Disszociáció (kémia)
A disszociáció egy kémiai reakció típus, melyben egy vegyület más vegyületekre bomlik (atomokra, ionokra, vagy gyökökre).[1]
Termikus disszociáció
szerkesztésA „termikus disszociáció” hő hatására végbemenő disszociáció. Például nitrogén-dioxid alacsony hőmérsékleteken színtelen N2O4 dimer formában található meg, de hő hatására disszociál színtelen NO2 gyökké. Amikor csökken a hőmérséklet újra létrejön az N2O4 dimer.[2]
N2O4 (g) ⇌ 2NO2 (g)
-
Nitrogén-dioxid különböző hőmérsékleteken
Savak ionizációja
szerkesztésA savak vízben ionizálnak. Ez azt jelenti, hogy hidrogénkationjukat leadják a vízmolekuláknak. Ilyenkor savmaradék anion és oxóniumion keletkezik.
Általánosan egy sav disszociációja felírható az alábbi módon, ahol „A” a savmaradékot jelöli:[3]
HA (aq) + H2O ⇌ A- + H3O+
Például a sósav (egy erős sav) disszociációja:
HCl + H2O ⇌ Cl− + H3O+
Az ecetsav (egy gyenge sav) disszociációja:
CH3COOH + H2O ⇌ CH3COO- + H3O+
A (gyenge) savak disszociációja leírható a sav disszociációs állandójával (Ka), ami megfelel a fentebb leírt disszociációs reakció egyensúlyi állandójának. Az alábbi egyenlet leírja a disszociációs állandó definícióját. Mivel víz az oldószer, az aktivitása egyenlő eggyel ([H2O] = 1). Például az ecetsav disszociációs állandója 1,7·10−5.
Sók feloldódása
szerkesztésKomplexek disszociációja
szerkesztésEgy komplex vegyület disszociálhat az ezt alkotó középponti atom és ligandumokra. Tegyük fel, hogy a központi atom M és egy ligandum L egy komplex vegyületet alkotnak. A disszociációs reakció és állandó egy ilyen vegyületre felírható a következő formában:[4]
ML ⇌ M + L
Több ligandum esetén a disszociációs állandó felírható minden „lépésre” (Kd1, Kd2, Kd3, … a különböző MLn ⇌ MLn−1 + L reakciókra).
Források
szerkesztés- ↑ McGraw-Hill. Dictionary of Chemistry, 2nd ed.. The McGraw-Hill Companies, 121. o. (2003). ISBN 0-07-141797-4
- ↑ Atkins, P.W.. Shriver & Atkins’ Inorganic Chemistry, 5th ed.. Oxford University Press, 378. o. (2010). ISBN 978–1–42–921820–7
- ↑ Housecroft, Catherine E.. Inorganic Chemistry, 4th ed.. Pearson Education Limited, 208. o. (2008). ISBN 978-0-273-74275-3
- ↑ Atkins, P.W.. Shriver & Atkins’ Inorganic Chemistry, 5th ed.. Oxford University Press, 216. o. (2010). ISBN 978–1–42–921820–7