Liviu Rebreanu
Liviu Rebreanu (Felsőilosva, 1885. november 27. – Valea Mare, Argeș megye, 1944. szeptember 1.) erdélyi román író.
Liviu Rebreanu | |
Élete | |
Született | 1885. november 27. Felsőilosva, Osztrák–Magyar Monarchia |
Elhunyt | 1944. szeptember 1. (58 évesen) Valea Mare, Argeș megye, Román Királyság |
Sírhely | Bellu temető |
Házastársa | Fanny Rebreanu |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | próza |
Fontosabb művei | Ion, Akasztottak erdeje, stb. |
Liviu Rebreanu aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Liviu Rebreanu témájú médiaállományokat. |
Életrajz
szerkesztésGyermekkora, tanulmányai
szerkesztésLiviu Rebreanu 1885. november 27-én született Felsőilosván, Szolnok-Doboka vármegyében (ma Beszterce-Naszód megye része) Vasile Rebreanu tanító és Ludovica Rebreanu 14 gyerekéből elsőnek. Testvérei közül páran nem érték meg a felnőttkort. Az író erősen erkölcsös nevelést kapott, amit később a Ion című regényébe bele is szőtt. 1889-ben a család elköltözött a Felsőilosváról Majorba. A Majorban töltött időszakokról a következőképpen emlékezik: „Majorban éltem meg az életem legszebb és legboldogabb napjait, ameddig, tízéves koromban el kellett mennem Naszódra, a líceumba.”
A gimnáziumot először Naszódon, majd 1897-től Besztercén végezte. 1900-tól kezdve Sopronban tanul hadtudományt.
Munkássága
szerkesztésKezdetben magyarul, s csak későbbiekben írt román nyelven. 1909. november 1-jén debütált a Luceafărul (Esthajnalcsillag) folyóiratban Codrea (Glasul inimii) című elbeszélésével. Műveinek nagy része pszichológiai jellegű, ezt bizonyítja 1912-ben megjelent novelláskötete Frământări (Szenvedések) címmel. Híres regényei, mint a Ion (1920) és az Akasztottak erdeje (1922) is lélektanilag összetett regény. A Ion volt az első román nyelvű modern regény, mellyel a Román Akadémia díját is elnyerte. 1939-től az Akadémia rendes tagjává választotta.
Halála
szerkesztés59 éves volt, amikor 1944-ben torokrákot diagnosztizáltak nála. A lassú, fájdalmas haláltól való rettegéstől vezérelve szájbalőtte magát Valea Mare helységben. Néhány héttel temetése után exhumálták, és Bukarestben, a Bellu temetőben, helyezték örök nyugalomra.
Művei
szerkesztés
Színpadi műveiszerkesztésÚtinaplószerkesztés
Naplókszerkesztés
|
Magyarul
szerkesztés- Lázadás; ford. Gáldi László; Renaissance, Bp., 1945
- Katasztrófa. Elbeszélések; ford. Major Mihály; Ifjúsági, Bukarest, 1956 (Tanulók könyvtára)
- Parasztok. Elbeszélések; ford. V. András János; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1956 (Kincses könyvtár)
- Akasztottak erdeje. Regény; ford. Bözödi György, bev. Silvian Iosifescu; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1957
- Leszámolás. Válogatott elbeszélések; ford. V. András János; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1958
- Ion; ford., bev. Oláh Tibor; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1960
- Katasztrófa; ford., bev. Kormos Gyula; Ifjúsági, Bukarest, 1962 (Tanulók könyvtára)
- A tánc. Regény; ford. Kerekes György; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1975
- Tallérok. Válogatott novellák; vál., ford. V. András János, utószó Niculae Gheran; Kriterion–Európa, Bukarest–Bp., 1985
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Magyarra fordította Szabó Mózes.
Források
szerkesztés- George Călinescu, Istoria literaturii române de la origini pâna în prezent (1941)