Létay Lajos (költő)

Létay Lajos 1920. január 23-án született Aranyosrákoson Létay Domokos és Komjátszegi Gizella gyermekeként.

Egyetemi tanulmányait a I. Ferdinánd Egyetemen kezdte Kolozsváron, 1939–1940 között. 1940–1944 között a Ferenc József Tudományegyetem hallgatója volt Kolozsváron.

1944–1948 között a kolozsvári unitárius főgimnáziumban, 1948–1953 között pedig a 2. sz. gimnáziumban irodalomtanár volt. 1953–1956 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára volt. A Világosság, az Erdély, az Utunk munkatársaként tevékenykedett, valamint az Irodalmi Almanachot és Dolgozó Nőt szerkesztette. 1958–1990 között az Utunk főszerkesztőjeként működött. Parlamenti képviselő, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja volt. 1990-ben vonult nyugalomba.

Nyugdíjasként is részt vett az irodalmi közéletben, író-olvasó találkozókon szerepelt, a 2003-as zetelakai író-olvasó találkozó fiatal résztvevőinek alkotásai örömmel töltötték el, biztosítva látta az irodalom jövőjét az erdélyi magyarság körében.^[1] Kolozsvárt érte a halál. Mielőtt szülőfalujában, Aranyosrákoson végső nyugalomra helyezték, a Házsongárdi temető kápolnájában búcsúztatták szerettei, barátai, ismerősei. Bálint Benczédi Ferenc unitárius lelkész a szellemi, lelki emberre emlékezett, Szilágyi István búcsúztatóját pedig Rekita Rozália színművésznő olvasta fel. Az író búcsúztatóbeszédében röviden ismertette az író, költő, szerkesztő életrajzát Kolozsvárra kerülésétől kezdve. 2007. október 3-án helyezték örök nyugalomra az aranyosrákosi temetőben.

Halk szavú lírikusként indult az Erdélyi Helikon, Keleti Újság és a Termés hasábjain. Költészetének eredendő jegye az aranyosrákosi emlékekben gyökerező családias idill, a nosztalgiával telt elégia s mindezzel egybehangzó impresszionista képalkotás. Ez a líra később a rímes publicisztikának adott helyet, kiváltva Földes László bírálatát, amiért "a való világ helyett a tükrözött világot szemléli..." Maradandó értékűvé gyermekversei váltak. Publicisztikája az erdélyi hagyományok, író-barátságok, utazások, iskola- és falulátogatások szubjektív, életképszerű vallomásait rögzíti.

1945-ben feleségül vette Lőrinczy Editet. Egy fiuk született; László (1954).

• Új világ épül (versek, 1952)
• Gond és öröm (versek, 1956)
• Hajnali emlék (versek, 1957)
• Kakukkvirág, kankalin (versek, 1958)
• Csóka, dió, diófa (gyermekversek, 1960)
• A föld hatalma (versek, 1963)
• Madárkenyér (gyermekversek, 1963)
• Itáliai napok (úti jegyzetek, 1966)
• Mit akar a ceruza? (gyermekversek, 1966)
• Létay Lajos legszebb versei (1967)
• A költészet útjain (lírai jegyzetek, 1971)
• Repülj, madárka! (gyermekversek, 1974)
• Szélrózsa. Jegyzetek (publicisztikai írások, 1986)
• Búcsú a lányoktól (2002)
• Hozzád szóló szavak (2004)

• Versuri alese (Ford. Ion Brad, 1955)
• Casa nouă, casa roșie (Ford. Ion Brad, 1960)
• Ce vrea creionul (Ford. Ion Brad, 1970)
• Depărtări (Ford. Ion Brad, Ion Horea és Aurel Ghiurgheanu, 1976)

• Romániai Írók Egyesületének díja (verseiért, 2005)^[2]

• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  
• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1219. o. ISBN 963-05-6806-3  
• Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Létay Lajos szócikkét lásd 363. p. ISBN 973-97980-0-4

• Figyelő – Elhunyt Létay Lajos
• A magyar irodalom története 1945-1975
• Erdélyi Magyar Írók Ligája

• Kovács Ferenc: A költő valóságismerete. Utunk, 1952/17, 18
• Bajor Andor: A valóságszemlélet és a költői igényesség kérdéséhez. Igaz Szó 1953/1-2.
• Földes László: Szemlélet és szemléletesség. Létay Lajos költői útja. Korunk 1958/5; újraközölve A lehetetlen ostroma. 1968. 84-103
• Marosi Péter: Gyermekszemmel – gyermekhangon. Utunk 1960/51
• Lászlóffy Aladár: A költő és körei. Utunk 1967/45
• Kántor Lajos-Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945-1970. 1971. 94
• Beke György: A barátság húrjain. Válaszol L. L. Előre 1972. okt. 8.; újraközölve Tolmács nélkül, 1972. 306-17. Fără interpret. 1972. 324-35
• Mardari Sajgó Éva: Létay Lajos élete és költészete (államvizsga-dolgozat, Kolozsvár, 1971)
• Nicolae Balotă: Romániai magyar írók – Létay Lajos (1920-2007) – Helikon, XVIII. évfolyam, 2007. november 10., 21. (491.) szám Archiválva 2012. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben