lakóik azonban ekkor is a település (immár városrész) eredeti nevét használták a kerület megnevezése helyett, ahogy ma is.^[69]

Ma a városon belüli közigazgatás két- vagy háromszintűnek tekinthető. Legfelső szinten áll a fővárosi önkormányzat (Magistrát hlavního města Prahy), mely felelős a tömegközlekedés megszervezéséért, a városi rendőrség, tűzoltóság, egészségügyi szervezetek fenntartásáért, a műemlékek fenntartásáért, a prágai állatkertért és mindenért, ami a város teljes területét érinti.

1990 óta a város 57 önkormányzattal rendelkező városrészre van felosztva (městské části) A városrészek felelnek a parkokért és a környezetvédelemért, a temetőkért, az iskolák felszerelésének megrendeléséért, számos sport- és kulturális tevékenységért, több szociális és egészségügyi programért, a kutyapiszok összegyűjtéséért és hasonlókért. A városrészek önkormányzatainak másik fontos tevékenységi köre a nyilvános területek tulajdonosi jogainak kezelése.^[70]

2001 óta az 57 városrészt 22 adminisztratív egységbe (správní obvody) sorolták, a nemzeti közigazgatás változásainak megfelelően. Minden adminisztratív egységben egy városrész felelős bizonyos tevékenységekért, szolgáltatásokért az adminisztratív egység egész területén.^[70]

Mind a fővárosi önkormányzat, mind a városrészek választott képviselőkkel rendelkeznek, mindegyik élén polgármester áll.

 

 

 

Hivatalosan minden városrész neve tartalmazza a főváros nevét is, tehát például Petrovice hivatalos neve Praha-Petrovice.

Prága gazdaságilag az egyik legintenzívebben fejlődő város Közép-Európában, érezhető a regionális központ kialakítására való törekvés, mely már részben sikerült is, hisz több nemzetközi cég Prágában alakította ki közép-európai központját. Többek között ezeknek is köszönhetően ma a 8 újonnan az Európai Unióhoz csatlakozott posztszocialista ország régiói közül a prágai az egyetlen, amely az egy főre vetített GDP-t tekintve meghaladja az uniós átlagot.^[71] Csehország GDP-jének 25%-át teszi ki.^[72]

Az 1990-es évek végére a hollywoodi filmgyártás egyik kedvelt forgatási helyszíne lett. Mivel Prága nem szenvedett nagy károkat a második világháborúban, így a világháború előtt játszódó filmekben az amszterdami, londoni jeleneteket is gyakran itt forgatják.^[73][74] Az építészet, az alacsony árak és adók és a már létrejött filmgyártási infrastruktúra egyre több filmest vonz a városba.

Csehország út- és vasúthálózatának legfontosabb csomópontja.

 

Prága tömegközlekedése a három metróvonalra épül. Ezeket huszonöt villamosvonal és mintegy kétszáz autóbuszjárat egészíti ki, a Petřín-hegyre pedig sikló visz fel. A vonalakat a Dopravní podnik hlavního města Prahy (DPP) üzemelteti. Az 1990-es években bevezetett tarifaközösségnek köszönhetően a helyi- és az elővárosi járatokon (így az elővárosi autóbuszokon és a vonatokon is) egységes a díjszabás. A világ városai közül itt használják a lakosok az egyik legnagyobb arányban a tömegközlekedést.^[75]

 

A jegyek korlátozott ideig érvényesek, ám ez alatt a megfelelő jegy korlátlan átszállásra jogosít. A bérlet jellegű (napi-, heti-, havi-, illetve hosszabb időtartamra váltott jegyek) érvényessége a jegykezelés pillanatában kezdődik és az idő lejártával ugyanazon óra ugyanazon percében is ér véget. Mindenféle jegyet használhatunk az elővárosi járatokon is: ez a megoldás hatékonyan segíti a P+R rendszert.^[76][77]

A prágai metró három vonala a szovjet típusú metróüzemeknek megfelelően a belvárosban, háromszögben metszi egymást. A szerelvények reggel 5-től éjfélig közlekednek. A metró megáll a legtöbb, turisztikai szempontból fontos helyen, továbbá a vasúti pályaudvaroknál és a központi autóbusz-pályaudvar alatt is. Az első metróvonalat 1974-ben adták át. A hálózat már több mint 50 kilométer hosszú. A távlati tervekben szerepel a repülőtérre vezető szakasz, valamint épül a negyedik, a D vonal is.^[78] A szovjet típusú szerelvényeket is elkezdték korszerű, csendes járművekre cserélni.

 

A villamoshálózat kiépítése 1875-ben az első lóvontatású villamossal kezdődött. 1891-től elektromos vontatásra tértek át és két ütemben 1897-ben, majd 1907-ben a korábban több villamostársaság által üzemeltetett hálózatot egységesítették.^[79] Az 1960-as évektől a villamosközlekedést az új metró és buszok térnyerése veszélyeztette. Az egyvágányú hálózatokat felszámolták, így a Pařížská utca – Óváros tér – Celetná utca – Lőportorony közötti szakaszt is. Az 1980-as évektől a külső városrészek felé új vonalak létesültek mint Řepy városrészbe 1988-ban, Ohrada–Palmovka 1990-ben, vagy Modřany felé 1995-ben. 2003-ban hosszú építkezést követően átadták a Hlubočepy–Barrandov-szakaszt, 2008-ban pedig a Laurová–Radlická-viszonylatot, amit aztán 2011-ben tovább is bővítettek. A 2020-ig tartó időszakban további vonalkiépítés történt a városban.^[80] A villamost használók aránya az 1980-as években 30% volt, 2014-ben 28,5%. A 22 nappali és 9 éjszakai viszonylathoz 142,7 kilométer hosszú pálya tartozik. A viszonylatok túlnyomó többségben átmérős jellegűek (azaz az egyik külvárosból a belvároson át a másik külvárosba közlekednek). Ennek köszönhetően a vonalak a belvárosban több helyen fonódnak, gyakran 5-6 viszonylat közlekedik egy-egy szakaszon, elősegítve ezzel a város nagy részébe történő átszállásmentes utazást. A megállókban és a járműveken digitális kijelzők segítik az utas tájékoztatást. A járművek legújabb generációját az alacsony padlós Škoda 15T villamos adja, amely vegyesen közlekedik minden vonalon a régebbi Tatra T3R.PV típusú járművekkel. Jelenleg a világ egyik legnagyobb villamos-flottája itt található.^[81]

A város éjszakai tömegközlekedési hálózatának gerincét szintén a villamosok adják, a kilenc, éjszaka is közlekedő közúti vasúti viszonylatot buszjáratok egészítik ki.

A fővárosban 1936 és 1972 között trolibusz-közlekedés üzemelt, amelyet a metró kiépítésével, valamint az újabb villamosvonalak kialakításával együtt megszüntettek.^[80]

Prága a városba vezető sugárirányú utaknak köszönhetően Csehország minden pontjáról könnyen megközelíthető. Autópálya köti össze Brnón keresztül Szlovákiával és Olomouccal, valamint Plzeňen át Németországgal. Mindezen túlmenően a várost több, részben elkészült gyorsforgalmi út köti össze a fontosabb cseh városokkal, melyek végleges kiépítése újabb nemzetközi kapcsolatokat biztosít majd számára. A város belső területeinek tehermentesítésére az utóbbi évek beruházásainak köszönhetően nagyrészt elkészült a belső városi körgyűrű, de várhatón a közeljövőben elkezdődik a külső körgyűrű teljes kiépítése is. Az utak egy része Prága domborzati viszonyai miatt alagútban halad, melyek közül az 1998-ban átadott Strahovský alagút a leghosszabb, mintegy két kilométeres hosszával.^[82][83]

A történelmi városrészekben sok a korlátozott forgalmú vagy sétálóutca. Emellett a belvárosban sok a kék színnel jelölt parkoló, amit csak az engedéllyel bíró helyiek használhatnak.^[83]

 

Budapestről a Győr–Pozsony–Brno–Prága-útvonalat választva végig autópályán haladhatunk (mintegy 500 km-t). Útlevél nem kell, de az autópálya-matricákat vásárolva figyeljünk a cseh–szlovák határra, amit a pályán csak egy tábla jelez.

A prágai főpályaudvar (Praha hlavní nádraží) az Óvárostól keletre, a C metró vonalán helyezkedik el,^[84] kiindulópontként szolgálva a nemzetközi és belföldi távolsági vonatok jelentős hányadának. A Budapestről induló vonatok is ide érkeznek.

A belföldi vasúti közlekedésben fontos szerepet tölt be még a főpályaudvartól északra elhelyezkedő Masarykovo pályaudvar, valamint a B metró vonalán található Smíchov állomás.

Prága Ruzyně városrészben, a város központjától körülbelül 20 km-rel északnyugatra elhelyezkedő reptere az 1990-es évek végétől regionális szinten az egyik legfontosabb reptérré vált, mintegy 10 millió utassal évente. A repülőtér forgalmának jelentős lökést adtak az elmúlt években a diszkontjáratok. 15 diszkont légitársaság repülőivel 36 európai városba juthatunk el kedvező áron.

A repülőtér jelenleg csak közúton közelíthető meg, a távlati tervekben szerepel az A metróvonal meghosszabbítása. A város metrómegállói és a reptér között több buszjárat közlekedik.^[85]

Prága történelmi belvárosa
Világörökség
Prága a Klementinumról fotózva
Adatok
Ország	Csehország
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	II, IV, VI
Felvétel éve	1992
Elhelyezkedése
Prága Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 05′ 15″, k. h. 14° 25′ 17″50.0875, 14.42138888888950.087500°N 14.421389°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Prága témájú médiaállományokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Történelméből fakadóan Prága építészeti, kulturális, vallási emlékek, látnivalók sokaságát vonultatja fel, melybe napjainkban a modern kor egy-két mementója is besorolható. A várost alkotó negyedeknek külön-külön hangulata, történelme van, ennek megfelelően egyenként is érdemes megvizsgálni őket. 1992 óta Prága történelmi belvárosa a világörökség része.

A közép-európai gótika irányzatát Peter Parler határozta meg az 1300-as évek első harmadában az ún. német különgótika továbbfejlesztésével.^[86] Az 1400-as évek közepéig ez maradt az építészet meghatározó irányzata; ekkor váltotta fel fokozatosan a reneszánsz. E stílus legjenetősebb, fennmaradt épületei:

• a Nyári palota (Királyi nyárilak) és
• a Csillag-kastély.^[27]

Egyfajta választóvonalnak tekinthető az 1541-es nagy tűzvész; az ezután emelt épületek zömmel gótikus jellegtűek, de nem sok maradt meg belőlük. Ennél jóval nagyobb hatású volt az 1689-es tűzvész, amelyben gyakorlatilag leégett a teljes zsidóváros, valamint az Ó- és Újváros északi része.^[46] Az új, illetve helyreállított épületek immár barokk stílusúak; ez a stílus határozza meg a történelmi városrészek hangulatát. Első jelentősebb emléke a Mátyás-kapu. Ez irányzat az 1750-es évek közepéig uralkodott, a hétéves háború utáni újjáépítést vezető Niccolò Pacassi művészete már inkább rokokó jellegű. Ennek rövid életű divatja több jeles emléket hagyott ránk, főleg a várban. A 19. század első felének két meghatározó stílusirányzata a klasszicizmus és az empire lett. A század második fele volt a cseh neoreneszánsz virágkora.^[27]

Bővebben: Óváros (Prága)

Területén a 10. század elején apró, szétszórt települések keletkeztek, melyek fejlődését három főútvonal segítette elő, az utak mentén bajor kereskedők telepedtek le. Itt találtak menedéket az idegenből érkezett kereskedők, a királyi udvar piacudvara az ő számukra volt fenntartva. A piac körüli telepek egyetlen községgé egyesültek, s ekkor emelték a városfalakat is, majd az egész negyed városi rangot kapott a királytól. A terület a 15. században érte el fejlődése fénypontját. A huszita mozgalomban a kelyhesek központja volt. 1784-ben az egységes Prága központja.^[27][87] Jókai szerint „egyetlen nagyszabású múzeum”.

• Az Orloj az Óváros téren, a prágai városháza oldalán található óramű, amely évszázadok óta vonzza a látogatókat. A hatalmas időmérő szerkezet 1410 óta működik. 1597 óta 9 és 21 óra között óránként körben elvonulnak előtte az apostolok szobrai. Legutóbb a második világháború után restaurálták.
• A Falhoz épült Szent Márton-templomban vezették be annak idején a két szín alatt áldozást; amiért a kehely lett a huszita mozgalom (egyik ágának) jelképe.^[27]

További nevezetességei:

• az óvárosi Szent Miklós-templom,
• Klementinum

Bővebben: Josefov (Prága)

Josefov, más néven Zsidóváros az Óvároshoz kapcsolódó városrész. A negyedet a Pařížská utca osztja két részre. Az elnevezést II. József császárról kapta, annak toleranciáját és liberális szellemiségét tisztelték meg vele. Zsidók a 10. század óta élnek Prágában,^[88] a 16. században egy ideig a keleti zsidók és a nyugati, Spanyolországból kimenekült szefárdok találkozóhelye lett a városnak e negyede. Legfontosabb épületei, emlékei:

• • Maisel-zsinagóga,
  • Pinkász-zsinagóga,
  • Régi-új zsinagóga,
  • Magas zsinagóga az Állami Zsidó Múzeummal,
  • Klausz-zsinagóga,
  • Spanyol zsinagóga,
  • Franz Kafka szülőháza,
  • Zsidó Tanácsháza,
  • Régi zsidó temető,
  • Betlehem-kápolna — itt prédikált annak idején Husz János,
  • az Iparművészeti Múzeum (UPM), és kissé északnyugat felé
  • a Szent Ágnes-kolostor.

Bővebben: Újváros (Prága)

A IV. Károly császár által alapított városrész 1348-ban született. Központja a Vencel tér, több történelmi esemény színtere, ezt zárja le déli irányból

• • Vencel tér, több történelmi esemény színtere
  • Nemzeti Múzeum
  • Rendezvények háza (Reprezentációs ház)
  • Nemzeti Színház
  • Újvárosi Városháza
  • Táncoló ház vagy Fred and Ginger (Gehry) — figyelemre méltó modern üvegpalota a Moldva partján, Václav Havel egykori lakhelyéhez közel,
  • Havas Boldogasszony-templom palotaszerű épülettömbje.
  • Rendezvények háza (Reprezentációs ház),
  • Füvészkert (a Károly Egyetem Botanikus Kertje) a Na slupi utcában,
  • Dvořák-múzeum,
  • Rendőrmúzeum

Bővebben: Hradzsin

A tulajdonképpeni várnegyed. Látnivalói a barokk kapun bejutva, ahol Szent Norbert szobra áll:

• Szent Rókus-templom,
• Strahovi kolostor,
• Loretói Szűz Mária-templom,
• Černín-palota,
• Hradzsin tér,
• Érseki palota,
• Schwarzenberg-palota és
• Sarm-palota (szemben),
• toszkánai palota avagy külügyminisztérium,
• Martinic-palota,
• Sternberg-palota a Nemzeti Galériával,

Bővebben: prágai vár

• • Szent Vitus-székesegyház,
  • Új királyi palota,
  • Szent Kereszt-kápolna
  • Szent György-bazilika és kolostor,
  • Arany utcácska,
  • püspöki palota
  • elnöki palota
  • Régi királyi palota,
  • Mindenszentek kápolnája,
  • Rosenberg-palota (Nemes Asszonyok Intézete),
  • Lobkowitz-palota,
  • Daliborka torony stb.

A várat kertek veszik körül:

• • Királyi kertek,
  • Sánckert,
  • Paradicsomkert
  • Hartig-kert
  • Ledebur-kert,
  • Kis Pálffy-kert,
  • Nagy Pálffy-kert,
  • Kolowrat-kert,
  • Kis Fürstenberk-kert,^[89]

A várban látható a 14. században élt és alkotott Kolozsvári testvérek egyetlen megmaradt szobra, amely Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja (a szobornak vannak másolatai Budapesten és Kolozsváron).

Bővebben: Kisoldal

Az Óvárossal szemben, a Moldva túlpartján fekvő városrészbe a Károly híd vezet át. Itt tekinthetjük meg a barokk építészet legszebb prágai remekeit. Épületei a 18. század óta változatlanul maradtak fenn. Zegzugos utcái középkori nyomvonalon alakultak ki. Itt áll:

• a két prágai Szent Miklós-templom egyike,
• a Szent Tamás-templom, a Wallenstein-palota, a Lichtenstein-palota,

és itt található a hangulatos Kisoldali tér. A német nagykövetség a Lobkovitz-palotában, a cseh külügyminisztérium pedig a Thun-Hohenstein-palotában kapott helyet. A Petřín-hegyre (magyarul: Lőrinc-hegy, de ezt kevésbé használják) sikló visz fel.

Bővebben: Petřín

A Petřín dombjára sikló visz föl, az 510 méteres távot és 130 méteres szintkülönbséget kb. 4 perc alatt teszi meg.^[90] Az 1928-ban épült bemutató csillagvizsgálót Milan Rastislav Štefánik (1880-1919) csillagász-diplomatáról nevezték el. A mintaszerűen működő bemutató csillagvizsgáló főműszerre egy König-refraktor (különleges lencsés távcső). Közelében áll Johannes Kepler és Tycho Brahe közös emlékműve.^[91] A Petřínen épült a város egyik fő nevezetessége, a strahovi kolostor.

További látnivalói az Éhségfal és az Eiffel-tornyot másoló kilátó.

A domb lábánál áll a Borromei Szent Károly kegyes nővérek kolostora.^[92]

Bővebben: Smíchov

Smíchov (németül Smichow) 1909 óta Prága 5. kerületének része a Moldva bal partján. Két fő nevezetessége a Ringhoffer-gyár és a Staropramen Sörgyár.

Bővebben: Vyšehrad

Vyšehrad Prága egyik történelmi városrésze az Újvárostól délre, a Moldva jobb partján.

Már a 9. században- Már a 9. században szláv törzsi székhely volt, a folyó felé meredeken leszakadó, 42 méter magas dombon álló vár egyes vélemények szerint Prága legrégibb része. A dominanciaharvban végül alulmaradt a prágai várhegyen letelepült csehekkel szemben, ám jelentőségét csak lassan veszítette el; így a Přemysl-dinasztia alatt királyi székhely is volt — 1061 és 1092 között itt volt II. Vratiszláv cseh fejedelem, majd 1085-től király székhelye.

A föld–fa erődöt IV. Károly építtette át kővárrá, amikor a dombot a székvárosát védő erődrendszer részévé tette. Ezt várat a huszita háborúk alatt kifosztották és részben lerombolták. Az 1650-es években olasz építészek tervei alapján téglabástyákkal erősítették meg, és egészen 1911-ig újra erődnek használták. Kazamatáit 1742-ben kezdték építeni.

A dombot és környékét 1883-ban csatolták a cseh fővároshoz; ez lett Prága 4. kerülete.↑ Prague Guide FM:

• Szent Péter és Pál-templom,
• sírkert

Holešovice (1850 és 1960 között Holešovice-Bubny, németül Holleschowitz-Bubna) városrész a Moldva kanyarulatában épült. Nagyobbik része Prága 7. kerületében található, egy kisebb része az 1. kerülethez tartozik. 1884 óta Prága része. Régen ipari külváros volt, ma itt található:

• a Prágai Nemzeti Galéria és a Lapidárium, a galéria kőtára;
• Prága egyik legnagyobb pályaudvara, a Praha-Holešovice pályaudvar,
• a város egyik legismertebb zöldterülete, a Letná-park.

Bővebben: Holešovice

Bővebben: Vinohrady (Prága)

• Béke tér (Náměstí Míru):
  • Szent Ludmilla-templom,
  • Vinohrady Színház,
  • Prágai Katolikus Érseki Gimnázium;
• Theater Royal (Theater Royal Burlesque) Vinohradská 2165, — az 1920-as években épült színház színvonalas burleszket játszik. A közönség kis kávézóasztaloknál ül kényelmes fotelekben.^[93]
• Riegrovy sady városi park,
• Havlíčkovy Sady park.

Bővebben: Žižkov

• Vitkov-hegy a tévétoronnyal
• Szent Prokop-templom
• A Cseh Hadsereg Múzeuma
• Zsiska lovasszobra és a Nemzeti Mauzóleum

Az 5,43 km² területű terület 1922 óta a cseh főváros része. 1992-ben szervezték önálló városrésszé; odáig északi része Prága 8., a déli a város 7. kerületéhez tartozott.^[94] 2001 óta Prága 7. adminisztratív körzetének része.

• Troja kastély a Prágai Városi Galéria állandó kiállításával,
• Prágai Botanikus Kert,
• Prágai Állatkert.

Praga caput regni (Prága az ország feje) — tartja a hagyományos szólásmondás,^[27] de nemcsak az ország, de hagyományosan Európa egyik fontos kulturális központja is. Több száz színházában, galériájában, kiállítótermében rendszeresek a bemutatók, kiállítások, és a város utcai kulturális élete is kiemelkedő: pantomimművészek, utcai színházak szórakoztatják az érdeklődőket.

A rendezvények közül kiemelkedő szerepet játszik a Prágai Nemzetközi Tavaszi Fesztivál, valamint az őszi dzsesszfesztivál.

Lásd még: Múzeumok Prágában

A városban nyolc egyetem, illetve főiskola működik, köztük a leghíresebb Kelet-Közép-Európa legrégibb egyeteme.

• Károly Egyetem (UK), 1348-ban alapítva
• Cseh Műszaki Egyetem (ČVUT), 1707-ben alapítva
• Szépművészeti Akadémia (AVU), 1800-ban alapítva
• Művészeti, Építészeti és Design Akadémia (VŠUP), 1885-ben alapítva
• Kémiai Technológia Intézet (VŠCHT), 1920-ban alapítva
• Előadóművészeti Akadémia (AMU), 1945-ben alapítva
• Cseh Mezőgazdasági Egyetem (ČZU), 1952-ben alapítva
• Közgazdasági Egyetem (VŠE), 1953-ban alapítva

A 21. század legfontosabb eseményei:

• 2000: a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank csúcstalálkozója
• 2002: NATO Csúcstalálkozó
• 2004: Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülése
• 2006: Nemzetközi Csillagászati Unió gyűlése

Prága számos sporteseménynek, nemzeti stadionnak és csapatnak ad otthont.

• Prágai Nemzetközi Marathon Archiválva 2006. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Sparta Prága → labdarúgócsapat
• Slavia Prága → labdarúgócsapat
• Bohemians Praha 1905 – labdarúgócsapat
• Dukla Praha – labdarúgócsapat
• Viktoria Žižkov – labdarúgócsapat
• Sazka Arena → 2004-es Férfi Jégkorong-világbajnokság; kosárlabda Euroliga négyes döntő 2006-ban
• Strahov Stadion – a világ legnagyobb stadionja közel 250 000 férőhellyel
• O2 Aréna, Európa második legnagyobb jégkorong-csarnoka
• Mystic SK8 Cup – Gördeszka-világkupa
• Prága Open teniszverseny;
• Czech Open Floorball Kupa (A sportág legnagyobb nemzetközi klubszintű tornája)

Prágát gyakran és méltán nevezik „a sör fővárosának” — miközben a „a cseh sör fővárosa” Plzeň^[95]. A prágai sörfőzésről az első feljegyzések a 12. század elejéről maradtak femm. Miután a sörfőzés (valószínűleg a 13. század elején) királyi monopólium lett, a főváros az elsők között kapott erre feljogosító királyi adománylevelet.^[96]

A sörfőzést a prágai ipariskolában 1818-ban kezdték önálló szakmaként tanítani. A századfordulón az országban mintegy 700 kisebb nagyobb sörfőzde működött — ebből Prágában kb. 40. Közülük a legtöbb a Sugárúton (Dlouha Třída) Poříčí úton (Poříčí ma már Prága része), a Vencel téren (akkori neve Koňský trh volt) és a Marhavásártérem (Dobytčí trh) állt. Néhol két-három főzde (sörgyár) is épült egymás mellé, illetve egymással szemben. Híresen jó söröket főztek a különfále szerzetesrendek. Különösen nevezetes volt:

• a Szent Tamás-templom szerzeteseinek fekete söre,
• az Ů Křížovniků és
• a Strachovi Sörfőzde (Strahovský Pivovar).

A világháború, majd az azt követő erőltetett iparosítás eredményeként a városban csak négy sörgyár maradt:

• a Staropramen Sörgyár Smíchovban — fő terméke a névadó Staropramen,
• a braníki,
• a holešovicei és
• az U Fleků Sörgyár és söröző.

Ezek közül az ezredfordulóra bezárt a holešovicei gyár, viszont nyílt három kisebb főzde-söröző:

• az újvárosi (Novoméstecky Pivovar),
• a Dóm Söröző (Pivovarský Dům) és
• a strahovi (kolostori, újranyitott).^[96]

Prága egyik jellegzetessége a söröző (pivnice). A cseh polgárok mindennapi életének része a munka utáni sörözés — vagy csak „sörivás” — úgy mondják ugyanis, hogy a sörözés az ötödik korsóval kezdődik; ami addig van, az csupán sörivás. A felkapottabb sörözőkben éppúgy érdemes asztalt foglalni, mint nálunk egy jobb étteremben. Szintén kicsit meglepő, de nagyon kedves kulturális eleme a prágai sörözőknek a söralátéttel (sörkeksszel) rendelés: ha a középen elhelyezett alátétek közül magunk elé húzunk egyet, az azt jelenti, kérünk egy korsó sört. Ha a korsónk kiürül, és az alátétet nem tesszük az üres korsó szájára, a pincér automatikusan hozza a következő kört, és fogyasztást pedig az asztalunkon elhelyezett papírcetlin jelzi, a korsókat egy-egy rovátkával jelölve. Sajnos, ez a kedves szokás visszaszorulóban van, mivel a szokást nem ismerő külföldiek körében sok félreértésre adott alkalmat.

Néhány ismertebb prágai söröző:^[97]

• U Fleků^[98]
• U Zlatého Tygra (Az Aranytigrishez)^[99]
• Hostinec U Rotundi
• U Kalicha (A Kehely, a Svejkből)^[100]
• U Medvidků (A Medvebocsokhoz)^[101]
• U Pinkasů (Pinkász sörözője)^[102]
• U Černého vola (A Fekete Ökörhöz)
• U Tomasu (Szent Tamás söröző)

• Jan Neruda (1834–1891) költő, író
• Leopold Karpeles (1838–1909) zászlótartó őrmester az amerikai polgárháborúban, 1870-ben a Medal of Honor kitüntetettje
• Bertha von Suttner (1843–1914) radikális pacifista író, Nobel-békedíjas
• Josef Václav Myslbek (1848–1922) szobrász
• Karl Kautsky (1854–1938) filozófus, a szociáldemokrácia egyik elméleti megalapozója
• Rainer Maria Rilke (1875–1926) költő
• Emmy Destinn (1878–1930) operaénekes
• Jaroslav Hašek (1883–1923) író, humorista,
• Franz Kafka (1883–1924) író, háza a Josefovban áll, de lakott az Arany Utcácska 22-es számú kis épületében is
• Egon Erwin Kisch (1885–1948) író, újságíró, a „száguldó riporter”
• Franz Werfel (1890–1945) író
• Jaroslav Seifert (1901–1986) költő, irodalmi Nobel-díjas
• Saul Friedländer (1932) izraeli író, történész
• Jan Saudek (1935) fotóművész
• Václav Havel (1936–2011) író, a Cseh Köztársaság volt elnöke
• Madeleine Albright (1937) Prágában született amerikai politikus
• Jiří Menzel (1938) filmrendező
• Věra Čáslavská (1942–2016) hétszeres olimpiai bajnok tornász
• Hana Mandlíková (1962) teniszező
• Demcsák Zsuzsa (1978) magyar műsorvezető
• Tomáš Rosický (1980) futballista
• Jana Knedlíková (1989) kézilabdázó

• IV. Károly (1316–1378) német-római császár, cseh király, a város az ő uralkodása alatt került Európa vezető városai közé, nevéhez köthető a prágai egyetem megalapítása, valamint a Károly híd építése is
• Peter Parler építész, szobrász és fiai, a Parler építészcsalád jellemzően Csehországban alkotó tagjai,
• Jan Hus (1369–1415) vallásreformer,
• Jan Žižka (1370 körül – 1424) huszita vezető, tábornok, Prága védője
• Judah Löw ben Bezalel (1525–1609) filozófus, a prágai zsidók szellemi vezetője
• Tycho Brahe (1546–1601) csillagász
• II. Rudolf (1552–1612) német-római császár, Prágát a Habsburg Birodalom fővárosává tette
• Johannes Kepler (1571–1630) csillagász, Brahéval közösen dolgozott
• Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) zeneszerző, operái egy részét Prágában írta
• Bedřich Smetana (1824–1884) zeneszerző, legismertebb darabja a Moldváról, Prága folyójáról szól. A vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
• Leoš Janáček (1824–1928) Prágában tanult zeneszerző
• Antonín Dvořák (1841–1904) zeneszerző, múzeuma van a városban, a vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
• František Křižík (1847–1941) villamosmérnök
• Tomáš Garrigue Masaryk (1850–1937) filozófus, politikus, a cseh függetlenedés élharcosa
• Alfons Mucha (1860–1939) festő, képzőművész, a vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
• Jože Plečnik (1872–1957) szlovén építész
• Albert Einstein (1879–1955) fizikus, a német műegyetemen tanított 1911–1912 között
• Karel Čapek (1890–1938) író, a vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
• Jan Patočka (1907–1977) filozófus
• Bohumil Hrabal (1914–1997) író
• Emil Zátopek (1922–2000) atléta
• Milan Kundera (1929) Prágában tanult író
• Miloš Forman (1932–2018) Oscar-díjas filmrendező, színész, forgatókönyvíró
• Martina Navratilova (1956) teniszező
• Pavel Nedvěd (1972) labdarúgó
• Věra Chytilová (1929–2014) filmrendező

• Szombathy Viktor: Csehszlovákia (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1981) ISBN 963-243-185-5
• Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Bp., 1974.) ISBN 963-243-155-3
• Vladimír Soukup et al.: Prága (Panamex kiadó Útitárs sorozat, Bp., 2006) ISBN 963 949 1578
• Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 90–91. o. ISBN 963-9257-14-1  
• A Pallas nagy lexikona
• ↑ Idegenvezető: Jindřich Pokorný et al.: Prága, Idegenvezető, (Sportovní a turistické nakladatelstcí) Praha, 1957, 170 o.
• ↑ Barangoló: Prága barangoló útikönyv, Lingea, Berlitz, 2016, 144 o.
• ↑ Pulcová: Kateřina Pulcová: Paměť a historie rodiny Palliardi – dva koncepty studia rodinné minulosti
• ↑ NemcsakPrága: Csehország nem csak Prága:Szent Bertalan-katedrális és főtér —– Plzeň
• ↑ Sörmentén: Szokolay Zoltán et al., 2002: Sörmentén Prága. Sörmentén útikalauz. Hibernia Nova Kiadó, pp. 4–10.

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Prága témájú médiaállományokat.

 

Nézd meg a Prága címszót a Wikiszótárban!

• Wagenbach, Klaus: Kafka Prágája. Irodalmi útikalauz (ford. Czeglédi András), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2006 (Világváros), ISBN 9639165921

• Látnivalók Prágában
• Prága látnivalóiról
• Prágai látnivalók
• Érdekességek Prágáról
• Prága.lap.hu
• prágai éttermek
• Rózsa Ferkó Károly prágai rajzai Archiválva 2006. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Csehország – Prága – Várak
• Prága – fényképgaléria
• Blog Prágáról
• Idegenforgalmi információk Prágáról Archiválva 2010. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Prága blog
• Csehország: Prága
• A Cseh Köztársaság hivatalos idegenforgalmi bemutatója: Prága
• Prágai szállás.lap.hu - linkgyűjtemény
• Prága látnivalók

• Prága város honlapja
• Prágai nagykövetségek listája
• Fényképek
• Hivatalos weboldal
• Nemzeti Színház
• Állami Opera
• Hírportál angolul Archiválva 2008. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Időjárás-jelentés
• Friss időjárási paraméterek