Nagykapos

Kassától 72 km-re délkeletre, az Ung és Latorca folyók között fekszik.

Ősi település, egykor fontos forgalmi gócpont, már 1214-ben szerepel a leleszi alapítólevélben [1]. Ekkor birtokosa a leleszi prépostság volt. Szent Miklósnak szentelt temploma az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben már szerepel, János és Benedek papjait külön is megemlítik. 1417-ben már mezőváros vásártartási joggal. 1427-ben a település nagyobb része a homonnai Drugeth család tulajdona. Nagykapos sem menekült meg a mohácsi csatavesztést követő trónviszály következményeitől.

A szépen gyarapodó mezővárost 1530 táján a Drugethek egyik sarja és Losonczy Antal elfoglalta és kirabolta, majd Ferdinánd király vezére, Serédy Gáspár szerezte vissza a leleszi prépostnak. A 16. századtól a virágzás korszaka köszöntött a településre, területén élénk kereskedelem folyt és fejlődött az ipar is, melyet a megalakult céhek nagy száma is jelez. A megyeszékhely Ungvár mellett itt is folyt megyei törvénykezés és közelében néha megyei közgyűléseket is tartottak.

A kuruc harcok nagyon visszavetették Nagykapos fejlődését, lakossága megcsappant, céhei megszűntek. Teljesen azonban nem néptelenedett el. II. József uralkodása után a jászói prépostság birtoka lett. Plébániatemplomát a premontreiek alapították.

A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „KAPOS. Kis, és Nagy Kapos. Két magyar faluk Ungvár Várm. földes Urak a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszenek Csicserhez nem meszsze, mellynek filiáji, földgyeik jók, fájok, réttyek, legelőjök bőven, makkoltatások hasznos, a’ sertés hús itten igen oltsó.”^[3]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Kapos (Nagy), Ungh v. magyar m. v., Kis-Kapos szomszédságában: 231 római, 30 g. kath., 814 ref., 34 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház, sok urasági épülettel, számos nemes lakossal. Határa róna, s igen termékeny, szénája bőséggel; körülötte több apró tavak találtatnak, mellyek közt legnagyobb az Ortói. Makkos erdeje derék. F. u. a jászói prépostság.”^[4]

1914-ben Kiskapost, Ungcsepelyt és Veskócot csatolták hozzá [2]. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásának székhelye volt, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938-1945 között ismét Magyarország része.

• 1910-ben 1222-en lakták: 1207 magyar (99%), 9 német (1%), 4 szlovák, 1 roma és 1 fő ruszin.
• 1930-ban 2555 lakosából 1665 magyar (65%), 399 csehszlovák (16%), 378 zsidó (15%), 19 ruszin (1%), 4 német és 90 fő egyéb volt (az 1930-as népszámlálás vitatott hitelességű.)
• 1941-ben 2668-an lakták, ebből 2518 magyar és 50 fő szlovák.
• 1991-ben 9421 lakosából 6007 magyar (64%), 3251 szlovák (35%), 79 cseh (1%), 36 roma, 22 ukrán, 3 ruszin, 2 morva és 21 fő egyéb.
• 2001-ben 9760 lakosából 5561 magyar (57%), 3506 szlovák (36%), 422 roma (4%), 90 ukrán (1%), 48 cseh, 122 nem kiderített és 11 fő egyéb volt.
• 2011-ben 9406 lakosából 5604 magyar (59,58%), 2844 szlovák (30,24%), 116 roma (1,23%), 72 ukrán (1,28%), 35 cseh (0,37%), 5 lengyel, 1–1 orosz illetve morva, 6 egyéb és 716 ismeretlen nemzetiségű.

Nagykapos magyar testvérvárosa Elek.

2005-ben Nagykaposon magyar óvodát nyitottak – az ilyen intézménynyitás rendkívül ritka a szlovákiai magyar kisebbség legújabb történetében. Az oktatás ezen szintje a városban azonban továbbra is messze nem tükrözi az etnikai viszonyokat. A legutolsó népszámlálás szerint a város lakóinak 57%-a volt magyar. A magyar óvodába 2005/2006-ban 86 gyerek járt, a tőle 200 méterre lévő szlovák óvodába azonban 168-an.^[5]

• Nagykapos temploma a 14. században már állt. A 16. századtól a reformátusoké, de a 18. század elején elpusztult. 1784 és 1787 között újjáépítették, de 1794-ben leégett. 1839-ben újabb tűzvész pusztította, ezután teljesen felújították. Mai formáját 1889-ben nyerte el. A templom falán található az Erdélyi János emléktábla.
• Erdélyi János mellszobra a magyar tanítási nyelvű általános iskola udvarán.^[6]
• Római katolikus plébániatemploma Szent Simon és Júdás Tádé apostolok tiszteletére 1815 és 1816 között épült Kiskaposon. A premontrei rend építtette klasszicista stílusban. Jelenlegi formáját többszöri felújítás után nyerte el.
• Szent István szobor. Bukóczy Imre tokaji szobrászművész alkotását 2001-ben avatták fel. Az avatóünnepség keretében Elek város által adományozott zászlót a református templomban helyezték el.^[7]
• Millecentenáriumi emlékmű. Borsi Antal sárospataki szobrászművész alkotását 1996. augusztus 25-én avatták fel a városháza előtt. Az emlékművet huszonegy ung-vidéki község és a nagykaposi polgárok adományaiból emelték.^[8]
• Turul szobor.^[9]
• Ferencz György szobrászművész Tisztelet az öregkornak című alkotását 2005 novemberében avatták fel az idősek otthona előtt. A ladmóci mészkőből készült szobor egy virágban elhelyezett idős női arcot ábrázol.
• 2018-ban szobrot avattak Herczegh Géza jogtudós emlékére.^[10]
• Magyar Közösségi Ház. A benne létesített könyvtárban kaptak helyet a Nagykaposról és vidékéről összegyűjtött dokumentumok. A könyvtárhoz tartozik az egyedülálló Mécs László-gyűjtemény is.

• Itt született 1814. április 1-jén Erdélyi János költő, polihisztor.[3]
• Itt született (Ungcsepelyen) 1842. szeptember 22-én Fincicky Mihály ügyvéd, műfordító, magyar néprajzi és népköltészeti gyűjtő, Ungvár város polgármestere
• Itt született 1920. december 31-én Skultéty Csaba író, újságíró
• Itt született 1928. október 17-én Herczegh Géza jogtudós, egyetemi tanár, a hágai Nemzetközi Bíróság tagja
• Itt született 1943-ban Albert Sándor egyetemi tanár, politikus.
• Itt volt plébános 1920-1929 között Mécs László pap-költő [4]

• Erdélyi János Vegyeskar
• Cantabile Női Kamarakórus
• Őszirózsa énekkar
• Latoričan Vegyeskar
• Fabotó citerazenekar

• Hivatalos oldal
• Alapinformációk
• Nagykapos Szlovákia térképén
• Nagykapos története
• A gimnázium honlapja
• Az FK ENERGETIK honlapja
• E-obce.sk
• Nagykapos.lap.hu - linkgyűjtemény

• Kiskapos
• Ungcsepely
• Veskóc