Európai nyérc

Az európai nyérc a természetben elsősorban Észtországban, Oroszországban, Ukrajnában, Spanyolországban, Franciaországban és Romániában él.

Az európai nyérc állományai rendkívül megfogyatkoztak, mondhatni napjaink legveszélyeztetettebb menyétféléjéről van szó. Hazánkból felte­hetően kipusztult, bár a szakemberek vitatják, hogy hazánk jelenlegi területén valójában élt-e hajdanán.

Hazánkban fokozottan védett!

• északi nyérc Mustela lutreola lutreola - Oroszország európai részének északi része és Finnország
• francia nyérc Mustela lutreola biedermanni - Franciaország
• Mustela lutreola binominata
• közép-európai nyérc Mustela lutreola cylipena - a Kalinyingrádi terület, Litvánia, Lettország nyugati része, [Lengyelország], Románia, a volt Jugoszlávia országai; Magyarország területéről kihalt
• közép-oroszországi nyérc Mustela lutreola novikovi - Észtország, Lettország keleti része, Fehéroroszország, Ukrajna keleti része és Oroszországban a Don és a Volga alsó szakaszai mentén
• kárpáti nyérc Mustela lutreola transsylvanica - Moldova, Románia és Bulgária
• kaukázusi nyérc Mustela lutreola turovi - a Kaukázus vidéke

 

Testhossza a farkával együtt 35-58 centiméter, testtömege: nagyjából 1 kilogramm. Törzse megnyúlt, karcsú; lá­bai rövi­dek, köz­tük az ujjakat úszóhártya köti össze. Bundája egyöntetűen barna színezetű, a tarkójától a farkáig sötétebb árnyalatú, mint az oldalakon. A test alsó fele szürkésbarná­ba átmenő. Torokfoltja kicsi, világos sárga vagy fehéres. Felső ajka elöl, alsó ajka pedig egészében fehér. (A külön telepeken tenyésztett amerikai nyérctől (­Neovison vison) ez a leginkább megjegyezhető különbsége, mivel utóbbi faj­nak a felső ajka sosem fehér, hanem – mint a teste – barna, vörösesbarna.)

Főleg a vizes élőhelyekhez kötődik, a tavak, folyók, patakok sza­kadékos partjait, nádasait, a partok sűrű növényzetét szereti. A nappalt barlangban, sziklahasadékokban vagy gyökerek alatt alussza végig. Tápláléka főleg kisebb halakból áll, de elfogyasztja a békákat és a folyami rákot, valamint a pézsmapockot és kisebb vízimadarakat is.

 

Párzása a késő téli, kora tavaszi hónapokra esik (január-március közötti időszakra), mindössze 1-3 napig tart. Vemhességi ide­je 63-65 nap, a kölykök fehér, selymes bundával és vakon születnek. Szemük 30-35 napos korukban nyílik ki, önállóságukat 3-4 hónaposan érik el. Másfél-kétévesen ivarérettek.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 23.)
• ARKive.org
• vidraalapítvány
• kvízklub.hu^{[halott link]}